Szalagos fánk - nemcsak farsangra

Az ünnepek után, a januári hónapban a táplálkozás lendülete minden bizonnyal nyugodtabb mederbe terelődött. A február a bálok hónapja, és ha más buli nem is érint sok családot (minket sem :)), a farsangozás a gyermekes családokban nagyon is jelen van. Oviban többször láttam a farsang napján letakart óriástálakat, teli a „nagyi-féle” fánkokkal, mellé valódi kajszilekvárral. Én magam a Horváth Ilona-féle receptre esküszöm.

Hozzávalók:

• 500 g finomliszt
• 20 g élesztő
• 50 g porcukor
• 50 g vaj
• 2 tojássárgája
• ½ deci rum
• késhegynyi só
• kb. fél liter tej
• a sütéshez olaj
• a tálaláshoz sárgabarack lekvár
  
  

Elkészítés:

1. Készítsünk kovászt 3 deci langyos tejjel, az élesztővel, egy kanál porcukorral és 3 evőkanál liszttel. A maradék porcukorral keverjük ki a tojássárgájákat, majd adjuk az érett kovászhoz. Langyosítsuk meg a vajat, és keverjük a masszánkhoz a liszttel együtt (amit mindig szitáljunk át, nem csak az esetlegesen belekerült szennyeződés miatt, hanem mert a szitálással fellazítjuk a lisztet), a rummal és annyi langyos tejjel, amennyiben a sót feloldottuk. Lágy tésztát kapunk. Fakanállal 20 percig keverjük, dagasztjuk.
   
2. Kenyérsütő géppel ezeket a műveleteket megspórolhatjuk: minden összetevőt beleteszünk, és tésztakeverő programra állítva összekeverjük, majd megdagasztjuk.
   
3. Mikor elkészül a tészta, langyos helyen letakarva másfélszeresére kelesztjük, utána lisztezett deszkára borítjuk, és kézzel ujjnyi vastagra kinyomkodjuk. Fánkszúróval (ha nincs, vizespohárral; számos kiszúróforma létezik már, de a szívformával nem lőhetünk mellé) kiszaggatjuk, és még fél órán át kiszaggatva is kelesztjük.
   
4. Az olaj hőfokát próbasütéssel teszteljük: középforró, enyhén bugyogó olaj a megfelelő. Sütéskor a megkelt fánk felső része kerüljön alulra. A sütés kezdetén fedjük be az edényt - ez a SZALAGOSSÁG kulcsa :) - , de miután átfordítottuk, fedő nélkül süssük tovább. Szűrőkanállal szedjük ki papírtörlőre, még forrón hintsük meg vaníliás porcukorral. Tálaláskor kanalazzunk rá kikevert baracklekvárt. Nem bűn, ha a lekvárhoz előtte keverünk egy kis fütyülős barackot is. Pikáns lesz tőle :).
   

Piskótatekercs - E-mentes, klasszikus, lustaságos...

Azt hiszem, most megint post-hullám következik. Egyrészt, mert elértem a kritikus tömeget (írnivalóra gondoltam :))), másrészt, mert most nem tudok mást csinálni. Alhatnék is, de a 3. kávé lezárta ezt a kérdést :).

Kezdem egy gyors édességgel - készíteni és leírni sem tart sokáig. Szüretelő mulatság volt az ovikában, és sok tojásom volt (mert harácsoltam a tojásokat, várva a tésztagépre :)), viszont örökös időhiánnyal küszködök, kiegyeztem egy piskótatekerccsel. Kevés olyan recept van, aminél nem használok mérleget, talán ezért is szimpatikus a piskótakészítés nekem. Persze, oda kell figyelni rá, mert ha nagyon megsül, nem lehet tekerni, ha meg nyers marad, összeragad az összeesett tészta. De ezt leszámítva... primkó.

Hozzávalók egy nagy tepsihez (a Mamám mindig így készítette):

- 8 tojás

- 8 "csapott" ek cukor

- 8 "púpozott" ek liszt

- pici csipet só

- töltéshez  LEKVÁR (nem dzsem! :)) - a legtutibb a házi baracklekvár

- szóráshoz porcukor, vagy házi levendulás cukor

Elkészítés:

1. melegítsük be a sütőt 180 fokra. Légkeverésnél elég 160 fok is.

2. válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket magas edénybe, a sárgákat keverjük simára.

3. kanalazzuk a lisztet és a cukrot külön poharakba: a csapott ek. nem szó szerint értendő: egy evőkanálnyi cukrot csuklóból lazán mozdítsunk meg; a púpozott viszont szó szerint értendő: ami nem szóródik le a kanálról, maradhat.

4. a fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá magas fokozaton. (OMG! a Mama két összefogott villával verte a tojáshabot), majd öntsük hozzá a cukrot kis adagokban, és verjük még keményebb, fényes habbá.

5. vegyük vissza a habverő fokozatát (a Mama itt már csak fakanalazott :)), és lassan öntsük a kikevert sárgákat a fehérjehabhoz. Végezetül a liszt következik, lehet szitálni is, én önteni szoktam.

6. vajazott-lisztezett (vagy tapadásmentes) tepsibe simítjuk a masszát, és a forró sütőben tűpróbáig sütjük - ez nálam kb. azt jelenti, hogy világosbarna a tészta teteje, de még rugalmas tapintásra.

7. tiszta konyharuhára borítjuk, levágjuk körben a széleket (fél cm), és még melegen rákenjük a lekvárt - mindenhova jusson, nem szoktam centiket kihagyni sem alul, sem felül, inkább menjen kicsi a konyharuhára, mint hiányozzon a tekercsből :). Nyilván nem kell vastagon, mert a jó kajszilekvár folyik... Az egyik oldalon, ahol a tekerést kezdjük, a szélétől 2 cm-re bevágjuk a széllel párhuzamosan a piskótát, ráhajtjuk a tésztára, és a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. Gördítsük a rudat úgy a művelet végén, hogy a széle alulra kerüljön - így nem tekeredik szét.

8. Szórjuk meg a cukorral, majd hagyjuk pihenni 1-2 órát. Ekkor stabilan szelhető: rézsútosan,1.5 cm vastagra.

(mivel most Santana a kedvem, közben ez szólt: Michelle Branch - C. Santana: I'm Feeling You :)