Bala-tone

Voltunk nyaralni a Manókkal. Első körben megfogadtam, hogy nem írok róla post-ot. Legalábbis ide tuti nem. Merthogy a gasztronómiához vajmi kevés köze van egy két kislányos nyaralásnak a Balcsinál;
- különleges kajarendelés kilőve, korrekt hőfokon kizárt, hogy el tudjam fogyasztani - valamelyikre az 5perc tuti akkor jön rá, amikor a számhoz emelem a villát/kanalat;

- kajafotózás szintén kilőve, állvánnyal nem megyünk étterembe - hülyén néz ki az előke-babakocsi-úszógumi trió mellett;

- nem én főztem, és ha ízlett, megpróbálok hasonlót én is csinálni, ha meg nem ízlett, nem fikázzuk más főztjét.

Aztán valahogy mégis becsomagolódott a laptop, azt hiszem, frusztrált volna erősen, ha nincs meg agytörzsben annak a pici lehetősége, hogy "ha akarnék, írhatnék". Persze net nem volt, csak wap a mobilon, vésztartaléknak, de ez nem is baj - kicsit kizökkenni, elszakadni a napi rutinokkal együtt az internettől is. Családra hangolódás.. Meg amúgy is: itthon más külvilág sem létezik, csak a net.

Aztán megérkeztünk, autópálya kilőve, ott ugyanis nem lehet megállni 2 percen belül bárhol, mert éppen pisi-ügy van. Így kemény6,5 óra alatt érkeztünk meg. Hogy hova, nem írom le, a cenzúra tiltja a helyiség- és személynevek használatát...

A hosszú út nyilván kicsit elcsigáz felnőttet, gyereket egyaránt. Toleranciaküszöb zéróközeli, órákon át gyerekdalokat énekelni a kocsiban, és távolban létező lovakat/bocikat keresni fárasztó :)....

Aztán volt 3 momentum, ami miatt úgy éreztem, ezt le fogom írni. Mert ez non-plus-ultra...

1. Welcome by Kulcsos

A kulcsot 4-től lehet átvenni az apartmanhoz, a szállásadó étterménél. OK, elbattyogunk. Fél öt. Kulcs sehol. Semmi gond, leülünk. Villányban-Szekszárdon-Tokajban-stb. egy saját pincével/pálinkával rendelkező helyen megkínálják az ember fiát/lányát. Vendéglátás részeként, ha nem is érdekel minket, udvariassági formula gyanánt érdeklődünk az utazásról, a helyről, ahonnan érkeznek, az elkövetkezendő 7 nap tervezett programjáról. Elnézést kérünk a Kulcsos késéséért. De neeeem, a Balatonon ez nem így megy...

Megérkezik a Kulcsos. Köszönés gyanánt elém vág egy űrlapot (rá az étlapra, mert már azon voltam délután 5 után, rendelek valami kaját), hogy "ezt ki kellene tölteni". Szép jó napot szerintem is, miért nem lehetett ezt az elmúlt 30 percben megjátszani? Mindegy, kitöltöm, Kulcsos áll mellettem végig (azt nézte vajon, csalok-e, vagy elszökök, vagy segítséget kérek a neveink leírásához? Nem tudom...). Az étlappal mit sem törődve, az űrlapot átveszi, "induljunk, átadom az apartmant". OK.

Nos, 150 méter gyalog, egyetlen  mondat nélkül. Kemény :). De kibírta! Szobákat megmutatja, majd a napi 10 pontos beszólás a 3 nm-es főzőlyuknál: "ez itt a konyha, ugyanilyen állapotban szeretném visszakapni". Végülis rendben, korrekt egy "kellemes hetet, ha valamire szükségük van, az étteremben megtalálnak, remélem, jól érzik majd magukat" helyett. Ezen a ponton dőlt el, hogy kommunikáció terén az Ember kap innentől szerepet, mert ő konfliktuskerülő, én meg nem vagyok az :).

2. A ház bora - a BMW-s

Merthogy volt ám nekik olyan. Autó is, meg bor is: 3 féle, de az egyik elfogyott,  vöröshöz meg nem volt 36 fokban hangulatunk kaját választani. Szóval:  zöldveltelini. Nem bonyolult, de szép savak, könnyed, beszélgetős, lecsúszós. Helyben ittunk pár pohárkával, gondoltuk, viszünk a szállásra is, este, ha a Manók alszanak, a teraszon iszogatunk.

Hazafelé a strandról beugrunk az étterembe, "vinnénk egy palack zöldveltelinit". Pechünkre a család másik vendéglátásra kevéssé alkalmas tagjába, a világos-metálkék BMW sportkupés csávóba szaladtunk bele. Az autó már maga megbélyegző, de a stílus összeforrt: "nincs palackban, de a szomszéd kocsmában kapható a borunk". Nos, a szomszéd talponálló, ha nem is késdobáló, de köpködős színvonal. Két gyerekkel odaküldeni, köszi. Ahelyett, hogy kreatív módon egy whatever üvegbe töltene a birkája Apja borából...

OK, átmegyünk. Bor: műanyag hordóban, 1,5 liter, tőgymeleg. Nem, ezt nem kérjük. Hideg nincs? Nincs. És kimérve? Ja, az van. Kimérik. Fél literes pepsi-s palackba. 

A ház bora

Itt eldobtam az ékszíjat, és kínomban röhögtem. Nem, ilyen nincs.... És mégis van... Elmondhatjuk, hogy a házban ittunk a ház borából... Másnap vettünk a helyi boltban Pócz Rosét, majd Vylyan Rosét. Komolyan, röhej...

3. Good-bye

Megint a Kulcsos. Reggel 9-re beszéltük meg, hogy jön az apartmanhoz. Odaért fél 10-re, végülis: a fél órás késést tartotta. Kinn dekkoltunk a Manókkal az utcán, mert roppant okosan előző nap lenyírták a füvet, fűgyűjtő nélkül. Így a két gyerek 2 lépés után merő mocsok lett a harmatos fűnyesedéktől, így nem tudtunk a lakásba visszamenni. Nehogy összepiszkolják ugye a konyhát. Amiben amúgy mikró  nem volt, az összes melegítőeszköz egy gázpalackos gáztűzhely volt. Ezt egy hétig nem bántottuk... A Kulcsos itt is hozta a formáját, bár az Ember roppant előzékenyen felpattant átadni a kecót, nehogy én beszéljek a Banyával, a köszönési formula, egy "hogy telt a hetük? meg voltak mindennel elégedve? stb." helyett egy "összepakoltak?" volt csupán... Én is kezit csókolom, így tanítsam a gyerekeimet arra, hogy illik köszönni...

 

Aranyhíd

Úgy-amúgy, ez a Bala-tone általános: a bazársoron a nézelődőt a kirakodó árus a "hé, menj arrébb" kedveskedő hangnemben kéri meg arra, hogy adjon teret az áthaladásra. Az éttermekben unott arccal szolgálják ki a lézengő vendégeket. Mert lézengenek magyarok is, németek is. Azt a keveset, aki van, nem sikerül megbecsülni. Nem várnak vissza senkit sem, nyílt sisakkal húznak le mindenkit. Nem baj, ha nem jössz vissza. Különlegességekre ne számíts, magas árakra viszont de. Igen... vendéglátásból gyenge elégséges. Van hova fejlődni...