Virágos brownie

A brownie-ban az a jó, hogy őrült nagy kritériumoknak nem kell megfeleni; legyen puha, de ne kenhető, legyen csokis, és nem árt, ha barna.

Mivel nekem hideglelésem van azoktól a tojásos ételektől, amelyek bizonyos részei látszólag hőkezelés nélkül maradtak, a brownie-t úgy szeretem elkészíteni, mint a Mama kókuszos sütijének az alaptésztáját: tűpróbáig megsütve.

Ha még forrón jó sok lekvárral nyakon öntjük, kapunk egy kissé ragacsos belsejű, de garantáltan átsült tésztát. A tetejére kötelező jelleggel mehet az étcsokoládé.

Noha az alapötlet a brownie-nál az, hogy olvasztott vaj és csoki az etalon, jelen esetben maradtam a holland kakaópornál, mivel mindenképpen szerettem volna a tésztába is rózsalekvárt tenni. Túl csucsogós lett volna a tészta, ha nem por alakban juttatom bele a kakaót.


Hozzávalók:

- 2 tojás
- 160 g liszt
- 60 g cukor
- 2 tk sütőpor
- 60 g rózsalekvár
- 10 g kakaópor
- 50 g vaj (tejérzékenyek esetében pl. 50 g étolajjal helyettesíthető)
Tetejére:
- 50 g étcsokoládé
- 3 cl tej
- kb 75 g Levendulás Bormustralekvár (rózsalekvár is tökéletes rá, attól még virágos marad :))


Elkészítés:

1. a vajat olvasszuk fel, keverjük habosra a cukorral és a tojásokkal. Adjuk hozzá a lekvárt is. Melegítsük elő a sütőt 160 fokra.

2. a lisztet, kakaóport, sütőport keverjük össze egy külön tálban, majd szitáljuk hozzá a vajas-tojásos masszához. Jól dolgozzuk össze. Nehezen keverhető, kompakt maaszát kell kapnunk.

3. vajazzunk-lisztezzünk ki egy 20x30-as tepsit, simítsuk bele a masszát, és 30 percig süssük.

4. ha elkészült, a még forró tésztát vegyük ki és fordítsuk meg; az alja mindig simább, mint a teteje :). Kanalazzuk és simítsuk el a lekvárt rajta; mindenhova bőven jusson, ettől lesz puha a belseje.

5. olvasszuk fel a csokit, a tejjel keverjük simára, és habkártya segítségével simítsuk el a tészta tetején. Ha kihűlt, szeletelhető.

Levendulás musthabbal töltött narancsos Tuile-kosár

mandula, vaj, tejszín, must, levendula - aszúborok barátai tuile-ba öntve

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tokaji nászút. Legkedvesebb barátainknak vásárfiaként egy palack 5 puttonyos aszút hoztunk, a Degenfeld birtok 1998-as szőlőfürtjeinek aszúsodott legjavát.

Most 2014. van, a palackozáshoz képest is 13 év telt el – a Bortörvény szerint ugyanis minimum 3 évnek el kell telnie a palackozásig.

A Degenfeld aszúborok íze beleégett az agyamba. Szerencsés ember vagyok, hogy fel tudom idézni az illat és ízfoszlányokat, így amikor kiderült, hogy egy ilyen különlegességhez van lehetőségem desszertet készíteni, elemi erővel tört fel bennem a borhoz főzni vágyás...

Egy nagyon tuti szakácskönyvet kaptam szintén nagyon jó barátaimtól születésnapomra, a sikeresnek mondható szakácsvizsgám után: Szakácsok Könyve. Nem túl beszédes cím, a lényeg benne, hogy válogatott ízvarázslók fejezetei találhatók benne. Az én kedvencem a könyvben Pierre Hermé, a profiterol-császár, pedig cukrász, na az nem vagyok, és a profiterol körüli mesterkéltnek mondható hókuszpókuszt sem értem. Hermé-ben az fogott meg, hogy van rajtam kívül olyan őrült, aki áradozik a rózsa ízéről, és a zöldfűszereket beleteszi a cukrásztermékekbe. Éttermi desszerteket és kávéházi édességeket sorakoztat fel a hozzá definiált fejezetben, így először az életben könyvben kerestem, a hozzávalók és elkészítési leírás alapján elképzelt ízek alapján az aszúhoz a desszertet.

Megtaláltam. És tényleg ott volt. A bor már nem annyira, „volt jobb”, de becsületére váljon, hogy jobban kitartott a palackban, mint maga a palack, ami Maci dugóhúzása során kettétört nyakkal adta meg magát borivási akaratunknak. A halványborostyánból mélybe váltott, markáns savaktól megfosztott bor még mindig magában vitte a Tokaji hegyvidék mandulás-aszaltkajszis ízvilágát, kandírozott narancshéj és nyári virágok nehéz illatával.

A saját dolog a receptben a hab; levendulás-boros mustlekvárt főztem Ditke Virágkonyhájában, és az eredetileg sima tejszínhab helyett ezt a lekvárt kevertem a habhoz, ami jó döntésnek bizonyult; a narancs, a mandula, a karamell, a szőlőlekvár és a levendula falatnyi csodát varázsolt a desszertestányérokba.

Hozzávalók:

Tuile-hoz (20 nagy kekszhez):

• 1 narancs reszelt héja
• 100 g porcukor
• 4 tk narancslé
• 100 g szeletelt mandula
• 80 g tisztított vaj, megolvasztva
• 2 tojásfehérje
• 20 g finomliszt

Krémhez:

• 2 dl habtejszín
• (ha állati tejszín: + 1 csomag habfixáló)
• 100 g Levendulás Bormustralekvár

Elkészítés:

1. tisztítsuk meg a vajat. Igen, van értelme: 100 g vajból 80 g zsír, a többire éppen nincsen szükségük. Ehhez a felkockázott vajat lassú tűzön melegítsük, ekkor a hab eltávolítása után a tej elválik a zsiradéktól, így leönthetjük róla a tiszta, folyékony zsírt, az olvasztott vajat. A tisztított vaj magasabb hőmérsékletet is elvisel, ezért hirtelen sütéshez kiválóan alkalmas, mint például a tuile-hoz.

tuile-massza a sütőlapon

2. tegyük a narancshéjat, cukrot, narancslevet, mandulát és tojásfehérjét egy tálba, és keverjük össze. Adjuk hozzá a vajat, alaposan keverjük el, egy tegyük 24 órára hűtőszekrénybe.

3. másnap melegítsük elő a sütőt 150 fokra (gáz: kettes fokozat). Keverjük a lisztet a mandulás masszába. Evőkanállal rakjunk tésztahalmokat egymástól jókora távolságra tapadásmentes felületre; egy standard tepsibe 7-8 tuile fog elférni.

dermednek a formában

4. mártsuk a kanalat hideg vízbe, és hátával lapítsuk le a tésztahalmokat. Süssük 6-8 percig, míg a kekszek egyenletesen aranybarna színűek lesznek. Minél világosabb, de nem fehér közepő tuile-t sütünk, annál könnyebb lesz vele dolgozni.

5. a kisült tuile-kat AZONNAL (lehetőleg szilikon) muffinformákba gyömöszöljük bele, vagy gyümölcskosárformába, hogy kelyhet formázzanak. Ha kihülnek, nem lesznek hajlíthatóak, és törni fognak. Ez sem baj, akkor tuile-darabokkal kell kibélelni a muffinformát.

6. elkészítjük a habot: 2 dl lehűtött tejszínt laza habbá verünk, majd kanalanként hozzáKEVERJÜK, nem verjük a lekvárt. Ha növényi habbal dolgozunk, nem lesz szükség habfixálóra, stabil, krémes habot kapunk. Ha állatival, kell a fixálás, különben összeesik a hab.

7. a habot csillagcsővel felszerelt habzsák segítségével a tuile-kosarakba töltjük. Ízlés szerint reszelt narancshéjat vagy étcsokoládéforgácsot szórhatunk rájuk.

Citromos levendulafagyi

Nincs új a nap alatt. Nem lehet éppen Tiszát rekeszteni a levendulás fagyireceptekkel, de akad a neten elég. A legtutibb harmóniának mindenképpen a fehércsokis kombináció tűnik, dehát az a megtiszteltetés ért, hogy receptet kértek tőlem. Így nagy örömmel kigondoltam egy saját variációt, amit sok szeretettel ajánlok a Magyar Epilepsziával Élők Alapítványának :).

Lila és sárga a fehér és feketén

Hozzávalók:

- 150 g natúr joghurt
- 1 citrom reszelt héja
- 1 citrom leve és rostjai
- 2 dl levendulaszörp (lehet fahéjmentes is!)

Elkészítés:

1. reszeljük le a jól megmosott citromot, majd facsarjuk ki. Csak a magoktól szűrjük meg, a rostjai zamatosak a fagyiban.

2. a joghurtot a citromlével és a levendulaszörppel keverjük jól el, és öntsük a fagyigépbe. Mivel inkább sorbet jellege lesz, én mindenképpen ajánlom a fagyigépet. Ha ilyenünk nincs, kisebb poharakba töltsük, és állítsunk pálcát a poharakba, hogy megfagyva és kiborítva pálcás jégkrémet kapjunk.

Megjegyzés:

mivel ennél a fagyinál a levendula citrusosságát, és nem virágos töménységét szerettem volna kiemelni, szándékosan nem cukroztam meg. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy édesszájú ínyencek nem édesíthetik bátrabban a fagyit.

Fahéjas levendulaszörp

Ezt is kipróbáltuk, ajándékoztunk is belőle, és nem is lett rossz. Grátiszként levendulás fagyi alapjának is jó.

Hozzávalók:

- 20 g (akár szárított) levendulavirág
- 1,5 liter víz
- 20 dkg cukor (lehet barnacukor is)
- 1 citrom leve
- kis rúd egész fahéj

Elkészítés:

1. forraljuk fel a vizet, és keverjük bele a levendulát. Szorosan fedjük le az edényt, és 24 órára hagyjuk ázni.

2. szűrjük le másnap, óvatosan nyomkodjuk ki a megduzzadt virágokat, különben keserű lesz.

3. főzzük fel a cukorral, citromlével és az egész fahéjjal. Sterilizáljunk üvegeket ki közben; a 10 perc steril alatt sziruppá fő a szörp is.

4. szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Levendulás-mákos (nyugi)guba

Vannak az egyszerű dolgok, amiket nem kell bonyolítani. A mákos guba viszont az a dolog, ami annyira egyszerű, hogy az embernek azért nincs kedve megcsinálni, mert épp az egyszerűsége miatt nincs meg a tálaláskor az a "flash", hogy de jót főzőcskéztem, most milyen jó esik learatni munkám gyümölcsét.

Persze, jó nekem, hogy ennyire ráérek. Igen, ráérek, és igen, jó nekem, de nem azért, ami miatt ráérek.

A mákos guba viszont fincsi dolog. A levendula meg régi-új mánia; a kezdeti "jajjdejóillatú-provánszosszeretem" lelkesedés mellé beillant a jelképértéke is.

Szerencsétlenségemre az érintett allergiásnak látszik lenni tőle, legalábbis a levendulás samponom kiverte a biztosítékot nála, és befulladt.

Amúgy a levendulában az a jó, hogy a virága is finom, így nemcsak a citrusos frisseséget árasztó levendulás-aromás cukor használható fel sütikben, hanem magában, vagy ehető dekorként is megállja a helyét.

Hozzávalók (2 személyre)

- 4 darab, szeletelve szikkasztott kiskifli
- 6 dl víz
- 1 tasak vaníliás pudingpor (főzős)
- 4 ek levendulás cukor
- kb. 8 ek levendulás porcukorral elkevert mák (2/3-1/3 arányban a mák javára)

Elkészítés

1. a kifliszikkasztás. Ehhez nem kell több napos kifli, a friss kiflit reggel felszeletelve és a konyhapulton kiterítve "felejtve" fél 12 körül már garantáltan kopogósak lesznek a karikák.

2. a vaníliás pudingport a vízzel és a cukorral összefőzzük.

3. egy tálba, amiben 2 réteget fognak képezni a sorbarakott kiflikarikák, teszünk pár evőkanál krémet.

4. erre pakolunk egy sor kiflikarikát, majd leöntjük a még meleg krém felével. Rászórjuk a mákos cukor felét.

5. a maradék kiflit felpakoljuk, ismét krém, majd mák következik.

Ha szerencsénk van, a puding összefogja a karikákat annyira, hogy emeleteket tálalhatunk. Még így sem bonyolult...

Rózsás-szilvahabos szelet

A szilva és a rózsa nagyon jó páros. Nem is értem, miért tartott ennyi ideig erre rájönnöm :/

Most mindenesetre egy amatőr "sütiverseny" apropót szolgáltatott arra, hogy a múltkori, rózsásított országtorta egyszerűsített változtatával debütáljak - kimaradt a marcipánalagút. Ennek a legfőbb oka, hogy nem körtortát akartam vinni az ovi családi napjára a büfébe, valamint nem volt 2 napom elszórakozni vele :).

Ennek a krémje is kicsit birsesen fanyar lett a szilva-rózsa duettnek köszönhetően.

A családi nap amúgy teljesen jól sikerült, Dorci körbetekerte a falut, majd türelmesen (???) végigvárta az arcfestéses sorbanállást...

A süti nem várt sikert aratott itthon is, ott is, a nagyon széle-maradékot kapta a család és az objektív is.

Még nyertem is a sütiversenyen - whiskey-s laposüveget is például :D.

Köszönöm a bizalmat mindenkinek, aki a sütimre voksolt :))

Hozzávalók (~20x30-as tepsihez):

~ piskótához:

- 8 tojás
- 8 ek cukor
- 8 ek liszt
- 2 ek holland kakaópor
- 1 tk sütőpor

~ krémhez:

- 250 g kimagozott szilva
- 115 g cukor
- 1 tk fahéj
- 1 dl víz
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 120 g rózsalekvár
- 100 g vaj (vagy margarin)
- 2 dl hullala
- 1 habfixáló

~ mázhoz:

- 80 g étbevonó (a több sem baj)
- 4 ek olaj
- 4 ek tejszín

Elkészítés:

1. a szilvákat a vízzel, cukorral és fahéjjal puhára főzzük. Hozzáöntjük a rózsalekvárt, botmixerrel pépesítjük. Visszatesszük forrni.

2. a pudingport kevés vízzel kikeverjük, és a szilvakrémhez öntjük. Sűrűsödésig kevergetjük, majd levesszük a tűzről. Amíg forró, a vajat hozzátesszük, és addig keverjük, míg teljesen el nem olvad.

3. amíg a krém hűl, elkészítjük a kakaós piskótát: előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és egy nagy tepsit (40x35-öst) kivajazunk-lisztezünk, vagy sütőpapírral kibélelünk. 8 ek lisztet a sütőporral és a kakaóval összekeverünk, a tojásokat szétválasztjuk.

4. a szétválasztott tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, hozzáöntjük a cukrot, és tovább verjük. Ha már fényes, mehet a tojások kikevert sárgája és a kakaós liszt is bele. A tepsibe simítjuk, és a sütőben 15 perc alatt megsütjük.

5. A kihűlt piskótát kettévágjuk, esetleg méretre igazítjuk, hogy a 20x30-as mélyebb formába beleférjen. Félreteszünk 6 ek szilvapudingot, a felét az egyik piskótára rákenjük.

6. a habalapot lazára fixáljuk a habfixálóval, és a szilvapudinghoz keverjük óvatosan.

7. a formába tesszük a nem megkent piskótalapot (ez lesz a süti teteje!), rásimítjuk a szilvahabot. A megkent piskótalapot a krémes felével rátesszük a habra. Hűtőbe tesszük 8-10 órára.

8. egy tálcára borítjuk a süteményt, és a maradék szilvakrémet rásimítjuk a tetejére. Mikróban vagy gőz fölött a kockára tört csokit az olajjal és a tejszínnel felolvasztjuk, simára keverjük, majd a sütemény tetejére simítjuk kenőlappal, vigyázva, hogy ne kapjuk fel a szilvakrémet a piskótáról.

A csokimáz nem lesz kemény, hűtőbe téve sem, így könnyen szelhető marad. Amúgy sem passszolna a ropogós csoki a puha piskótához és a krémes szilvahabhoz.

Rózsásított országtorta

Régóta szemezgetek a Szilvagombóc tortával. Most megint ősz, megint van friss szilva, most a receptet is előhalásztam - nem volt egyszerű felkutatni :). Az eredeti, Veresegyházáról származó recept itt olvasható: Szilvagombóc torta - Országtorta 2010.

Rózsás szelet

Minden más országtorta receptje a gasztrobloggerek igen népes seregénél meg-megjelenik, "hurrá, elkészítettem és de jó volt!" felkiáltással. Elolvasva a receptet, ezt meg is értem - mivel a Szilvagombóc torta nem ez az állatfajta, minden respektem a cukrászmesternek, aki nekiállt ezt a remekművet kikísérletezni. Merthogy, gondolom, nem elsőre lett meg a nyertes recept, tehát el sem akarom képzelni, hányszor durálta neki magát :). Minden bizonnyal megérte a fáradozásait, még sajnos nem volt alkalmam az eredetit megkóstolni.

A fenti linken levő recept kicsit sem házi-konyhabarát. Az, hogy 6 tortányi mennyiségek vannak feltüntetve, nem érdekes, osztani hattal nem agysebészet, DE! A kedvenc momentumom a "Egy kb. 42 x 42 cm-es nagyságú piskóta bőrös felét fehér vajkrémmel leheletvékonyan lekenjük". Persze, mindjárt leakasztok a polcról egy (hattal osztva) 7x42 cm-es piskótát, jajj, hova a csudába is tettem...:). Szóval bevásárlólistát készíteni ezen recept alapján nekiülős-gondolkodós, bár nem kivitelezhetetlen. Mindenesetre a sacher-felvert kiverte a biztosítékot, arra nem volt időm. Ugyanis nekem egy napom volt a tortára, és az eredetit valóban 2 napos fázisban lehet elkészíteni.

Szokás szerint a rózsa nem maradhatott ki. Végülis, ez az első rózsás tortám, nem volt itthon aszalt szilva, na bumm, meg amúgy is. Rózsalekvárt majdnem bármibe bele lehet tolni. Rántott sajttal is jó, és gyümölcsfagyikban is megállja a helyét. Húslevesbe még nem próbáltam. Azt hiszem, onnan már nincs is lejjebb...

Szóval: ezt a tortát, mondanom sem kell, a 2010-es Országtorta ihlette, viszont jól átrózsáztam. Így most jól nincs neve, de itt a recept...

Hozzávalók:

Double delight - dupla gyönyörűség. Méltó név neki.

1. a krém:

- 1/2 kg szilva

- 230 g cukor

- 2 tk fahéj

- 2 dl víz

- 1 csomag vanilliás pudingpor + 5 ek víz

- 200 g felkockázott, kimagozott alma

- 12 szál rózsa szirma

- 4 dl hullala

- 2 csomag habfixáló

2. a kakós piskóta:

- 8 egész tojás

- 8 ek cukor

- csipet só

- 8 ek liszt

- 2 ek holland kakaópor

3. a marcipánalagút:

- 2 egész tojás

- 2 ek liszt

- 2 ek cukor

- 100 g marcipán (3:1-es)

- 5 ek rózsalekvár

- 1 tk vaj a kenéshez

4. a csokimáz:

- 160 g étbevonó

- 2 ek holland kakaópor

- 6 ek olaj

- 8 ek hullala

5. a díszítéshez:

- 1 dl hullala

- szórócukor

Elkészítés:

1. mindenképpen a marcipános alagúttal érdemes kezdeni. Ehhez  2 tojásból készítünk piskótát - mivel 7x42 cm-es tepsim nincs, egy 15x21 cm-esben sütöttem meg ezt a piskótatekercsnyi vékonyságú lapot:

- a tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd a cukorral tovább verjük.

- a kikevert tojássárgákat a habhoz öntjük, majd a lisztet is.

- kivajazott-lisztezett tepsiben, 170 fokon 12 perc alatt megsütjük

Közben a marcipánt keményítőn vagy porcukron kinyújtjuk 8x45 cm-es csíkká. A kisült piskóta tetejét az olvasztott vajjal megkenjük, és kettévágjuk hosszában. Ha kiszáradt a széle, levágjuk, hogy könnyebben lehessen hajtogatni.

Rózsás marcipánalagút - kiterítve

A vajazott felével ráfektetjük a marcipánra a piskótát, és 5 kanálnyi rózsalekvárt (sztem szilvalekvár is hibátlan rá) vékony csíkban ráhúzunk. Összetekerjük, a marcipánszéleket jól összenyomjuk, majd óvatosan gyűrűvé hajtuk és összezárjuk. Szilikonlapon fagyasztóba tesszük.

2. most jöhet a krém.

- a szilvákat kimagozzuk, és a cukorral, fahéjjal, almával és a 2 dl vízzel feltesszük főni.

- a megmosott rózsák szirmait a szárról egy határozott mozdulattal lekapjuk, és a szirmok alját ollóval levágjuk.

- amikor a szilva/alma péppé főtt, hozzátesszük a rózsaszirmokat is. Ezek hamar összefonnyadnak. Ha mégis zavarnak a szirmok benne valakit, érdemes botmixerrel pépesíteni. Én nem tettem. A Double Delight illata és íze egyaránt mézes, így a fahéjjal klassz harmóniában lesznek.

- a pudingport 5 ek vízzel kikeverjük, és a szilvasziruppal szilvapudinggá főzzük. Ez összesen 1 óra, ez idő alatt birsesen fanyar ízzé vegyülnek össze a komponensek. Hideg vízben kihűtjük.

3. közben elkészülhet a kakaós piskóta. Sacher-felverttel valóban elegáns keretet kapott volna a torta, legközelebb be is nevezek rá. Most 8 tojásból kakaós piskótát készítettem:

- a tojások fehérjét a sóval kemény habbá verjük

- a cukorral fényes habbá verjük tovább

- a tojások sárgáját a habhoz öntjük

- a kakaóval kikevert lisztet a masszához forgatjuk, majd kivajazott-lisztezett kapcsos tortaformába öntjük. 170 fokon 20 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

4. elkészítjük a csokimázat: a kockákra tört csokit az olajjal felolvasztjuk (mikróban, vagy vízgőz felett). Amikor egynemű masszává keverhető, hozzáteszünk 2 ek holland kakaót, ezzel is simára keverjük, majd összemelegítjük a tejszínnel is.

5. kivesszük a marcipánalagutat a fagyasztóból. Szilikonos ecsettel a csokimázat rákenjük úgy, hogy mindenütt befedje. A hideg marcipánon gyorsan dermed a csoki, így hamar fordítható lesz. Fontos, hogy a marcipán sehol se látszódjon ki, mert megolvasztja a krém a marcipánt.

6. a kihűlt szilvapudingot habverővel felverjük, majd a 2 csomag habfixálóval laza habbá fixált hullalát hhozzákeverjük.

7. Hurrá, tortaösszeállítás!

A piskótát kettévágjuk, hogy 2 lapunk legyen: egy alulra, és egy a tetejére. A tortagyűrűt arra a tálcára tesszük, amin a tortát kínáljuk majd. A piskótalapot beletesszük, majd a szilvakrém felét belesimítjuk. A csokimázas marcipánalagutat középre helyezzük, kicsit a krémbe nyomkodjuk. A szilvakrém többi részét az alagútra simítjuk, és a másik piskótalapot (a bőrös felével lefelé) rátesszük. A maradék csokikrémet a tetejére simítjük, recézzük, vagy ami jól esik. Hűtőbe tesszük, a krém dermedésééig. Ez minimum 8 óra.

 

8. A tortagyűrűt levesszük, a torta oldalára tejszínhabot simítunk, a tetejét habzsákkal és szórócukorral díszíthetjük. Stílusos lett volna marcipánrózsákat készíteni, de csak K2 volt már itthon, és ez a torta megérdemli a valódi marcipánt.

Rózsafagyi

Amiből lekvárt lehet készíteni, abból pálinkát is. Viszont, míg a lekvárból lehet fagyit főzni, a pálinkából nem annyira. Bár a fene sem tudja. Sörből is lehet. Nem is értem, a bort miért nem próbáltam még ki. Már nem sokáig van fagyiszezon, lehet, hogy meg kellene lépni...

De addig is: nagy favorit a rózsafagyi. Azért jó, mert el tudtam adni málna- vagy éppen eperfagyinak, így a beetető tesztfázisban nem kellett megküzdenem az itthoniak negatív előítéletével.

Persze, kell hozzá gyümölcs és joghurt és tejszín is. De akkor is: virágos fagyi ez a javából. És grátisz, hogy tojásmentes.

Csajosan rózsás

Hozzávalók:

- 10 dkg (~ 3 ek) rózsalekvár

- 2 pohár joghurt (ha natúr, kell bele plusz cukor, ha gyümölcsös, nem)

- 2 ek cukor (ha natúr a joghurt)

- 2 dl növényi habalap

- 10 dkg eper- vagy málnapép (ezeket én idényben jól le szoktam fagyasztani)

Elkészítés:

1. a rózsalekvárt a joghurttal és a gyümölcspéppel összekeverjük, majd botmixerrel pépesítjük.

2. a habalapot enyhén felverjük, majd a virágos-gyümölcsös pépet hozzáöntve laza habbá verjük.

3. a fagyigépbe tesszük 15-20 percre, ez idő alatt el is készül. Fagyasztóba tesszük, és 1 órával tálalás előtt a hűtőben tartjuk.

Virágok a konyhában - rózsalekvár levendulával és konyakkal

Virágok a konyhában - Double Delight, levendula és Exupery

Ezzel simán az őrületbe kergetem az Embert :) - mármint a rózsa- és levendula iránti gasztronómiai- és kertészeti csodálatommal. Valóban: a levendulás ételek fogyasztása közben felsejlik egy kis szappan-feeling, ebben igaza lehet, de akkor is: a rózsa és a levendula nagyon jó párost alkotnak lekvárban, szószban és nem utolsó sorban fagyiban.

Nem vagyok nagy spíler a rózsázásban, 2 éve indult el valami, jelenleg 34 tő van össze-vissza 4 fajtából, és pár négyzetméter levendula illatozik az udvaron. A 4 fajta megtanított arra, hogy a rózsák nemcsak illatukban, de ízükben is különböznek, az epresen lágytól az elviselhetetlenül keserűig széles az ízpaletta.

Mivel az alapos sziromöblítés maximum a bogarakat szedi le, kizárólag permetmentes, zártkertű (=masszív gépjárműforgalomtól elzárt) virágok szirmait érdemes használni - kóstolás után. Bármilyen hülyén is hangzik-látszik, de érdemes a rózsák szirmát megkóstolni befőzés előtt. Ugyanis ami "nyersen" keserű, örökre az is marad, nincs az a cukor-méz adag, ami ezt elnyomja.

Ennek fényében annyi tapasztalatot tudok csak megosztani, hogy az erősen illatos fajták általában alkalmasak. A szép szinesek pedig szépek üvegbe zárva.

A levendula stabil alap, nem is kell belőle sok, sőt, ha akad otthon leszitált levendulás cukor, el is lehet hagyni.

Korábban próbáltam egyéb gyümölcs nélküli, kizárólagosan rózsából készített lekvárt készíteni, és a Petit Prince-szel próbálkoztam, ami keserű. A Double delight és az Exupery fajták viszont illatosan és rózsaszínesek is, így ez maradt meg tuti tippnek.

Utána jött, hogy legyen almapép-alap, az a biztos, meg a konyak. Mert ahol ez a kettő együtt van, nagy baj nem lehet... :)

Hozzávalók:

- 1 kg alma

- 800 gramm cukor

- 20-25 szál levendula virága (~8-10 ek)

- 2 dl konyak

 - 50 szál rózsa

Elkészítés:

Szirmozás - gyerekjáték :) - Dorci és az Exupery

 1. az almákat megpucoljuk, feldaraboljuk, és a cukorral pépesre főzzük.

2. a rózsákat közben leszirmozzuk, ami mehet kézzel, vagy ollóval is, majd alaposan leöblítjük őket. A levendulákról a virágokat ledörzsöljük.

3. az almákat botmixerrel lezúzzuk, hozzáöntjük a konyakot és a virágokat. A sterilitás kedvéért 10-15 percig forraljuk, közben az üvegeket is kimossuk és forró vízben sterilen tartjuk. Ennyi hozzávalóból kb. 10 db 2 dl-s üvegnyi lesz.

4. forrón a forró üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, és dunsztba tesszük legalább egy napra.

Felcimkézve, horgolt csészealátéttel vagy mutatósabb szalvétával a tetején klassz gasztroajándék - egyrészt, mert nincs másik hülye, aki ilyet csinál magának, másrészt, mert virágos ajándékot adni mindig kedves dolog.

Saját felhasználásra: a szirmok miatt nem igazán kenhető, így vagy mixerrel szét kell csapatni szószokhoz, fagyihoz, vagy pl. rozskenyérpirítóshoz kanalasan adagolható.

Ajándék5letnek sem rosszak

Levendulás mézes(köszi)pusz(edl)i

a lilamézes: levendulacukros mézespuszedli levendulacukros tojáshabmázban

Nem is tudom, hogyan kellene hozzákezdeni... Szóképek: elmaradások(k), köszisüti, stb. kavarognak az állandósult aggodalomfelhők mellett... Közben tudom, valahol agytörzsben ott duruzsol, hogy ennél nagyobb bajunk sose legyen, mindenesetre: egy keddi délelőttön eddigi életem leghúzósabb kezdetű telefonja befutott, az oviból: "Anyuka, ne ijedjen meg" - fal megfog "Igen?!" - "A kislány rosszul lett, már jobban van, de jönnek érte a mentővel, be tud jönni?". Be tudtam. Még képszakadás sem volt, autóval Szeged-Deszk úgy, hogy szívem a gázpedálon, agyam a kormányon, és a fék a hátsó ülésen pislogó Picúr volt. És noha tudom, hogy ez a "dolguk", és egyéb közhelyek, de mind a mentős, mint a kórházi csapat maximális volt. Emberség, családcentrikusság (mert persze napközben boldogítottuk az osztályt hárman lányok, két visítozva kacarászó kislányommal), rugalmasság és gyorsaság. Full respect, nem tudok jobbat mondani...

szaggatnak, ezerrel...

Mi sem volt számomra egyértelműbb, hogy hálám jeléül vigyek valami finomságot... Igen ám, de nappal kórház, éjszakai műszakra váltott Apánk minket, én haza a Picúrral, éjjel esélytelen volt "összedobni" bármit is. Viszont hála annak, hogy komoly baj nem volt, 2 éjszaka után hazapateroltak minket, és kontrollra szabadlábon védekezve járkálunk vissza. Így tegnap este nagy mézeskalács-sütésbe fogtunk a lányokkal, 1 kiló lisztből (:D), ééééés: a nagylány szaggatta és tette tepsibe az összes (!) formasütit. Én csak a formanélküli, egy tepsinyi puszedlit szaggattam, többre nem is értem rá, mert folyamatosan kenni és forgatni kellett azokat a finomságokat, amiket a nagylány gyártott :').

festőművészek :')

Utána ő még díszített is párat, és ma sugárzó arccal adta át a doktornéninek... :) Nagyon, de nagyon köszönjük....

Hozzávalók (fél kg liszthez):

- 25 dkg (nem! akác)méz

- 5 dkg levendulás cukor

- 5 dkg porcukor

- csipet só

- 10 dkg margarin

- 2 tojássárgája (fehérje kell majd a habhoz)

- 1 egész tojás

- 1,5 tk szódabikarbóna

- 50 dkg liszt

- 1 kk őrölt szegfűbors

- 1 kk őrölt fahéj

- 1 citrom reszelt héja

- őrölt ánizs, szerecsendió ízlés szerint (nekem itt most kimaradt)

- kenéshez egy egész tojás kikeverve

- habhoz: 2 tojásfehérjéhez 10 dkg (levendulás) porcukor

Elkészítés:

1.  a mézet és az összedarabolt margarint felolvasztjuk - én erre a mikrót használom, 2 perc, lehet gőz fölött is, csak ne karamellizálódjon a méz.

2. a tojássárgákat és az egész tojást a langyos masszához keverjük, a fehérjéket félretesszük. A fűszerekkel, és a cukrokkal simára keverjük.

3. a lisztet és a szódabikarbónát a masszához keverjük-gyúrjuk, majd hűvös helyen pihentetjük legalább egy órát. Ha csak másnap sütjük meg, az sem baj, csak akkor gyúrkászni kell, hogy ne darabosan törjön, hanem nyúljon.

4. levendulás tojásfehérjehab: a kimaradt két fehérjét 10 dkg levendulás cukorral gőzfölött verjük kemény habbá. Valahol azt olvastam, hogy a puszedliket "ebben forgassuk meg" - én ecsettel tudtam csak rákenni úgy, hogy vékony is legyen, és mindenhova jusson is.

5. ha már kezelhető a tészta, a sütőt 180 fokra melegítjük elő. Ha felismerhető formákat szeretnénk sütni, 5-8 mm-re nyújtsuk ki a tésztát, szaggassunk formákat, és tegyük úgy a tepsibe/sütőlapra, hogy legyen  elég hely a növekedésre.  Ha puszedlit szeretnénk sütni, lehet 1 cm vastag is, ekkor 12 perc kell a süléshez. A lényeg, hogy egy tepsiben azonos vastagságú formák legyenek :).

 

6. Tojással kenjük meg a sütik tetejét, és a forró sütőben 8-10 perc alatt süssük meg. Még forrón kenjük be tojásfehérjehabbal a sütik tetejét, és hagyjuk egymás mellett megszáradni őket. Másnap dobozolható, dugihely-paramétertől és családi csemegézési szokásoktól függően sokáig eláll a ropogós kérgű, puha belsejű puszedli.

Igény szerint cukormáz-írókával díszíthetőek. A Manók körében ez a művelet a legnépszerűbb, érthető módon :).

dobozolt finomságok - díszített apróságok

Egy kis lilasüti - szilvandulás rácsos linzer

(Szilvandula = szilva + mandula + levendula)

Annyira jó, hogy van szilvalekvár! Pedig, amikor az üvegeket lejmoltam, harácsoltam, kukáztam, mindenki azt kérdezte, "ki eszi meg azt a sok lekvárt?". Én konkrétan bármikor, majdnem bármiben, csak úgy magában is, kanállal, de a család inkább sütiben fogyasztja.... Ez a linzerrecept pedig Horváth Rozi-alapokon álldogál, csak ott dió a szentírás, én meg jól mandulát tettem bele...

Hozzávalók:

- 500 g liszt

- 25 dkg margarin

- 20 dkg cukor

- 10 dkg darált mandula

- 1 tojás

- 2 ek tejföl

- 1 sütőpor

- fél citrom reszelt héja

- fél tk fahéj

- csipet só

- tölteléknek 30 dkg szilvalekvár

- kenéshez 1 tojássárgája

- szóráshoz levendulás cukor

Elkészítés:

1. a liszt 2/3 részét a margarinnal elmorzsoljuk. Hozzátesszük a cukrot, a sütőport, a fahéjat és a sót.

2.  a liszt közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a tojást, citromhéjat, a reszelt mandulát és a tejfölt. Összedolgozzuk, közben lisztezzük. Az írt 500 g liszt irányadó - a tojástól, tejföltől függ, mennyit vesz fel a tészta. A lényeg, hogy lágy, de nem ragacsos anyagot kell kapnunk, amit fóliába tekerve a hűtőbe tegyünk be legalább fél órára.

3. ha a tészta megdermedt a hűtőben, melegítsük be a sütőt 180 fokra, és egy 25x35-ös tapadásmentes(ített) tepsibe nyújsuk bele a tészta 3/4 részét.

4. a maradék egy negyed részt nyújtsuk ki olyan vastagra, amilyen a tepsiben lévő (5-8 mm), és derelyemetszővel vágjunk ujjnyi vastag csíkokat. Nagyon lisztezett felületen dolgozzunk, mert ragadni fog, amint megmelegszik a tészta - a kezünktől, a beszűrődő napsugaraktól, vagy a konyhalámpa fényétől...

5. kenjük a lekvárt a tepsiben lévő tésztára - amint a képen is látszik, én lehet, többet teszek rá, mint kellene, de így a jó - ha nem porlik a tészta a szánkban, hanem krémesen omlik :).

6. a csíkokat oszlassuk el a süteményen - kb. 2x akkora legyen a hézag, mint a csík. Kenjük meg a tojássárgájával, és mehet az előmelegített sütőbe.

7. a tészta 20-25 perc alatt megsül - amikor aranybarna a tészta felülete, akkor jó. Még forrón gazdagon meghintjük levendulás cukorral. Ha kihűlt, teasüti-méretűre daraboljuk.

Falunapi sütistál a néptáncos standra

Szárítóprogramon

A piszok meleget és a szellőket nagyon klasszul ki lehet használni a fűszerek téliesítésére. Már ha van a balkonládában, sziklakertben, ablakpárkányon friss példány...

A Maros-szögben sosem esik, akkor is ritkán. Ezt szeretik a mediterrán fűszerek, így adott volt, hogy talajtakaróként, porfogóként, zöld háttér biztosításaként nem muskátlikat ültettem, hanem kakukkfüvet, bazsalikomot, szurokfüvet, levendulát, stb. Ez nyáron roppant praktikus, mert csak kilépek a teraszra, és leollózom az éppen szükséges mennyiséget.

Igen, de jön a tél. Többségük évelő, de télen akkor sem olyan, vagy éppen lombhullat, vagy hó alatt van, vagy nem is tudom. Idén először bepróbálom az sk morzsolt/szárított fűszerekkel...


Ami nélkül a tejfölös-kolbászos krumplileves egyszerűen elképzelhetetlen: a babérlevél (még picike bokorka, de adja magát). A friss levél sokkal, de sokkal intenzívebb, mint ami már kiszáradt. Téliesítése roppant egyszerű: megmossuk, és lecsepegtetjük a leveleket. Hagyjunk pár levelet a szárak vége felé, ha jövőre is élve szeretnénk látni a növényt... 2 nap múlva üvegbe szedhetőek a levélkék...



A bazsalikom - mindenes. Már a paradicsomlevesbe is teszek a babérlevél mellé. Mindenbe jó, ami paradicsomos, de aprítva/morzsolva a pogácsákban is szépet mutat. Ezt eltenni kicsit macerásabb, mert nem babérszerű a levele. Szárastól szedjük-mossuk, majd felkötjük egy szellős helyre száradni. Ez pár nap, érezni fogjuk, mikor tudjuk összemorzsolni a leveleket. Zárható üvegbe tesszük a száraz levélforgácsokat, de ameddig nem muszáj, csak textilfélével fedjük be üveg- vagy fémtető helyett.

"Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó..." Ez az évelő, és a mi éghajlati körülményeink között bizonyítottan télálló félcserje hálás kis jószág. Nem forróságtűrő, hanem -imádó. Frissen nehezebben kezelhető - a levelek nehezebben válnak meg a szártól. Hajtásvégtől a tő felé haladva, két ujjunk közé szorosan fogva a szárat egy hirtelen mozdulattal lehet leszedni a leveleket, utána zúzni. Szintén mediterrános kajákba való. Szárítása egyszerű: vékony rétegben egy tiszta konyharuhára fektetjük a megmosott szárakat. Pár napig forgassuk/mozgassuk, majd a száraz levelek nagyon könnyen lejönnek az elfásodott szárakról.

A lila levendula. Imádom a színét, az illatát, sőt: az aromáját is édességekben. Leginkább molyűzőként használják, pici batyukba csomagolva, a ruhásszekrénybe akasztva. Pedig finom... Növényként utálja a pangó vizet, így ha a lakásban szeretnénk látni/érezni, a váza felejtős - iszony gyorsan büdös lesz a lakás tőle. Felakasztva, fejjel lefele lógatva, vagy fektetve a kakukkfűhöz hasonlóan, a virágok önkéntes potyogását kihasználva könnyen nagyobb mennyiségű virágra tehetünk szert. A szára eldobós. Tavasszal amúgy is erőteljes visszametszést igényel, amit azon a nyáron bőséges virághozammal hálál meg.

Borsmenta - zöld és friss, és Mojito. Ez, ami mindenkinek beugrik róla. Pedig teája nagyon jó frissítő, "szörpöt" lehet főzni belőle, fagyiban 10 pontos. Nagyon szép lila virágzata van, de ha a szüretnél csak a levelekre szeretnénk összpontosítani, akkor a bazsalikomos eljárás a követendő.

A másik paradicsomfűszer: az oregano, más néven: szurokfű. Erre a kijelentésre vonatkozóan olvastam ilyet is, olyat is. A lényeg: pizzába KELL ilyen, de a kakukkfű és a rozmaring mellett bármiben jól érzi magát. A kakukkfűhöz hasonló félcserje, így leveleit a kakukkfüves módszerrel kaparinthatjuk meg zölden és szárítva egyaránt.

Snidling - a körözött-fűszer. Persze, csak a kömény szomszédságában, de vajkrémben és baguette-ben is megőrzi friss-hagymás jellegét. Mivel egy pohárnyi cserépben is jól érzi magát, felesleges szárítani - inkább vigyük be télire, az ablakba. Szereti a vizet...

Levendulás cukor

Citrusos, illatos...

A friss virágokat (a szárat nem kell) cukorba tesszük 1 hétre. Utána vagy kimazsolázzuk, vagy átzúzzuk - kávédarálószerű tool híján a botmixerrel ugrottam neki. Több körös volt, de így benne van a cukorban a levendula.

Az Ember szerint mérgező, én a déli kávémba is ezt teszem, de teában vagy limonádéban a citromot majdnem kiváltja.