A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méz. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 24.

Levendulás mézes(köszi)pusz(edl)i

a lilamézes: levendulacukros mézespuszedli levendulacukros tojáshabmázban

Nem is tudom, hogyan kellene hozzákezdeni... Szóképek: elmaradások(k), köszisüti, stb. kavarognak az állandósult aggodalomfelhők mellett... Közben tudom, valahol agytörzsben ott duruzsol, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen, mindenesetre: egy keddi délelőttön eddigi életem leghúzósabb kezdetű telefonja befutott, az oviból: "Anyuka, ne ijedjen meg" - fal megfog "Igen?!" - "A kislány rosszul lett, már jobban van, de jönnek érte a mentővel, be tud jönni?". Be tudtam. Még képszakadás sem volt, autóval Szeged-Deszk úgy, hogy szívem a gázpedálon, agyam a kormányon, és a fék a hátsó ülésen pislogó Picúr volt. És noha tudom, hogy ez a "dolguk", és egyéb közhelyek, de mind a mentős, mint a kórházi csapat maximális volt. Emberség, családcentrikusság (mert persze napközben boldogítottuk az osztályt hárman lányok, két visítozva kacarászó kislányommal), rugalmasság és gyorsaság. Full respect, nem tudok jobbat mondani...

szaggatnak, ezerrel...
Mi sem volt számomra egyértelműbb, hogy hálám jeléül vigyek valami finomságot... Igen ám, de nappal kórház, éjszakai műszakra váltott Apánk minket, én haza a Picúrral, éjjel esélytelen volt "összedobni" bármit is. Viszont hála annak, hogy komoly baj nem volt, 2 éjszaka után hazapateroltak minket, és kontrollra szabadlábon védekezve járkálunk vissza. Így tegnap este nagy mézeskalács-sütésbe fogtunk a lányokkal, 1 kiló lisztből (:D), ééééés: a nagylány szaggatta és tette tepsibe az összes (!) formasütit. Én csak a formanélküli, egy tepsinyi puszedlit szaggattam, többre nem is értem rá, mert folyamatosan kenni és forgatni kellett azokat a finomságokat, amiket a nagylány gyártott :').


festőművészek :')
Utána ő még díszített is párat, és ma sugárzó arccal adta át a doktornéninek... :) Nagyon, de nagyon köszönjük....

Hozzávalók (fél kg liszthez):

- 25 dkg (nem! akác)méz
- 5 dkg porcukor
- csipet só
- 10 dkg margarin
- 2 tojássárgája (fehérje kell majd a habhoz)
- 1 egész tojás
- 1,5 tk szódabikarbóna
- 50 dkg liszt
- 1 kk őrölt szegfűbors
- 1 kk őrölt fahéj
- 1 citrom reszelt héja
- őrölt ánizs, szerecsendió ízlés szerint (nekem itt most kimaradt)

- kenéshez egy egész tojás kikeverve

- habhoz: 2 tojásfehérjéhez 10 dkg (levendulás) porcukor


Elkészítés:

1.  a mézet és az összedarabolt margarint felolvasztjuk - én erre a mikrót használom, 2 perc, lehet gőz fölött is, csak ne karamellizálódjon a méz.

2. a tojássárgákat és az egész tojást a langyos masszához keverjük, a fehérjéket félretesszük. A fűszerekkel, és a cukrokkal simára keverjük.

3. a lisztet és a szódabikarbónát a masszához keverjük-gyúrjuk, majd hűvös helyen pihentetjük legalább egy órát. Ha csak másnap sütjük meg, az sem baj, csak akkor gyúrkászni kell, hogy ne darabosan törjön, hanem nyúljon.

4. levendulás tojásfehérjehab: a kimaradt két fehérjét 10 dkg levendulás cukorral gőzfölött verjük kemény habbá. Valahol azt olvastam, hogy a puszedliket "ebben forgassuk meg" - én ecsettel tudtam csak rákenni úgy, hogy vékony is legyen, és mindenhova jusson is.

5. ha már kezelhető a tészta, a sütőt 180 fokra melegítjük elő. Ha felismerhető formákat szeretnénk sütni, 5-8 mm-re nyújtsuk ki a tésztát, szaggassunk formákat, és tegyük úgy a tepsibe/sütőlapra, hogy legyen  elég hely a növekedésre.  Ha puszedlit szeretnénk sütni, lehet 1 cm vastag is, ekkor 12 perc kell a süléshez. A lényeg, hogy egy tepsiben azonos vastagságú formák legyenek :).
 
6. Tojással kenjük meg a sütik tetejét, és a forró sütőben 8-10 perc alatt süssük meg. Még forrón kenjük be tojásfehérjehabbal a sütik tetejét, és hagyjuk egymás mellett megszáradni őket. Másnap dobozolható, dugihely-paramétertől és családi csemegézési szokásoktól függően sokáig eláll a ropogós kérgű, puha belsejű puszedli.

Igény szerint cukormáz-írókával díszíthetőek. A Manók körében ez a művelet a legnépszerűbb, érthető módon :).

dobozolt finomságok - díszített apróságok

2011. szeptember 22.

TD-pohárkrém

Van az úgy, hogy kimarad egy-egy pohár finoman fixált tejszínhab a hűtőben egy tortakészítés után. És van az úgy, hogy jólesik egy kis nasi (pedig nem szabadna) a késő esti órákban, amíg készül a másnapi ebéd, vagy éppen felszámolás alatt van a raklapnyi vasalni való. Ilyenkor elzárom a laptopot magamtól, különben nem haladok sem előre, sem hátra, csak előkapom a fotómasinériát, egy-két klikk, és robot tovább... Utána meg olyan jó esik írni róla, HA addigra el nem felejtem a receptet...

Mivel a jó öreg sétáló Johnny a maga 18 évével elfogyogatott keserű magában (na jó, csináltam "Bailey's" is belőle :)), előkeveredett a Tullamore Dew egyik este. Roppant ízletes ír whiskey, de desszertnek azért durva :D.

Kreálmányom egy gyors pohárkrém lett, és az Ember a facebook-os "Tullamore Dew" bejegyzésemre rohant ki a konyhába, hogy "mi van?", de aztán...

1. második kanálnál: "MOST érzem, hogy van benne alkohol" (OK, ha én teszek valamibe, bármibe, akkor azon érződni szokott,  ez tény :)).
2. utolsó előtti kanálnál: "mennyi van még?" - amennyi a pohárban van... - ":((("

:)



Hozzávalók:

- 2 dl hullala laza habbá verve és fixálva
- 3 cl whiskey
- 3 cl feketekávé
- 3 cl méz
- sok kakaóból, kevés vaníliás cukorból és cseppnyi tejből összedobott csokiöntet

Elkészítés:

1. a kávét melegítsük fel annyira, hogy a méz majd jól elolvadjon benne.

2. a mézes kávét és a whikey-t keverjük össze, és a tejszínhabhoz forgassuk hozzá óvatosan, akár csíkozva is maradhat.

3. készítsük el a csokiöntetet: a forró tejben keverjük simára a kakaót és a vaníliás cukrot.

4. adagoljuk poharakba, és öntsük nyakon a csokival.