Szilvalekvár

"Hogyan kell szilvalekvárt főzni? Lassan, sokáig, estétől-reggelig csak kavarjuk, csak kavarjuk, hogy oda ne kapjon az alja." (Kisvakond és az ősz)

Valójában van egy másik mese is, ami szilvalekvárról szól - kortársaimnak talán mond valamit a Bigacsiga és Batkamanó című film. Ennek egyik epizódjában (nem találtam meg sajna :() szilvalekvárt főznek, és hideg üvegbe töltik a forró lekvárt. Az üveg szétreped, robban, minden lekváros... 

Pedig nem is a betöltés a buktatója a bulinak. Hanem a főzés. És tényleg sok ideig tart. És tényleg kavargatni kell, mint állat, pláne az utolsó másfél órában.

A Mamám azt mondta, hogy akkor jó a szilvalekvár, ha agyagedényben is eláll, minden fedél nélkül, és olyan sűrű, hogy vágni lehet. És nem kell hozzá cukor. Valószínű ezért nem szerette az Ember mindeddig a szilvalekvárt. Azt mondja, nem is érti, hogy egy ilyen klassz gyümölcsből hogy lehet olyan bűn rossz, fekete, keserű lekvárt készíteni. Állati büszke vagyok, az enyém ízlik neki, noha nem fekete és nem keserű, szóval egy kézművesvásáron lehet, hogy lepontoznának...

Node, miért lesz kesernyés ez a drága gyümölcs... Mert ha tényleg 6-8 órán keresztül főzzük, valóban csak a héja és annak cserzőanyagai, savai maradnak a fazékban. Így ha nem csak pigmenteket és csersavat szeretnénk fogyasztani, elég lesz az 5,5 óra is...

Hozzávalók:

- 5 kiló szilva

- 1 kiló cukor

Elkészítés:

1. magozzuk ki a szilvákat, és cukrozzuk le egy nagy fazékban. Ha a fazék széles és lapos, királyság, mert minél nagyobb felületen rotyog, annál hamarabb sűrűsödik.

2. másnap kezdjük el főzni. Az eleje nem macera, 3 órán keresztül lazán elvan óránkénti 2-3 átkeveréssel - lassú tűzön, természetesen.

3. amikor már sötét, és az összepöndörödött héjak csak nyomokban fellelhetőek benne, elkezdhetjük az üvegeket elmosni, kupakokkal együtt sterilizálni. Próbáljuk valahogy melegen tartani őket, a szedésnél nem árt, ha az üveg (is) forró.

4. tegyünk porcelántálat a fagyasztóba, esetleg többet, hogy fél óránként tudjuk tesztelni, jó-e. Rácsöppentjük, és ha lerázni sem lehet róla, akkor jó. Ha eleve nem csöppenthető, akkor még dolgozni kell vele. Maradjunk a fazék mellett, max. 5 percenként kevergetős.

5. ha a porcelántálas teszten átment, töltsük az üvegekbe. Zárjuk le, állítsuk fejre az üvegeket, és tegyük szárazdunsztba.

(kakaós kalácshoz ettem reggel. Nem akarok csúnyát írni, de... )

Elmaradt maradék - bodzás citromlekvár

Persze, most csapongok. Merthogy semmilyen időrendiséget követve nem ez jönne most, másrészről meg azóta már tettem ilyet sütibe, amiről meg írni szeretnék, szóval a citromlekvár most beelőz (május 24-i amúgy :(( ).

Minden bodzaszörp készítésnél dilemma, mi legyen a sok megbodzásodott citromkarikával. Idén ráadásul bután csináltam, mert a héj alatti fehér részt nem nyestem ki. Majd legközelebb, kár, hogy egy évet kell rá várni... Eleddig a citromokat hűtőbe tettem, és jártamban-keltemben elcsemegézgettem. Vagy limonádéba/teába dobtam. Most megfőztem, mert szerintem sütiben a bodza és a citrom is kedvelt elemek.

Hogyan is készült....

1. vegyük a bodzaszörp-készítés után kapott "maradékot". Szedjük ki a bodzavirágzatok ágait-bogait, ha lehet, csak a virágok maradjanak.

2. valamivel pépesítsük emberi módon. Vagyis ne botmixerrel zúzzuk szét, inkább aprítóval.

3. mérjük le - a súly felényi cukrot mérjünk hozzá.

4. főzzük 15-20 percig, közben sterilizáljuk mikróban vagy sütőben a kisméretű lekvárosüvegeket. Azért kicsiket, mert a cseresznye- és baracklekvárral ellentétben ez azért nem lesz kanalazgatva megevős, így inkább kis adagokban legyen téliesítve.

5. forrón szedjük az üvegekbe, forró tető rá, üveg fejjel lefelé takaró alá 1 napra betesz - kész.

Így, hogy a fehér héj is benne van, magában zúzós, de jó sütialap.

Kajszibarátság

Leg/vár

Ebben az évben - eleddig - minden betennivaló vagy háznál volt, vagy házhoz jött. Ez azért jó, mert nem kellett két gyerekkel végiggalancírozni a Mars téren, ahol a babakocsit látva mosolyogva elővesznek egy kis méretű bevásárlótáskát, amikor beállok az érdi meggyeshez. Mire én "15 kg lesz, a ládák a kocsi csomagtartójában, segítene valaki idehozni?".

Szóval idén a meggy és a cseresznye háztól házhoz jött, és most, ebben a kajszibarát nyárban a kajszi is. Falunélés előnye, hogy a "Poftahifatal" előtti "hirdetőtáblán" felrajzszögezve az "árvácska", "naposcsibe", "hajdú mosógép", "házizsír", stb. cetlik között felleltem egy "sárgabarack+telszám" firkálmányt is. Gyors telefon, házhoz bicózás, halleluja.

Picúr egyből a létra tetején, Dorci meg szökkenve szemezgette a barackot a fáról. Merthogy szereti :). Hát igen, EZEK az én gyermekeim - nem túl szívbajosak. Egyből beloptuk a tanárbácsi (merthogy az) szívébe magunkat, így ő leszedte, és délidőben házhoz is hozta a barackot. Így szegény kajsziknak délben még a rigó dalolt, most meg "ég a tűz, a fazék víznótát fütyül". De így a jó, így a friss...

Piroskajszi - nem éppen a leglekvárabbnak való, de roppant édes és lédús

Most először megpucoltam a barackot. Két éve, amikor 32 kg barackot főztem be nagy pocakkal, nagyokat nyelve a szénhidrátdiétám miatti "nem-eszünk-érett-barackot" fogadalmam miatt, nem hámoztam. Mamám is így főzte, én sem szuttyogok vele. Igen, ő amúgy üstben főzte, az udvaron, és az üst alján barackmagok biztosították a lesülés ellen a lekvárt, és amúgy sztem héjastól is finom, de idén: próba-szerencse.

Nnna, (z)amatőrködésem ezen a ponton tetőzött. Három körös próbálkozás:

- 1., a legzurább: barack kettévág, éles késsel héjtól megfoszt. Ez a totális baromság teteje, mert a barack olyan érett volt, hogy kettészedve konkrétan lekvár volt a közepe, így nem ecsetelem, mekkora trancsírozás volt.

- 2., magostól pucol. Egy fokkal jobb, viszont pucolás után a késsel szétválasztás felejtős, mert a mag szinte magától sikítva menekül hámozás közben. Az ujjak barackkal való fedettsége az első körössel egyenértékű.

- 3., a nincs más hátra, mint előre: forró vizet a kopaszra. Roppant szkeptikusan "mekkora baromság" álltam hozzá, de nem volt vesztenivalóm, max még meg is égetem a kezem. Éééés (dobpergés!) - jó, műxik!

Kivetkőztetve

Pár fontos momentum, mert nem elsőre lett meg a felhasználóbarát módszer:

- tényleg forró (100 fokos) víz kell hozzá. A csapból kifolyó atommeleg kevés.

- nem pár pillanatra, hanem pár percre kell beletenni

(- érdemes egyszerre emiatt többet leönteni forró vízzel)

- a "héjtól önként megszabadulok" kellemes, és frissen szerzett tulajdonságát a barack pár percig megőrzi, ergo nem kell azbesztkesztyűben lerántani a héját, hűlhet is egy kicsit.

Utána mértem a gyümölcsöt, nettó tömeg felényi cukor bele, összeforgat, vár kicsit - ugyanis a hőhatás nélkül is végbemenő sejtroncsolódás tömény oldat hatására csökkenti a majdani főzési időt. Ami nem kevés. Én egy körben a Manók miatt nem is tudtam megcsinálni - először 2 óra, utána még egy. Egy óra főzés után kevergetős a buli, különben odakozmál. Folyós lesz, de nem baj, ha hűl, lesz szilárdabb is. Nagyon szkeptikusok tegyenek egy porcelán csészealjat a fagyasztóba, és arra csöppentve teszteljék a végleges sűrűséget.

Rá lehet segíteni mixerrel is, úgy talán kevesebb a főzési idő, viszont én hiszek nagyanyáink mixermentes tapasztalataiban, miszerint a lekvár akkor éri el kellő sűrűségét, mire a rostok úgy megadják magukat, mint drill a royal flush-nek.

Répatortába, friss kalácsba, palacsintába, zserbóba kötelezően ajánlott. Ja: és mivel a régiek szerint nincs minden évben rekordtermés (tavaly pl. konkrétan offos volt), inkább 2évente van sok kajszi, érdemes idén elrakni, sokat.

Lédús. De tényleg...