Ibolyalekvár

A lekvárfőzés ideje optimális esetben a nyár, vagy annak vége, így bizton kijelenthetem, hogy az ibolyalekvár nyitja a befőzést a naptárban.

Későn ébredők

Erről a kedves kis kék (nekem fehér+kék) virágról tudni kell, hogy mindössze másfél hétig virágzik, így nagyon oda kell figyelni, mikor is szüreteljük. Idén április vége felé kezdtek elfáradni a szirmok, de e hónap elején még országos tragédia szintjén záporozott a hó, így a legnagyobb jóindulattal sem várhattuk el, hogy a húsvéti tojásmintázás főszereplője legyen.

A viráglekvárokban az a nagy közös, hogy az alapja az alma, ami stabilan, az év bármely szakában beszerezhető. Más kérdés, hogy milyen fajta, és honnan származik. Az idared az ibolyalekvárhoz nagyon passzolt, és ár/érték arányban is megfelelő volt a tavasz közepe táján. Szerencsés, ha valakinek van saját elvermelt almája őszről; ez mindenek felett áll minden esetben.


Hozzávalók:

- 600 g alma
- 250 g cukor
- 1 citrom héja és leve
- 3 dl víz
- 100 g ibolyaszirom

Elkészítés:

1. a meghámozott, kimagozott almát felkockázzuk, lecukrozzuk, és rácsepegtetjük a citrom levét, hogy ne barnuljon meg.

2. ha levet eresztett, feltesszük főni 3 dl plusz vízzel, és péppé pároljuk. Közben megmossuk és lecsepegtetjük a szirmokat. Sajnos az ibolya nagyon közel van a földhöz, így óhatatlanul porosak lesznek a szirmok; öntsünk annyi vizet a szirmokra, hogy bőven ellepje, majd pár perc után nagy szitára borítsuk, és óvatosan nyomkodjuk ki.

3. még forrón hozzákeverjük a szirmokat, és botmixerrel max fél percig zúzzuk simára.

4. tegyük vissza a lekvárt főni, közben sterilizáljunk kis üvegeket. 10 percig forraljuk kis lángon össze a lekvárt, forrón töltsük üvegekbe, és tegyük szárazdunsztba.

Megjegyzés:

van az úgy, hogy éppen akkor nincs lehetőség lekvárfőzésre, amikor virágzik az ibolya. Ilyenkor (és más viráglekvároknál is) jószívvel ajánlom a nálam már bevált sziromfagyasztást, amikor is a megtisztított szirmokat fagyasztótasakba téve lefagyasztom ráérősebb időkre.