Hozzáteszem, faragott tortát sem csináltam sosem előtte, így kérek mindenkit, nézze el az amatőrködésemet. Másrészről meg - sok-sok apró hibája ellenére - tetszett a gitár, a krémje még inkább, így leírom, fotókkal spékelve.
[Amúgy meg kicsit szétszórt vagyok - épp a nap végére kezdtem úgy érezni a vasárnapi ebédkészítéstől kicsit lepukkadva, hogy nem vagyok jó semmire, a ház a feje tetején, vasalni valók gömbstokiban, szépítkezésem/tornázásom fényévekre. De jövőhétre annyi dolgom van előjegyezve a barackeltevéstől az irdatlan kapálnivalón keresztül a kocsimosásig, hogy nekiugrottam a kamrának, RENDET raktam, üvegeket kukáztam elő, kidobáltam egy csomó mindent, és dobozokat kerestem. Merthogy a gardrób is a feje tetején, és noha az az íratlan szabályom, hogy egy nap egy helyiséget szabad csak helyrerakni, rendszereztem a ruhásszekrényt is az újonnan birtokba vett dobozoktól felvillanyozva. Amikor a kismamaruhák dobozolásához értem, rájöttem, nem volt az évszázad ötlete. Tényleg, 10 pontos skálán mennyire hülye az, aki végig sírdogálja a kismamaruhái bedobozolását???]
Szóval feltöltődés gyanánt feltöltök....Krém: Narancsos-konyakos trüffel
Mondhatni, első igazi trüffelem. De lehet, hogy a receptem alapján mégsem az, a szakik majd megszakértik. Szerintem a végeredmény echte bohóc-csoki krém, de ebben senki nem erősített meg.
- 5 dl hullala
- 10 dkg vaj
- 3 tábla nagyon ét csokoládé
- 5 ek holland kakaópor
- 1 narancs finomra reszelt (külső) héja
- 1 dl konyak
A tejszínt egy magasabb edényben feltesszük melegedni. Beletördeljük a csokikat, beledobjuk a vajat. Ezek teljes olvadásáig melegítjük, maj hozzáöntjük a konyakot és a narancshéjat. Hideg vízfürdőbe tesszük, majd a hűtőben dermedtre hűtjük.
Közben kakaós piskótát sütünk.
Első ötlet az volt, hogy sima piskótás lesz, úgy színben jobban érvényesül a krém. De ez 5 perc alatt megdőlt, így mire kemény lett a tojásfehérje, a kakaót bele is kevertem a lisztbe. Mert rájöttem, hogy én bizony kakaóbab-függő vagyok...
Hozzávalók:
- 10 tojás
- 10 csapott ek cukor
- 10 púpozott ek. liszt
- 2 ek holland kakaó
1. tojásokat szétválasztjuk.
2. a lisztet a kakaóval összekeverjük.
3. a sütőt 180 fokra előmelegítjük.
4. a tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük.
5. hozzáöntjük óvatosan a cukrot, továbbverjük, ha fényes és nem esik ki a fejjel lefele fordított tálból sem, beleöntjük a kikevert tojássárgákat is.
6. innentől alacsony fordulaton keverjük (emlékszem, Mamám 2 villával verte a habot, és fakanálra váltott, amikor a lisztezéshez ért), és beleszitáljuk a lisztet.
7. tepsibe simítjuk, a sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. Hűlni hagyjuk.
Krémkakaósítás
Ekkorra megdermedt a krém - ki a hűtőből, és kanalanként hozzákeverjük a kakaóport. A mixergéppel fellazítjuk a krémet, majd habosra verjük. Őszintén szólva nem hittem, hogy egyben marad a krém - az utolsó pillanatig a kezemben volt a kibontott habfixáló, és komoly kísértést éreztem, hogy hozzáborítsam. De nem kellett végül, tényleg nem. Laza lett, tömény, krémes... Visszamehet a hűtőbe, mert jön a ....... :
Piskótafaragás
[Itt megjegyzem, hogy Apukám születési évét figyelembe véve 1957-es Fendert szerettem volna csinálni, de szomorúan konstatáltam, hogy az 1954. óta készített gitárcsoda mit sem változott küllemre mondjuk 1982-ig. Én pedig nem akartam rá évet írni, mivel én pl. a 20. szülinapom óta nem szeretem az éveim számát látni, felnőtteknél ezt nem szoktam erőltetni]
A többi már könnyű: keressünk egy nagy tálat/tálcát/bármit, amire ez felfér cakkli-pakkli, de a hűtőbe is majd (ez necces lett a végén, de megoldódott külső segítséggel :)), és piskóta-krém 2/3 része - piskóta - krém tetejére, oldalára játék. Egészen gitárforma maradt.
Utána színeztem kakaóporral egy rakat K2-t, és kis türkizzel igyekeztem szürkét imitálni. Ez nem jött be, de fekete-fehér képet meg nem ér felrakni, ugye? :)
Majd felébredtek a Manók, így vártam, hogy "betolja magát az este teste", és elkezdtem marcipánozni. Döbbenten jöttem rá, hogy egy elektromos gitáron nagyon sok "bizgentyű" van. Volt ételfestékes filctollam, feliratoztam a tekerentyűket, és felszereltem a gitárt. Ez az eredmény...
A szelet meg ilyen, már amit meg tudtam menteni, nem egy fotogén jószág, az egyszer biztos.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése