A következő címkéjű bejegyzések mutatása: narancs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: narancs. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 26.

Levendulás musthabbal töltött narancsos Tuile-kosár

mandula, vaj, tejszín, must, levendula - aszúborok barátai tuile-ba öntve



Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tokaji nászút. Legkedvesebb barátainknak vásárfiaként egy palack 5 puttonyos aszút hoztunk, a Degenfeld birtok 1998-as szőlőfürtjeinek aszúsodott legjavát.
Most 2014. van, a palackozáshoz képest is 13 év telt el – a Bortörvény szerint ugyanis minimum 3 évnek el kell telnie a palackozásig.

A Degenfeld aszúborok íze beleégett az agyamba. Szerencsés ember vagyok, hogy fel tudom idézni az illat és ízfoszlányokat, így amikor kiderült, hogy egy ilyen különlegességhez van lehetőségem desszertet készíteni, elemi erővel tört fel bennem a borhoz főzni vágyás...

Egy nagyon tuti szakácskönyvet kaptam szintén nagyon jó barátaimtól születésnapomra, a sikeresnek mondható szakácsvizsgám után: Szakácsok Könyve. Nem túl beszédes cím, a lényeg benne, hogy válogatott ízvarázslók fejezetei találhatók benne. Az én kedvencem a könyvben Pierre Hermé, a profiterol-császár, pedig cukrász, na az nem vagyok, és a profiterol körüli mesterkéltnek mondható hókuszpókuszt sem értem. Hermé-ben az fogott meg, hogy van rajtam kívül olyan őrült, aki áradozik a rózsa ízéről, és a zöldfűszereket beleteszi a cukrásztermékekbe. Éttermi desszerteket és kávéházi édességeket sorakoztat fel a hozzá definiált fejezetben, így először az életben könyvben kerestem, a hozzávalók és elkészítési leírás alapján elképzelt ízek alapján az aszúhoz a desszertet.

Megtaláltam. És tényleg ott volt. A bor már nem annyira, „volt jobb”, de becsületére váljon, hogy jobban kitartott a palackban, mint maga a palack, ami Maci dugóhúzása során kettétört nyakkal adta meg magát borivási akaratunknak. A halványborostyánból mélybe váltott, markáns savaktól megfosztott bor még mindig magában vitte a Tokaji hegyvidék mandulás-aszaltkajszis ízvilágát, kandírozott narancshéj és nyári virágok nehéz illatával.

A saját dolog a receptben a hab; levendulás-boros mustlekvárt főztem Ditke Virágkonyhájában, és az eredetileg sima tejszínhab helyett ezt a lekvárt kevertem a habhoz, ami jó döntésnek bizonyult; a narancs, a mandula, a karamell, a szőlőlekvár és a levendula falatnyi csodát varázsolt a desszertestányérokba.

Hozzávalók:

Tuile-hoz (20 nagy kekszhez):

  • 1 narancs reszelt héja
  • 100 g porcukor
  • 4 tk narancslé
  • 100 g szeletelt mandula
  • 80 g tisztított vaj, megolvasztva
  • 2 tojásfehérje
  • 20 g finomliszt

Krémhez:

  • 2 dl habtejszín
  • (ha állati tejszín: + 1 csomag habfixáló)
  • 100 g Levendulás Bormustralekvár


Elkészítés:

1. tisztítsuk meg a vajat. Igen, van értelme: 100 g vajból 80 g zsír, a többire éppen nincsen szükségük. Ehhez a felkockázott vajat lassú tűzön melegítsük, ekkor a hab eltávolítása után a tej elválik a zsiradéktól, így leönthetjük róla a tiszta, folyékony zsírt, az olvasztott vajat. A tisztított vaj magasabb hőmérsékletet is elvisel, ezért hirtelen sütéshez kiválóan alkalmas, mint például a tuile-hoz.
tuile-massza a sütőlapon
2. tegyük a narancshéjat, cukrot, narancslevet, mandulát és tojásfehérjét egy tálba, és keverjük össze. Adjuk hozzá a vajat, alaposan keverjük el, egy tegyük 24 órára hűtőszekrénybe.
3. másnap melegítsük elő a sütőt 150 fokra (gáz: kettes fokozat). Keverjük a lisztet a mandulás masszába. Evőkanállal rakjunk tésztahalmokat egymástól jókora távolságra tapadásmentes felületre; egy standard tepsibe 7-8 tuile fog elférni.
dermednek a formában
4. mártsuk a kanalat hideg vízbe, és hátával lapítsuk le a tésztahalmokat. Süssük 6-8 percig, míg a kekszek egyenletesen aranybarna színűek lesznek. Minél világosabb, de nem fehér közepő tuile-t sütünk, annál könnyebb lesz vele dolgozni.
5. a kisült tuile-kat AZONNAL (lehetőleg szilikon) muffinformákba gyömöszöljük bele, vagy gyümölcskosárformába, hogy kelyhet formázzanak. Ha kihülnek, nem lesznek hajlíthatóak, és törni fognak. Ez sem baj, akkor tuile-darabokkal kell kibélelni a muffinformát.
6. elkészítjük a habot: 2 dl lehűtött tejszínt laza habbá verünk, majd kanalanként hozzáKEVERJÜK, nem verjük a lekvárt. Ha növényi habbal dolgozunk, nem lesz szükség habfixálóra, stabil, krémes habot kapunk. Ha állatival, kell a fixálás, különben összeesik a hab.
7. a habot csillagcsővel felszerelt habzsák segítségével a tuile-kosarakba töltjük. Ízlés szerint reszelt narancshéjat vagy étcsokoládéforgácsot szórhatunk rájuk.

2011. augusztus 1.

Bohócos Fender torta


Apukám szülinapos. És szeret gitározni. Ráadásul tud is :). Én meg szeretek szülinapra tortát sütni, bár szerintem én nem vagyok annyira jó a tortázásban, mint Ő a gitározásban, de hopsz, mélyvíz - Fender Stratocaster tortát fogok csinálni. Gondoltam ezt én ki 3 nappal ezelőtt.
Hozzáteszem, faragott tortát sem csináltam sosem előtte, így kérek mindenkit, nézze el az amatőrködésemet. Másrészről meg - sok-sok apró hibája ellenére - tetszett a gitár, a krémje még inkább, így leírom, fotókkal spékelve.

[Amúgy meg kicsit szétszórt vagyok - épp a nap végére kezdtem úgy érezni a vasárnapi ebédkészítéstől kicsit lepukkadva, hogy nem vagyok jó semmire, a ház a feje tetején, vasalni valók gömbstokiban, szépítkezésem/tornázásom fényévekre. De jövőhétre annyi dolgom van előjegyezve a barackeltevéstől az irdatlan kapálnivalón keresztül a kocsimosásig, hogy nekiugrottam a kamrának, RENDET raktam, üvegeket kukáztam elő, kidobáltam egy csomó mindent, és dobozokat kerestem. Merthogy a gardrób is a feje tetején, és noha az az íratlan szabályom, hogy egy nap egy helyiséget szabad csak helyrerakni, rendszereztem a ruhásszekrényt is az újonnan birtokba vett dobozoktól felvillanyozva. Amikor a kismamaruhák dobozolásához értem, rájöttem, nem volt az évszázad ötlete. Tényleg, 10 pontos skálán mennyire hülye az, aki végig sírdogálja a kismamaruhái bedobozolását???]

Szóval feltöltődés gyanánt feltöltök....Krém: Narancsos-konyakos trüffel
Mondhatni, első igazi trüffelem. De lehet, hogy a receptem alapján mégsem az, a szakik majd megszakértik. Szerintem a végeredmény echte bohóc-csoki krém, de ebben senki nem erősített meg.
- 5 dl hullala
- 10 dkg vaj
- 3 tábla nagyon ét csokoládé
- 5 ek holland kakaópor
- 1 narancs finomra reszelt (külső) héja
- 1 dl konyak

A tejszínt egy magasabb edényben feltesszük melegedni. Beletördeljük a csokikat, beledobjuk a vajat. Ezek teljes olvadásáig melegítjük, maj hozzáöntjük a konyakot és a narancshéjat. Hideg vízfürdőbe tesszük, majd a hűtőben dermedtre hűtjük.

Közben kakaós piskótát sütünk.
Első ötlet az volt, hogy sima piskótás lesz, úgy színben jobban érvényesül a krém. De ez 5 perc alatt megdőlt, így mire kemény lett a tojásfehérje, a kakaót bele is kevertem a lisztbe. Mert rájöttem, hogy én bizony kakaóbab-függő vagyok...

Hozzávalók:
- 10 tojás
- 10 csapott ek cukor
- 10 púpozott ek. liszt
- 2 ek holland kakaó

1. tojásokat szétválasztjuk.

2. a lisztet a kakaóval összekeverjük.

3. a sütőt 180 fokra előmelegítjük.

4. a tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük.

5. hozzáöntjük óvatosan a cukrot, továbbverjük, ha fényes és nem esik ki a fejjel lefele fordított tálból sem, beleöntjük a kikevert tojássárgákat is.

6. innentől alacsony fordulaton keverjük (emlékszem, Mamám 2 villával verte a habot, és fakanálra váltott, amikor a lisztezéshez ért), és beleszitáljuk a lisztet.

7. tepsibe simítjuk, a sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. Hűlni hagyjuk.

Krémkakaósítás

Ekkorra megdermedt a krém - ki a hűtőből, és kanalanként hozzákeverjük a kakaóport. A mixergéppel fellazítjuk a krémet, majd habosra verjük. Őszintén szólva nem hittem, hogy egyben marad a krém - az utolsó pillanatig a kezemben volt a kibontott habfixáló, és komoly kísértést éreztem, hogy hozzáborítsam. De nem kellett végül, tényleg nem. Laza lett, tömény, krémes... Visszamehet a hűtőbe, mert jön a ....... :

Piskótafaragás


Ez egy csudajó játék. A gitár alapvetően 3 részből áll: test, nyak, fej. Ezeket lerajzoltam a monitoron látottak alapján, papírsablont csináltam, rátettem a piskótára, és éles-hegyes késsel megkarcoltam a piskóta tetejét. Utána kivágtam. Mindent 2x, merthogy piskóta-krém-piskóta-krém volt az elképzelés. Ja, meg a tetejére a marcipán.


[Itt megjegyzem, hogy Apukám születési évét figyelembe véve 1957-es Fendert szerettem volna csinálni, de szomorúan konstatáltam, hogy az 1954. óta készített gitárcsoda mit sem változott küllemre mondjuk 1982-ig. Én pedig nem akartam rá évet írni, mivel én pl. a 20. szülinapom óta nem szeretem az éveim számát látni, felnőtteknél ezt nem szoktam erőltetni]

A többi már könnyű: keressünk egy nagy tálat/tálcát/bármit, amire ez felfér cakkli-pakkli, de a hűtőbe is majd (ez necces lett a végén, de megoldódott külső segítséggel :)), és piskóta-krém 2/3 része - piskóta - krém tetejére, oldalára játék. Egészen gitárforma maradt.



Utána színeztem kakaóporral egy rakat K2-t, és kis türkizzel igyekeztem szürkét imitálni. Ez nem jött be, de fekete-fehér képet meg nem ér felrakni, ugye? :)


 Majd felébredtek a Manók, így vártam, hogy "betolja magát az este teste", és elkezdtem marcipánozni. Döbbenten jöttem rá, hogy egy elektromos gitáron nagyon sok "bizgentyű" van. Volt ételfestékes filctollam, feliratoztam a tekerentyűket, és felszereltem a gitárt. Ez az eredmény...



 A szelet meg ilyen, már amit meg tudtam menteni, nem egy fotogén jószág, az egyszer biztos.