Stracciatella-s almás csirke gnocchival

A stracciatella - a gnocchi nagy barátja. Nno, nem a fehér, semmilyen ízű krém apró fekete csokidarabkákkal. Merthogy 3 féle stracciatella van (a wiki szerint), amiket véletlenül sem érdemes összekeverni tálaláskor:

1. tojásleves parmezánnal és szerecsendió-alaphangú fűszerezéssel, de nem "rántott" levesben főzzük a tojást, hanem húsléalapban. Szép lehet... :)

2. vaníliafagyi csokireszelvényekkel (na jó, ennél bonyolultabb minden bizonnyal)

3. a sajt: hazailag leegyszerűsítve tejszínes mozzarella.

Ugyanis a gnocchit eredetileg a 3. kategóriás stracciatellához passzintanák csizmaország lakói, mi magyarok azonban nehogymá' ne tegyünk húst hozzá, az már hogy lenne vasárnapi ebéd?! :D

Jó, nem drasztikus a történet, csak csirkemell, és sok alma....

 

Hozzávalók:

- 50 dkg csirkemell 

- 2 sonkahagyma

- 4 ek olaj

- só, őrölt bors

- 4 alma

- 2 dl tejszín

- 20 dkg mozzarella

- csipet morzsolt menta

- 1 húsleveskocka (most: Maggi petrezselymes húsleveskocája, ami brutál sárgító - nem is értem...)

Elkészítés:

1. a húsokat csíkokra/apró kockákra daraboljuk. A hagymákat nagylyukú reszelőn lereszeljük. Az almákat meghámozzuk és nyolc darabba vágjuk.

2. a húst és a hagymát az olajon megpirítjuk - a húsnak kéreg kell, de a hagymára vigyázzunk, mert ha megég, keserű lesz. Felöntjük 2 dl vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, borsozzuk. A só majd csak az utóízesítéshez kell a végén...

3. egy jénai/jól záródó tetejű, nem leégős aljú egyéb edényben puhára főzzük a húst. A vizet pótolgatni kell közben.

4. közben lereszeljük a mozzarellát, és amikor a hús majdnem kész (ez a kedvenc kifejezésem: honnan a rákból tudjam, mikor van "majdnem kész" - ez kétállapotú dolog: kész vagy sem :) - no de, ha már omlik a hús, de még nem elég puha, kb. 10 perc kell a kész állapotig), öntsük bele a tejszínt és a reszelt sajtot fokozatosan adagoljuk hozzá, folyamatosan kevergetve. Az almaszeleteket is ekkor tegyük bele, vízzel pótoljuk, ha nagyon nem fed be mindent a szósz. Még az alma is ad hozzá, és úgy lesz a jó.

5. ha a hús megpuhult, utánsózunk, mentázunk.

Gnocchival tálaljuk. A Degenfeld Muscat Lunel-lel még úgy is hatalmasat szólt, hogy a nagy kapkodásban a szószba nem tettem a borból :).

Minestrone i gnocchi

Amíg ilyen szép indián nyarunk van, sok-sok hasznos kerti munkával, komoly harci feladat a leveskérdés megoldása. Mert levest kell enni - folyadék- és ásványianyag-pótlás rulez, és megeszik a Manók a zöldségeket benne válogatás nélkül. Nekem meg azért jó, mert tartalmas, és bizony az üres levestől meg a párizsitól - hogy egy földimet idézzem: "csak rídogálni lehet" :).

Házikedvencek: borsó, répa, sonkahagyma, pasztinák és zöldbab

Alap gyanánt megteszi bármilyen húsleves vagy csontlé, ami kimaradt a hétvégéről, hűtőben, fagyasztóban szűkebb időkre elmentve. Nagyon extrém esetben húsleveskockát is segítségül lehet hívni, a lényegen sokat nem változtat...

Node, nem is annyira a húsleves-alapú, olaszok kedvelt mindentbele-zöldégleveséről szerettem volna írni, hanem a galuskáról, amit beletoltam. Ami nem is annyira galuska, mint gnocchi (ahogy Picúr mondja: nyoki, és, hozzáteszem, nem is annyira rosszul, merthogy nyokki :)). Ez a főttkrumplis-barázdált galuskaős nem éppen levesbetétnek született vala anno, hanem könnyedebb paradicsomos-, tejszínes szószos lazább húsos vagy gombás ételek mellé köretnek. Barázdáltsága révén a mi imádott csavartcsőtésztánkhoz hasonlóan sok-sok szaftot magához tud venni, ami jó dolog!

 Elkészítése egyébiránt nem követel nagy szakértelmet, viszont a házi nudli- és csigatésztakészítést (nah, ki tudja, melyiket hogy kell? ) ötvözi magában, vagyis: türelemjáték. Merthogy a készre gyúrt tésztát:

1. nudlikká sodorjuk
2. méretre vágjuk

3. barázdáljuk: egy megfordított villa ágain finoman nyomva végiggörgetjük.

Ha magunk készítjük a gnocchit, megvan arra a lehetőség, hogy a liszt és a gríz mellé becsempésszünk némi zöldfűszert is a tésztába - ezúttal zellerzöldet és bazsalikomot adtam hozzá.

 

Hozzávalók:

- 50 dkg héjában megfőtt, majd áttört burgonya
- 20 dkg liszt
- 2 ek búzadara

- 1 ek vegyes-vágott friss zöldfűszer

- 1 tk só

Elkészítés:

1. villával vagy krumplinyomóval áttörjük a főtt burgonyát. A legjobb, ha teljesen kihűltek a burik, mielőtt hozzákezdünk, ha nem, akkor az összetört krumplit terítsük szét a munkalapon, hadd hűljön-gőzöljön kedvére.

2. keverjük el a fűszerekkel és a sóval, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet, és a darát. Azért ennyit írtam, mert ez kb. elég szokott lenni. A lényeg, hogy ne ragadjon, de legyen rugalmasabb, mint a gombóctészta. Inkább többet szokott a burgonya felvenni, fajtája válogatja.

3. sodorjunk kisujjnyi vastag hurkákat, majd vágjuk 3 cm-es darabokra.

4. tegyünk fel egy nagy fazékban enyhén sós vizet forrni.

5. egy villát fordítsunk meg, és görgessük végig az ujjunkkal a nudlikat, hogy gnocchi-k legyenek. Gyűjtsük egy lisztezett deszkára őket.

6. kis adagokban főzzük meg: folyamatosan kevergetve főzzük a gnocchi-k felszíne jutását követően +1 percig.

7. szedjük a tálalótálba vagy egyenesen a levesbe, szószba, öblítés nélkül.