Melcsi Baby répatortája

Megérkezett. Talán döbbenetesen idétlenül hangzik, de nagyon vártam. Pedig van már két kislányom, de akkor is vártam, hogy a szomszédba, első gyermekként, megérkezzen a Kiskirálylány. Hogy barátnőm Anyuka legyen. Mert az jó. Anyukának lenni...

Az elmúlt 2-3 hétben a "telefonommal" aludtam, várva, mikor szólnak, hogy "Indul a mandula". Meg figyeltem este, mikor állnak be az autóval. Hogy hazajönnek-e. Szerintem egyszerűen rettenetes nagymama leszek, bár addig még van pár évem rákészülni arra, hogy ezt a típusú izgalmamat leplezzem. Nem mintha bármilyen érzelmemet tudnám leplezni, de legalább ezt az egyet addig igyekszem megtanulni. Mert szerintem simán az agyukra mentem barátnőméknek is a napi telefonokkal, sms-ekkel, hogy mi van már...

Node, tudta Rák kisasszony őnagysága, mikor kell érkezni. Még növesztette a haját (akkora haja van, de akkora!), formálta a körmeit, csinosítgatta magát - hogy Apa kis Hercegnője az első pillanatban térdre kényszerítse első szerelmét :).

Az idei sárgabaracklekvárból egy üveggel le sem zártam, betettem a hűtőbe, mert majd az kell a répatortára. Merthogy tudom, hogy azt szeretik, meg az extraszeletet, de ez utóbbit olyan profira, mint Újszentivánon, a kedvenc helyükön csinálják, meg sem próbálom. Maradok a répatortánál...

Meg virág is kellett. De ne allergizáljon. És lilás-rózsaszínes-fehéres legyen, mert ezt a színvilágot célozták be neki drága szülei. Jól tették, én is ezt szeretem. De a rózsa tőlem mégis túlzás. Hurrá, liziantusz a virágosnál, rózsás középpel. Tökéletes. Marcipánok szemben a cukiban. Stikában ugyan... Jó ez a falu összességében...

És vasárnap bejutottam hozzájuk. Örömmel vittem Anyukának (de furi leírni róla! :') ) a virslis kiflit a tortával. A tejcihez kell a szénhidrát, de túl rostos se legyen, tojással csínján, örültek neki.

A Baba pedig... Komolyan... Gyönyörű...

Tiszta szívemből kívánom a legnagyobb boldogságot a kis családnak....

Répatorta

 

A répatorta pici (!nagy!) izommunkát és répába vetett hitet igényel, az alábbi hozzávalókon kívül:
- 45 dkg finom reszelőn lereszelt répa
- 45 dkg liszt
- 1 tk fahéj
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 sütőpor
- 30 dkg cukor
- 1 tk só
- ~1,5 dl olaj

A szárazanyagokat összekeverjük, és a reszelés miatt elgémberedett ujjainkkal a répát és az olajat (kis adagokban) hozzákeverjük. Utálom a ~mennyiségeket, de az, hogy 1 dl, vagy 2 dl olaj kell bele, a répa nedvességtartalmától függ. A muffintésztától sűrűbb masszát kell kapnunk.

Ezt jól meg is csináltam délután, borfesztre indulás előtti sziesztaként. A tésztába belehajtogattam még egy nagy mentaágat is, bele nem mertem aprítani, mert a zöld szín egy édes sütiben mindig ellenérzéseket kelt a közönségben. Hűtőben csücsülve várta jobb sorát, az éjszakát, amikor 100 fokra előmelegített sütőben, egy 26 cm-es tortaformában mentaág nélkül immáron, először 60 percig, majd 150 fokon "megturbózva" további 15 percig sütöttem. Közben, rengeteg időm lévén, marcipánból narancssárga répákat, és azoknak kis zöld leveleit gyurmáztam. Én, és a Cserszegi Fűszeres. Félelmetes :) - még egy lóherére is futotta a torta közepére :).
Amikor megsült, még forrón rákanalaztam kb. 20 dkg sárgabaracklekvárt (rettenetesen fogy a kamrából, már várom, hogy érjen megint), majd az
- 1 tábla étbevonó
- 4 dkg margarin
- 5 cl tejszín
hármasból bevonót készítettem, zutty, rá a tortára. Másnap nem tetszett annyira, biztosan a természetes fény hiánya okozta, hogy csúnyácska lett. A répácskákat rápakolásztam, ilyen lett: