Diós-padlizsános tagliatelle

fészek

Na jó, ez arcolás, mert ez sima széles metélt. Még akkor is, ha fészektészta alakban szárítottam ki. Ez volt az utolsó eset, inkább vigyázok, hogy ne törjön össze a hosszú szárú szárított széles metélt, mint azon görcsöljek, hogyan szellőztettessem a dobozt, hogy tutin, mindenhol kiszáradjon a tészta, és ne penészedjen össze a dobozban...

grillázslap a diómaradékból

A szószról meg csak annyit, hogy ritkán lövök ennyire a család ízlése mellé: nagyon masszív lett (volt épp 20 fok odakint, bikiniben festettem ebéd után a kerítést OKTÓBERBEN!), és a pirított dióhoz a Manók még kicsik. Persze, felparadicsomozva a maradék a padlizsános-lasagne-hoz eltűnt egy pillanat alatt, még jó, hogy a diószórás választhatósága miatt nem tettem a szószba. Nem baj, lett belőle grillázslap :).

A szószrecept a lasagne-nál le van írva, nem követek most el copy-paste játékot. A paradicsomot le kell róla képzelni. Amúgy azzal tényleg könnyebben fogyasztható/emészhető...

Téliesen masszív alap

Padlizsános lasagne

Imádták. Mindannyian :)

A tésztatekerésnél teljes létszám, lánykák segítettek (hurrá, én is csak most barátkozom a ketyerével), mivelhogy saját tészta, nagy az öröm... Nekem a legjobban :).

A padlizsános ragu titok volt, márminthogy padlizsános, mert amúgy élből előítélet.

Tetejére mozzarella... Hmmm... Azt hiszem, elő kell kapnom a szobabicikli adapterét valahonnan, nem lesz ennek így jó vége...

Nodehát, recept ugye:

Hozzávalók (4-6 személyre):

- 2 kisebb padlizsán

- 4 sonkahagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 ek olaj

- 20 dkg gépsonka

- 2 ek friss, vagy 2 tk szárított kakukkfű

- 1 ek friss, vagy 1 tk szárított bazsalikom

- csipet reszelt szerecsendió

- 20 dkg reszelt mozzarella

- 2 dl főzőtejszín

- 2 dl házi ketchup

- 3 tojásból gyúrt tészta

- reszelt mozzarella a tetejére

Elkészítés:

1. gyúrjunk 4 tojásból tésztát. Takarjuk le egy edénnyel, hagyjuk pihenni.

2. a padlizsánt hámozzuk meg, szeleteljük fel vékonyan. A sonkahagymákat pucoljuk meg, karikázzuk fel. A fokhagymát reszeljük le, vagy finoman aprítsuk fel, esetleg, ahogyan anno egyik nyári éttermi munkám során láttam: klopfolóval verjük agyon:).

Az olajon egy méretes serpenyőben pároljuk puhára őket. Közben sokszor kell vizet önteni alá.

3. ezalatt a gépsonkát reszeljük le nagylyukú reszelőn. Ha már puhult a padlizsán, tegyük a sonkát a raguhoz, ízesítsük sóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, szerecsendióval. Tegyük hozzá a tejszínt és a 20 dkg reszelt mozzarellát is. Vegyük le a tűzről, hagyjuk hűlni kicsit.

4. a lasagne tésztát elkészítjük a tekerentyűvel - több lépésben, fokozatról-fokozatra, de nem a legvékonyabbra kinyújtjuk a lapokat. Egy pogácsányi tésztából lesz kb. egy lapnyi amőboid.

5. a sütőt előmelegítjük 200 fokra.

6. egy tűzálló tálat vajjal/olajjal tapadásmentesítünk. Pár ek ragut teszünk az első réteg tészta alá. Utána rétegezés: tészta-ragu-pár ek. házi ketchup, megint tészta-stb. A tetejére ragu maradjon, erre megy a reszelt mozzarella.

7. a 200 fokos sütőben a sajt kellemes barnulásáig sütjük. Pinot Noir. Mármint, az illik hozzá. Mint a padlizsánhoz általában :)

Ajvár - a vega tatár beafsteak

Magyarország a gasztrofesztiválok kisországa - ez a mondás. Így minden valamirevaló településnek van tarhonya-lecsó-töltött káposzta-rétes-stb. fesztiválja.

Szerb behatásoktól nem mentes kicsiny falunk sem kivétel ez alól: vagy egyrészről a falunapi polgármesterek főzőversenye, másrészről az ajvárfesztivál. Szégyen, vagy sem, mindeddig nem tudtam azt sem, hogy ez ehető, nemhogy kenyérre lehet kenni, hiába, no, én itt csak "gyüttment" vagyok. Kérdésemre, miből is, hogyan is: sült kápiából, meg padlizsánból. Kettes számú majomcsukafejes: megtudtam, hogy a kápia a paprikafajta neve. Vertem a fejem a falba, amikor beugrott, hogy vmi hasonló humbuk névvel illetett grillezni való paprikapalántát rám akartak a Mars téren tukmálni, és én nem hagytam, mondván, nincs helyem rá, és nagyokat nyeltem a rebarbara tő láttán, amit szintén ott kellett hagynom. Elfért volna a kápia is, de most már mindegy - a lényeg, hogy helyben sikerült a zöldségesnél lőni kápiát (a Bélánál, ki másnál  :)).

Azt hiszem, beleszerettem a kápiába. Most mentettem el magokat, jól csinálok majd palántákat. Teljesen szét vagyok amúgy meg csúszva, kemény jövő hetem lesz, és talán pár hetem van az édes itthonlétre csupán, és véget ér az 5éves a baba-nyaralás. Én meg úgy tervezgetem a jövő nyári kertemet most ősszel, mintha tuti biztos lennék abban, hogy majd tudom is csinálni... 

Ja, az ajvár - csakhogy a címadóról is essék pár szó - alapja egy nagyon jól elálló, sötét húsú, édes ízű paprika, amit gyerekkoromban is ettem tutira, mert semmivel össze nem vethető íze és illata van. A paradicsompaprikához (nem, nem a kaliforniai paprika) hasonló, de attól még édesebb, és nem olyan roppanós, nem olyan lédús. Megsütve még akkor sem keseredik, amikor fekete a héja (állítólag így a normális sütni).

Ajvár - betöltve

Gyors futás a kertben, lekapkodtam, amim még volt (jövőre fokhagyma is kell), és kidolgoztam egy saját ajvár-receptet (mivel őshonosat nem ettem, nem is tudom, milyennek kell lennie) - amit szerb ősanyáink tuti nem tettek bele, az a worchester, de az olyan jól simul mindenben, hogy nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók:

- 1 kg padlizsán

- 1/2 kg kápia paprika

- 4 sonkahagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 dl paradicsomlé

- 1 ek balzsamecet

- 1/2 ek worchester

- 1/2 ek só

Elkészítés:

Fekete-piros tánc a sütőlapon

1. csumázzuk ki a paprikákat, és vágjuk félbe a padlizsánokat, majd sütőpapírral/sütőlappal kibélelt tepsiben süssük meg 160 fokon őket. Ez két lépcsős lesz, mert a padlizsánok hamarabb (25-30 perc alatt) megpuhulnak, míg a paprikáknak minimum kétszer ennyi időre van szükségük a süléshez (megjegyzés: azt hittem, a sült padlizsán illata felülmúlhatatlanul masszív... Nos, a sült kápia lazán kenterbe veri...)

2. a megsült cuccokat nagyon jól záródó tetővel rendelkező edényekbe szedjük, és amíg teljesen ki nem hűlnek, ne is nyissuk ki a dobozt,  így héjuktól könnyen meg lehet szabadítani majdan a zöldségeket.

3. közben: aprítsuk fel a sonkahagymát, fokhagymát, adjuk hozzá a sót, paradicsomlevet, a balzsamecetet és a worchestert. Botmixerrel pépesítsük.

4. a kihűlt padlizsánok magját és héját dobjuk el, a puha belsejét tegyük a hagymapéphez.

5. a kápia héja, ha minden jól ment, könnyen lehúzható, mint egy fólia. Ahol kicsit jobban megsült, ott nyilván nem adja magát könnyen - nekem az egész elég macera volt, mert még forrón fotóztam, és nem tettem azonnal edénybe a paprikákat. A paprikák húsát is dobjuk a hagymapéphez. Botmixer segítségével készítsünk homogén pépet, ízlés szerint ekkor még utóízesíthető borssal, chillivel.

Hűtőben kis üvegben 1-2 hétig eláll, ha csak tiszta kanállal/késsel nyúlkálunk bele. Le is lehet fagyasztani, én most a tiszta üvegekbe szedett ajvárt gőzben kidunsztoltam, kíváncsi vagyok, meddig áll el.

Mártogatósnak pálcás húsokhoz vagy minifasírtokhoz korrektnek mondanám. Pirítósra kenve pedig a tatár beafsteak vegetáriánus megfelelője. Húsmentesből nem is tudnék többet-jobbat kihozni. A Pinot Noir vagy éppen egy kellemes bordeaux-i cuveé ugyanúgy megállja a helyét mellette.

Rozsos pirítóssal, sült sajttal a tetején... Csak a szádban olvad...

Moussaka

Imádom a görögöket. Tudom, a mostani gazdasági helyzetben nem sokan vagyunk így, de lehetne tanulni élni tőlük...

Előző-előtti életemben jártam ott, réges-régen, és egy laza taverna látogatós tengerparti estén vacsi gyanánt - "lőjjünk vmi helyi alapot" moussaka-t kértem. Nnnno, nem éppen vacsi-étel, nem egy laza rakottas, állati jó volt, de kész...

Ott tartózkodásunk alatt sajnos nem kapott még egy lehetőséget szegény, mondjuk ebéd alkalmával, DEEEEE: hoztam onnan haza egy szakácskönyvet (mi mást? pedig ennek... 10 éve...). Tradícionális görög receptek, angolul, imádom. Azon kevés papíralapú receptkönyveim egyike, amit szívesen forgatok...

Node, node, a férfias-rakottas, a moussaka. Roskadnak a padlizsántövek (utolsó mohikánok a kertemben, a répa és a paprikák mellett), padlizsánpástétom már van, így szabad kezet adtam magamnak.

Az igazi darált borjúval lenne... ha ilyen masszívabb hússal készítjük, elkészítési ideje hosszabb, bár a pulykával sem mértem az időt; ezt az időmérős történetet már régen feladtam, mivel úton-útfélen meg kell szakítanom a folyamataimat...

Hozzávalók 3-4 személyre:

- fél kg padlizsán

- negyed kg burgonya

- negyed kg darált hús
- 1 dl paradicsompüré
- 3 ek olaj

- 1 felaprított hagyma

- 1 kis babérlevél

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 csésze reszelt sajt

- olaj a sütéshez

- só, bors

Besamell

- 1/2 csésze vaj

- 1/2 csésze liszt

- 2 csésze hideg tej

- 1 tojás

- só, bors, szerecsendió

Elkészítés:

1. a megmosott padlizsánokat szeleteljük fel ujjnyi vastagságúra. A burgonyákat hámozzuk meg, és nagyon vékonyra szeljük fel.

2. süssük meg kis adagokban forró olajban a burgonyaszeleteket és a padlizsánokat. Jól lecsepegtetve tartsuk melegen külön tányérokban.

3. a hagymákat az olajon futassuk meg, tegyük hozzá a húst, sót, borsot, babérlevelet, és gyakran kevergetve pirítsuk le őket. Ha szárnyashússal dolgozunk, kész, ha nem(=marha, borjú, sertés), öntsük fel kevés vízzel, és fedő alatt 30 percig pároljuk.

4. készítsük el a besamellt: a vajon futtassuk meg a lisztet, zsemleszínűre barnítsuk meg. Vegyük le a tűzről, és fokozatosan öntsük hozzá a hideg tejet, egy habverővel kevergessük folyamatosan simára. Sózzuk, borsozzuk, tegyünk bele reszelt szerecsendiót. Tegyük vissza lassú tűzre, folyamatosan kevergessük. Egy tálban verjünk habosra egy egész tojást, és ha felforrt a mártás, vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá a tojást, a húst és a paradicsompürét.

5. egy 20x30-as tűzálló tálba rétegezzünk:

- első réteg: sült burgonyaszirmok

- második réteg: a mártásos hús fele

- harmadik réteg: sült padlizsánkarikák

- negyedik réteg: mártásos hús másik fele

- tetejére: reszelt sajt.

6. nem előmelegített sütőben, 175 fokra beállítva, 45 percig, a sajt és a mártás barnulásáig süssük össze.

Pinot Noir-val - a nem kevés animalitás miatt csakis, persze :) - csúszik.

Ratatouille - mediterrán lecsó

Végre minden megérett hozzá. Bár szegény padlizsán még nőhetett volna, de minden alkalommal, amikor elmentem mellette a kertben, beindult a Pavlovi-reflex, mert ha padlizsán, akkor nyári kaják...

A ratatouille azért (is) jó, mert elnyeli a nem-szeretem-cukkinit, és kiválthatom vele némileg a sima lecsót. Mert az meg én nem szeretem annyira. Talán a kenyér miatt. Merthogy ahhoz nem árt enni egy kis pékárút, minimum tunkolni a szaftihoz, de az meg nem az én asztalom.

Van azonban egy nagyon defektes velejárója a mediterrán lecsónak: az előkészület. Eme időt és csuklóizomzatot (tényleg, van olyan???) igénylő tevékenység során ugyanis minden zöldárút vékony csíkokra kell vágni. Próbáltam kockákkal vagy vékony szeletekkel kiváltani - de az eredmény nem olyan lett sajna :(.

Hozzávalók:

- 1 nagy pritaminpaprika (vagy ahogy a nagyobbik Gasztromanó mondja: vitaminpaprika :))

- 1 közepes padlizsán

- 2 sonkahagyma, vagy 1 nagyobb lilahagyma

- 2 kicsi cukkini

- 4 dl paradicsomlé

- 2 bazsalikomlevél

- kis csokor kakukkfű

- pici babérlevél

- őrölt bors és só ízlés szerint

- 2 ek olaj

- 1 ek balzsamecet/borecet

Igen, ez a paradicsomleves beszúrás gonosz volt, de az történt, hogy a paradicsombefőzésem felén túljutottam, így volt friss (=3 napja még bokron volt) paradicsomból főtt 100%-os natúr paradicsomlevem.

Előkészület:

A hagymákat nagyon vékonyra szeleteljük fel.

A cukkinit és a padlizsánt fél cm x fél cm vastag csíkokra (hasábokra?) daraboljuk. Minden bizonnyal van erre valami profi módszer vagy kütyü is, nem hiszem el, hogy a francia szakácsok egy 15-20 főre készített lecsó előkészületét előző nap éjfélkor kezdik el... Ahogy én szuttyogok vele:

- terméseket kettévágom

- vékonyra szeletem, a szeleteket egyben tartom

- a szelt zöldséget a munkalappal párhuzamosan csíkozom

Jó meló, az egyszer tuti :).

Ha nincs paradicsomlevünk: 60-70 dkg paradicsomot feldarabolunk durvára, víz nélkül feltesszük főni. Fél óra múlva átpasszírozzuk, és ha elhasználjuk mindet, készen is van. Egyébként 10-15 percig főzni kell a passzírozott levet, hogy elfője a habját.

A bazsalikomot, kakukkfüvet felaprítjuk, összezúzzuk, attól függően, friss, vagy szárított.

A pritaminpaprikát vékonyra szeljük.

Itt megjegyzem, hogy jobb helyeken több fajta és színű paprikát használnak, és azokat is meghámozzák: forró serpenyőben a csíkokat megpörkölik, és a héját lerántják. Ezt én kihagytam.

Elkészítés:

Most lehet aratni - mert ez gyors (vagy inkább pörgős) lesz. Szükség lesz egy nagyobb serpenyőre, esetleg wok-ra. Ha sok a cucc, mindenképpen a wok-ot ajánlom. Ugyanis hatalmas a kupac, és bár a buli végére összeesik, kevergetni kell majd bőven.

1. a hagymát kevés vízzel, olajjal és sóval 10 percig dinszteljük.

2. hozzátesszük a pritaminpaprikát, és újabb 10 percig párolunk/pirítgatunk. Közben bele lehet tenni a borsot és a zöldfűszereket.

3. most következik a padlizsán. Ennek is kell 10 perc, de itt már ajánlom a paradicsomlevet is hozzáönteni.

4. az utolsó résztvevő a cukkini. Neki kell a legkevesebb idő, max 5 perc. Közben folyamatosan kevergetjük, közepes lángon. Ha nagyon folyadékhiányos, lehet kevés vízzel pótolni. Most lehet utánsózni, és a balzsamecetet hozzáönteni.

Én grillezett húsokhoz, kevés fokhagymával büntetett brassóihoz, vagy mozzarellához szeretem. Az Ember főtt rizst tesz hozzá kötelező jelleggel. A lányok a látvány miatt meg meg sem kóstolják :).

 

Mivel édeskés, de karakteres íze van, szerintem a következő kékszőlőből készült borok passzolnak hozzá:

- roséból masszívabb: Kadarka, vagy bordeux-i fajták (C. Sauvignon, C. Franc vagy Merlot)

- vörösből szolidabb: Kékfrankos vagy Portugieser

- vagy Siller. Mert mi most ilyet ittunk: Sauska Siller 2010.