Virágok a konyhában - rózsalekvár levendulával és konyakkal

Virágok a konyhában - Double Delight, levendula és Exupery

Ezzel simán az őrületbe kergetem az Embert :) - mármint a rózsa- és levendula iránti gasztronómiai- és kertészeti csodálatommal. Valóban: a levendulás ételek fogyasztása közben felsejlik egy kis szappan-feeling, ebben igaza lehet, de akkor is: a rózsa és a levendula nagyon jó párost alkotnak lekvárban, szószban és nem utolsó sorban fagyiban.

Nem vagyok nagy spíler a rózsázásban, 2 éve indult el valami, jelenleg 34 tő van össze-vissza 4 fajtából, és pár négyzetméter levendula illatozik az udvaron. A 4 fajta megtanított arra, hogy a rózsák nemcsak illatukban, de ízükben is különböznek, az epresen lágytól az elviselhetetlenül keserűig széles az ízpaletta.

Mivel az alapos sziromöblítés maximum a bogarakat szedi le, kizárólag permetmentes, zártkertű (=masszív gépjárműforgalomtól elzárt) virágok szirmait érdemes használni - kóstolás után. Bármilyen hülyén is hangzik-látszik, de érdemes a rózsák szirmát megkóstolni befőzés előtt. Ugyanis ami "nyersen" keserű, örökre az is marad, nincs az a cukor-méz adag, ami ezt elnyomja.

Ennek fényében annyi tapasztalatot tudok csak megosztani, hogy az erősen illatos fajták általában alkalmasak. A szép szinesek pedig szépek üvegbe zárva.

A levendula stabil alap, nem is kell belőle sok, sőt, ha akad otthon leszitált levendulás cukor, el is lehet hagyni.

Korábban próbáltam egyéb gyümölcs nélküli, kizárólagosan rózsából készített lekvárt készíteni, és a Petit Prince-szel próbálkoztam, ami keserű. A Double delight és az Exupery fajták viszont illatosan és rózsaszínesek is, így ez maradt meg tuti tippnek.

Utána jött, hogy legyen almapép-alap, az a biztos, meg a konyak. Mert ahol ez a kettő együtt van, nagy baj nem lehet... :)

Hozzávalók:

- 1 kg alma

- 800 gramm cukor

- 20-25 szál levendula virága (~8-10 ek)

- 2 dl konyak

 - 50 szál rózsa

Elkészítés:

Szirmozás - gyerekjáték :) - Dorci és az Exupery

 1. az almákat megpucoljuk, feldaraboljuk, és a cukorral pépesre főzzük.

2. a rózsákat közben leszirmozzuk, ami mehet kézzel, vagy ollóval is, majd alaposan leöblítjük őket. A levendulákról a virágokat ledörzsöljük.

3. az almákat botmixerrel lezúzzuk, hozzáöntjük a konyakot és a virágokat. A sterilitás kedvéért 10-15 percig forraljuk, közben az üvegeket is kimossuk és forró vízben sterilen tartjuk. Ennyi hozzávalóból kb. 10 db 2 dl-s üvegnyi lesz.

4. forrón a forró üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, és dunsztba tesszük legalább egy napra.

Felcimkézve, horgolt csészealátéttel vagy mutatósabb szalvétával a tetején klassz gasztroajándék - egyrészt, mert nincs másik hülye, aki ilyet csinál magának, másrészt, mert virágos ajándékot adni mindig kedves dolog.

Saját felhasználásra: a szirmok miatt nem igazán kenhető, így vagy mixerrel szét kell csapatni szószokhoz, fagyihoz, vagy pl. rozskenyérpirítóshoz kanalasan adagolható.

Ajándék5letnek sem rosszak

A Camping-ező Bárány tortája (Guinness magyar módra)

Vagyunk mi ketten a sörrel. Ő van, én meg nem szeretem. Mármint az általában sörnek nevezett italt. De sokmindennel vagyok így: az 'általában' dolgokat nem szeretem.

Aztán van a búzasör. Citrommal, frissen csapolva - egy Észak-Balaton parti tikkasztó bicótúra után meggyőzött egy korsónyi, hogy a szomjúság oltására mégiscsak jó a sör.

Mindezek után kitalálták okosok, hogy más is van így ezzel, mint én, és ez piaci rés lehet talán - ízesített söröket nyomtak ki a a piacra. A grapefruit és jómagam barátok vagyunk, így a grapefruitos sört nekem találták ki - egy árnyékban 40 fokos nyári kertimunka után nem kellett tukmálni a 2%-os gyümölcsös söcit. (azért megjegyzem, hogy az almás-citromos-narancsos szirupos cuccok nem az én világom).

És most jön a java. Jóbarátom, Cs., többször próbált Guinness-re rábeszélni boldog egyemista időszakunkban, mert higgyem el, ez nem az a sör, amit nem szeretek, ismer engem annyira. Jól kitoltam vele, meg sem kóstoltam, nehogy már anyúl vigye a vadászpuskát. Most látom, mekkora kergemarha voltam, hogy én, aki a kávét olyan erősen szereti, hogy a járólapra löttyintve kimarja annak színét is, nem kóstoltam meg a fekete sört.

Újabb kitérő, hogy a meglehetősen kiterjedt gasztro- és piablogok világában hús-vér ismerőseim is vannak, és így sikerült hozzájutni a Csobánkai Kézműves Serfőzde Fekete Bárány névre keresztelt finomságához.

a fenekére kellett nézni

A kitérők non-plus-ultrája, hogy Dorci rózsaevő báránya miatt a sör kézhezvételét követő fél évig azt sem tudtam, fiú vagyok, vagy lány, így Lila Kutyának tett ígéretem, miszerint megszakértem a blogon a Fekete Bárányt, a feledés homályába merült.

Nem úgy a sör, aki az ő milliós lélekszámú élőkultúrájával várt a hűtőben, jobb sorára. Miután Dorci körül a hullámok laposodni látszódtak, erőre kaptam, és gasztroblogokat nézegettem. Így bukkantam a Guinness nélküli Guinness tortára, ami azért fogott meg, mert sötét. Ez így primitívnek hangzik, de ami ennyire fekete, abban atom sok a holland kakaópor, és nincs az a sör, ami elronthatja.

Így kipróbáltam, bár a magyarítás miatt nem Philaderphiát, de nem is mascarponét tettem bele, hanem natúr camping sajtot. Nekem bejött, másnak annyira nem, de ez annyira nem zavart, hogy bátorkodtam még fagyit is varázsolni a camping-ező fekete sörből.

Ami viszont a Fekete Bárányt illeti: (nem tudom, hogyan kell sörről írni, én csak a borokat tanultam meg lepontozni) kellemesen karamelles, kesernye utóízben sem (!) lelhető fel. Ez nekem extra bónusz. A színe valóban fekete: úgy hat vizuálisan, mint egy jó erős feketekávé. Nem habzik, könnyű kitölteni futtatás nélkül. Nevezhetném bársonyosnak is, a habja mindenképpen krémes, pörköltes utóízzel, ami a megpörkölt malátának köszönhető.

A Fekete Bárányos élményeimen felbuzdulva bepróbáltam a Soproni Démont is, ami hasonló, de a Bárány még nála is lágyabb, noha 5,8%-os alkoholtartalma miatt semmiképpen nem sorolnám a laza sörök közé.

És most jöjjön a torta, egy lelkes amatőr konyhájában átfazonírozva, kézműves sörből, natúr sajttal:

Hozzávalók:

- 2,5 dl Fekete Bárány

- 25 dkg vaj (nem, nem margarin...)

- 7 dkg holland kakaó

- kis pohár 20%-os tejföl

- 2 tojás

- 10 dkg házi vanilliás cukor

- 30 dkg cukor

- 2,5 tk szódabikarbóna

- 30 dkg liszt

Krém:

- 3 db tömlős natúr camping sajt (30 dkg)

- 2 dl tejszín (csúnya lusta voltam, és hullalát használtam)

Elkészítés:

1. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Mire bedurran, össze is áll a tészta.

2. a lisztet a szódabikarbónával és a kakaóval elkeverjük.

3. a sör felét a cukrokkal és a vajjal összeforraljuk, majd a tűzről levéve felöntjük a maradék sörrel. Ez hűt rajta annyit, hogy az előzőleg kikevert tojásokat is hozzáönthetjük.

4. a masszához keverjük a tejfölt, majd a lisztes keveréket is.

Apukám 55. szülinapjára készült

5. papírral kibélelt, vagy kivajazott-lisztezett kapcsos tortaformába simítjuk a masszát, és egy óra alatt kisütjük a tömör gyönyört.

6. amint kihűlt, elkészítjük a krémet. Ha nem hullalázunk, kell egy habfixáló és 8-10 ek. vanilliás cukor is. Egyébként: kikerjük a sajtot, és a tejszínt félkeményre verjük. Azért nem szabad kész habbá verni a hullalát, mert utána bármit is öntünk bele, ami folyékony önmagában, túró-fizimiskájú csúzlitöltelék-keménységű bláááá lesz belőle. Ha még folyik a hullala, mehet bele a sajt, mire homogén lesz, pont borítható állagú, hidegre keményedő krémet kapunk.

7. a tésztára simítjuk a krémet, és hűtőben fixáljuk, legalább egy órán át.

 fekete-fehér falatka