A következő címkéjű bejegyzések mutatása: répatorta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: répatorta. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 19.

Centrifugált Kubu-cube

Azt hiszem, véget kell vetnem az önsajnálkozásnak, kifogásokat keresni, most éppen miért nem érek rá nekiülni írni egyet, vagy éppen folytatni a facebook-os bejegyzéseim ide töltögetését.... OK, itt van az ősz, lehangol ez mindenkit, hűvösek az éjszakák, kezdődik a suli/ovi, zárul a kertszezon, át kell programozni magát az embernek arra, hogy megint eltelt egy nyár... Pff...

Viszont hihetetlen módon megvan az első ovis-takonykór, minden csaj beteg, szóval két kislány itthon egész nap, tiszta nyár... Ami azzal egyenlő, hogy úgy érzem, nem vagyok jó semmire, mert a nettó szabadidőm napközben 1 teljes óra, ami kevés bármilyen munka elvégzésére - ma éppen a terasz-kerítés negyed részét sikerült lemázolnom, ami elfogadhatatlanul siralmas teljesítmény, és már a rózsák helyét kellene az utcán csinálnom, mert Zita drága kiszedte a töveket, és hogy lesz így nekem jövőre rózsalekvárom?! A Kisherceg rózsája nem eléggé illatos erre a célra, az Eden Rose pedig nem adott idén annyi virágot sem, hogy potpurit csináljak belőle... Tudom, ezek nem problémák, mert Afrikában meg éheznek, de az is bosszantó, hogy 3 hete várom, hogy tésztagépem legyen, és nem sikerül beszerezni, mert nincs időm menni/telefonálni utána. Bááááááááá...

De lássunk egy szép őszi post-ot: tök jó gyümik érnek még, fel lehet szedni a répát, csodásak a padlizsánjaim, és vörösre festettem a hajam. Jó, ez utóbbi nem számít, de az ősz hozta ki belőlem ezt is...

Ott kezdődik, hogy meglepetésként kaptam 3 láda őszibarackot. Nem éppen nemesített fajta, viszont könnyen leadta a héját, és a mag is emberi körülmények között kijött belőle - így jó sokat befőztem belőle (kényszeresség, tudom, de 1. szabály: ételt nem dobunk ki). De nem voltam elég gyors - a napi (=éjszakai) egy láda kevés volt, gyorsabban ért, már az ovisok is azt ették, így beledobtam az őskövület gyümicentrifugába. De a 100% őszilé színe olyan hogyismondjam... Nem túl étvágygerjesztő. Volt még szőlő is, meg a kertben SOK-SOK RÉPAAAA!

Ásó betol, répa kihúz, jól megmos, centrifugaaa! Kész a Kubu üdítőket hazavágó házi üccsi. Ahhoz, hogy szép is legyen, és ha sok van, ne romoljon meg, pici citromsavval (vagy citromlével) és cukorral érdemes felfőzni. Ha szőlőt is teszünk bele, jó, ha tudjuk, hogy érdemes a puffasztó hatás csökkentése érdekében fahéjat, szerecsendiót, vagy szegfűborsot tenni bele, esetleg ezek kombinációját...

Hozzávalók:
 
- 3 liter őszilé
- 1 liter répalé
- fél liter szőlőlé
- 1 dl cukor
- 1 tk citromsav
- 1 tk őrölt fahéj
- fél tk őrölt szerencsendió

Elkészítés:

1. A gyümölcs-zöldségleveket összeforraljuk. Fűszereket, cukrot, citromsavat beletesszük.

2. A tiszta üvegeket kifőzzünk, a tetőkkel együtt.

3.  Megvárjuk, hogy az üdítőlé elforrja a habját. Ekkor belemehet fél liter víz, és az újraforrástól számított 10-15 percig főzzük.

4. A steril üvegekbe szedjük, lezárjuk, szárazdunsztba tesszük.

Ahha, és mi lesz a centrifuga-hulladékkal?! Merthogy van egy másik szabály is: ami maradék, szinte biztos, hogy nem szemét...

Nos, ha ügyesek vagyunk (= tiszták az alapanyagok, pucolt a barack, a centrifuga-pürében  nincsenek magok), egy nagyon klassz répatorta alapot kapunk melléktermékként. Nem kell répát reszelni, hurrá! Hurrá! És van mazsola, és van dió, kész az őszi Kubu-kocka....


 
Hozzávalók:

- 45 dkg mag- és héjmentes reszelvénykeverék (alma, barack, körte, répa, stb. - szőlő a mag miatt nem jó sztem)
- 45 dkg liszt
- 20 dkg cukor
- 10 dkg sárgabarack-lekvár
- 1 sütőpor
- 1 tk só
- 1 tk fahéj
- 1 tk szódabikarbóna (elhagyható)
- tetejére aszalt gyümölcsök és/vagy magvak

Elkészítés:

1. melegítsük fel a sütőt 150 fokra.

2. a reszelvénykeveréket keverjük össze a cukorral és a lekvárral.

3. a lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal.

4. a lisztes cuccot dolgozzuk össze a répás cuccal. Masszívabb fakanalat vagy dagasztóspirált igényel a művelet.

5. 20x30-as tepsibe simítsuk a masszát, a tetejére szórjunk diót-mazsolát-mogyorót-mandulát, ami jól esik, amit szeret a család, és nyomkodjuk enyhén a tésztába.

6. az előmelegített sütőben 45 percig süssük.

2011. július 20.

Melcsi Baby répatortája

Megérkezett. Talán döbbenetesen idétlenül hangzik, de nagyon vártam. Pedig van már két kislányom, de akkor is vártam, hogy a szomszédba, első gyermekként, megérkezzen a Kiskirálylány. Hogy barátnőm Anyuka legyen. Mert az jó. Anyukának lenni...

Az elmúlt 2-3 hétben a "telefonommal" aludtam, várva, mikor szólnak, hogy "Indul a mandula". Meg figyeltem este, mikor állnak be az autóval. Hogy hazajönnek-e. Szerintem egyszerűen rettenetes nagymama leszek, bár addig még van pár évem rákészülni arra, hogy ezt a típusú izgalmamat leplezzem. Nem mintha bármilyen érzelmemet tudnám leplezni, de legalább ezt az egyet addig igyekszem megtanulni. Mert szerintem simán az agyukra mentem barátnőméknek is a napi telefonokkal, sms-ekkel, hogy mi van már...

Node, tudta Rák kisasszony őnagysága, mikor kell érkezni. Még növesztette a haját (akkora haja van, de akkora!), formálta a körmeit, csinosítgatta magát - hogy Apa kis Hercegnője az első pillanatban térdre kényszerítse első szerelmét :).

Az idei sárgabaracklekvárból egy üveggel le sem zártam, betettem a hűtőbe, mert majd az kell a répatortára. Merthogy tudom, hogy azt szeretik, meg az extraszeletet, de ez utóbbit olyan profira, mint Újszentivánon, a kedvenc helyükön csinálják, meg sem próbálom. Maradok a répatortánál...

Meg virág is kellett. De ne allergizáljon. És lilás-rózsaszínes-fehéres legyen, mert ezt a színvilágot célozták be neki drága szülei. Jól tették, én is ezt szeretem. De a rózsa tőlem mégis túlzás. Hurrá, liziantusz a virágosnál, rózsás középpel. Tökéletes. Marcipánok szemben a cukiban. Stikában ugyan... Jó ez a falu összességében...

És vasárnap bejutottam hozzájuk. Örömmel vittem Anyukának (de furi leírni róla! :') ) a virslis kiflit a tortával. A tejcihez kell a szénhidrát, de túl rostos se legyen, tojással csínján, örültek neki.

A Baba pedig... Komolyan... Gyönyörű...

Tiszta szívemből kívánom a legnagyobb boldogságot a kis családnak....

2011. május 16.

Családi nap az oviban - Borfesztivál Szegeden


Igen-igen, ez a két, számomra igen fontos, s egyszersmind nagyszabású esemény közel egy időpontra esett. A családi nap a nagylányom miatt fontos - sütni-főzni (s erről locsi-fecsizni) szerető anyukája naná, hogy ki nem hagyná az ovisbüfé valami hazaival történő támogatását. Az elmúlt 9 hónapban a spontán, és előre kitervelt, szándékos, csoportosan elkövetett sütéseiben is benne voltam nyakig, furcsán is vette volna ki magát, ha ezt most "elnézést, de borfeszt van" indoklással negálom :)).

Viszont, mindig vannak kedvencek, akiket személyesen is meg szeretünk látogatni, mert, a boraikat bármikor máshol is meg tudjuk venni, de velük pár szót váltani mindig olyan... múltidéző. Mert bizony csodás ajándék a gyermek, de segítség nélkül sok-sok lemondással is jár - pl. fesztivált csak helyben tudunk látogatni, és csak a Manók ébrenléti idejében. És ha a borász is csak pár napot van itt, komplikált összefésülni, pláne a dolgos hétköznapokon. Egy szónak is száz a vége: S. Csabit nem tudtuk, csak a családi nap előtti késő délután megkeresni. Mennyiségi alkoholtól pár éve erősen elszokott, sokat éjszakázó anyukaként a Szekszárdi Cserszegi Fűszeres és a Rose együtt megadta az alaphangot, majd átkísértük borász barátunkat a Gedeon Pincészethez, ahol megkóstoltam éltem első Kövidinkáját (jó név, ugye? :))) - mindjárt Frizzante-ként, de azt hiszem, a Kövidinkát bármikor, csukott szemmel, álmomból is be fogom tudni életem végéig azonosítani. Nem rossz az, csak érdekes. Nno, kellő alaphangulatban hazaérkezés, fürdetés, Manók ágyba taposása, majd a másnapi sütemények alapozása, befejezése... Igen ám, de Apjuk szegény sofőrként jócskán lemaradt, így a vásárfiát meg is bontotta - én meg csatlakoztam, mégiscsak: az ökör iszik magában. Meg amúgy is: rossz passzban is voltam... Péntek 13., kettős fronthatás, meg a kutya füle (Szent Andiék Kutyafája meg még el is felejtődött :)).

Így kezdődött a péntek esti alkohollal sütéses ámokfutásom, ami egy sóspogi és egy répatorta formájában csúcsosodott ki, 3 óra alvással, végigbiciklizett másnappal, és a rossz passz oldódásával, mert a sütés-főzés mindig örömmel tölt el. Ha sikerül, tegyük gyorsan hozzá - mert Anyukámék a megmondhatói, hogy reptettem már meg méteres tortát az udvaron, mert nem "olyan" lett :))).


Természetesen a 75 percnyi sütésidő alatt a répácskák mellett jutott idő a pogi bekeverésére is. Házisajtok (pritaminpaprikás és lilahagymás) még volt a hűtőben, házitúró is, és amúgy is, túrós pogit szerettem volna csinálni.


A pogik meg ilyenek lettek, ezekből én is ettem... A házitúró, komolyan... Olyan, mint a csillámpor... Pogirecept: itt!

Répatorta

 


A répatorta pici (!nagy!) izommunkát és répába vetett hitet igényel, az alábbi hozzávalókon kívül:
- 45 dkg finom reszelőn lereszelt répa
- 45 dkg liszt
- 1 tk fahéj
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 sütőpor
- 30 dkg cukor
- 1 tk só
- ~1,5 dl olaj

A szárazanyagokat összekeverjük, és a reszelés miatt elgémberedett ujjainkkal a répát és az olajat (kis adagokban) hozzákeverjük. Utálom a ~mennyiségeket, de az, hogy 1 dl, vagy 2 dl olaj kell bele, a répa nedvességtartalmától függ. A muffintésztától sűrűbb masszát kell kapnunk.

Ezt jól meg is csináltam délután, borfesztre indulás előtti sziesztaként. A tésztába belehajtogattam még egy nagy mentaágat is, bele nem mertem aprítani, mert a zöld szín egy édes sütiben mindig ellenérzéseket kelt a közönségben. Hűtőben csücsülve várta jobb sorát, az éjszakát, amikor 100 fokra előmelegített sütőben, egy 26 cm-es tortaformában mentaág nélkül immáron, először 60 percig, majd 150 fokon "megturbózva" további 15 percig sütöttem. Közben, rengeteg időm lévén, marcipánból narancssárga répákat, és azoknak kis zöld leveleit gyurmáztam. Én, és a Cserszegi Fűszeres. Félelmetes :) - még egy lóherére is futotta a torta közepére :).
Amikor megsült, még forrón rákanalaztam kb. 20 dkg sárgabaracklekvárt (rettenetesen fogy a kamrából, már várom, hogy érjen megint), majd az
- 1 tábla étbevonó
- 4 dkg margarin
- 5 cl tejszín
hármasból bevonót készítettem, zutty, rá a tortára. Másnap nem tetszett annyira, biztosan a természetes fény hiánya okozta, hogy csúnyácska lett. A répácskákat rápakolásztam, ilyen lett: