Ez a cink az itthoni magvas-rozsos-krumplis-etc. kenyér sütésével - a már unalmas felvágottas-melegszenyás variációkat az ember lánya kicsit megcsavarja - ha már homár, legyen kövér, juhéj! Merthogy először elfogy a kenyér, de marad krém. Aztán fordítva: újra kenyeret kell sütni, pirítóst csinálni, és így tovább... És krém kell többféle egyszerre, mert a változatosság, ugyebár, gyönyörködtet :). Így, ha minden nap többfélét meg akarunk kóstolni, mikor máskor, mint vacsikor, a mérlegünk által mutatott súlygörbe egyenletesen fog felfelé ívelni :(.
Valójában jó pár napja elkövetett tetteim ezek a kenyérre való krémek... Csak ugye az a sok szilva... Pedig még mindig van pár kiló a spájzban, várja lekvárosodását, de ha így haladok, a szendvicskrémek receptjei kiégnek a neuronhálómból, a szilva meg cefrévé forr a kamrában. Egyiket sem szeretném... Első körben próbálok kaját bloggolni, hátha lendülök...
