Szuperkettes nyári jostásdesszert

Black&red&white

Úszástanfolyam van, (remélhetőleg) két hétig. Na, nem nekem, bár rám férne - a nyélfosztott baltánál egy fokkal jobb vagyok talán, de nem csak magamra nézve vagyok veszélyes a mély vízben. A nagyobbik Manót ettől megóvandó, ő jár tanfolyamra - ez azt jelenti, hogy reggel sportuszoda, délelőtt itthon kismedence, majd délután, a változatosság kedvéért megint medence. Szerintem úszóhártyái nőnek a két hét alatt... Node, az uszodában az egyik, a kisebbik gyermekével görcsölő sorstárs anyukával a mai napot összeszerveztük, eljöttek a délelőtti medencézést összekötni velünk. Éééés: hoztak jóféle anti-kemo kerti bogyócskákat: egres, feketeszeder, ribizli, és: josta. Egyetemen hallottam először: jostalekvár. Azt hittem, szidják anyukámat - azóta kicsit többet tudok róla.

Josta: annak, aki szereti a feketeribizlit, és/vagy a püszkét (=büszkét, pöszmétét, piszkét, köszmétét, egrest, stb.), nem okoz csalódást. Relatíve nagy bogyók, feketéslila héjjal, lédúsabb és édesebb, mint az egres, viszont nem olyan orvosságkesernyés, mint a feketeribizli. Nevét ki-wikiztem: "a szülők német nevéből - Johannisbeere * Stachelbeere - képezték. Magyar neve a riszméte, amit a szülők magyar nevéből képeztek.". Részemről inkább a josta (levelet hozott a posta :D).

Grátisz öröm volt, hogy a maradékot itt hagyták vendégeink, mondván, nekik sok van otthon. Így, a féltve őrizgetett házitúróból csippentettem, és 200 grammoztam a hozzávalókat:

beleadták magukat :)

- 200 g túró, aprólyukú szitán áttörve (megériiiiii)

- 200 ml habtejszín (hullala), laza habbá fixálva

(- a fentihez: habfix)

- 200 g bogyócska vegyesen, megmosva, kicsit felaprítva

- 2 nagy evőkanál bourbon vanillincukor (vagy vmi ezzel egyenértékű vanilliásító cucc)

- 2 nagy evőkanál joghurt (natúr, esetleg gyümölcsös)

Az áttört túrót a vanillincukorral és a joghurttal elkeverjük. Lazán hozzáforgatjuk a gyümölcsöket, hogy össze ne törjenek.

A fixált habot óvatosan, kanalanként a túróhoz keverjük.

A hűtőbe tesszük minimum 1 órára.

Sokadik fogásként 6 főnek elegendő. "Csak úgy együnk valamit" maximum 3 felnőttes.

Célnélküli sétáltatás - Andante Furmint a Degenfeld Birtokról

[andante: zenei műszó, a mérsékelt gyorsasági időmérték meghatározására szolgál. Az ~ körülbelül a célnélküli sétálást jelenti, a zenében a nem éppen lassu, de nem is gyors időmértéket jelzi]

Hát, megint öregebb lettem :) - és szülinapra kaptam borokat is. Meg tortát is, ami az extra meglepetés volt, így nem is készült kép róla, mert a Manók lemartak róla minden marcipánnak látszó objektumot, mire feleszmélhettem volna :).
Pedig, még a torta is ehhez a mesebeli desszertborhoz lett rendelve (HA nem is pont olyan lett állítólag ízre, mint a rendelésben leadott, AKKOR is passzolt). Nektarinkrémes feketeerdő. Talán így tudnám leírni.

A borról számokban annyit, hogy a 2007-es évjáratnak 212g/l a cukortartalma. Befőzésben jártas barátaim: ez feketén fehéren annyit tesz, mintha negyed kiló cukrot zuttyantanánk 1 liter vízhez. Az alkoholja így is 10,5%, ennek megfelelően nem kell dermesztő hidegen kortyolni. Desszert gyanánt, nagyon esetleg mellé, mivel a desszerbor és a desszert édessége egyensúlyban kell, hogy legyen - és hát az Andante magasra tette a lécet. De ha mégis desszert: maga a nedű gyümölcsös = színtiszta must, kis aszaltkajszis beütéssel, de így a kajszilekvárbefőzésem friss élményeiben fürödve azt is mondhatnám, hogy kajsziszirupos, így inkább tejszínes-kajszis, vagy gesztenyés csemegét tudok hozzá elképzelni, esetleg nagyon kakaószegény trüffelt.

A palack nem plasztik-kapszulával van lezárva, hanem fémmel, így bontása erőfeszítést igényel, viszont vigyázni, mert a fémkapszula széle vág (bár tuti csak én vagyok annyira amatőr, hogy ilyennel el tudom magam vágni :), de azért leírtam).

Színe inkább világos borostyán. Fiatal kora miatt, és Degenfeldék filozófiája miatt: acélban legyártjuk a "bort", aztán egye fene, tegyük kicsit fába, de csak a bortörvény, meg a szokás kedvéért. De a boron meg ne érződjön,mert jajj...

Egy aranyos idézet található a palack nyakára extra quality jelzéseként akasztott ízléses cédulán (meg persze a desszertboroknak nincs hátsó címkéje, előre zsufi lett volna felírni, meg amúgy is: a palack hasán lévő díjakról ne tévedjen el a szemünk, még Márai Sándor kedvéért sem) :
''Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel..."

Igyuk ennek megfelelően...

Kajszibarátság

Leg/vár

Ebben az évben - eleddig - minden betennivaló vagy háznál volt, vagy házhoz jött. Ez azért jó, mert nem kellett két gyerekkel végiggalancírozni a Mars téren, ahol a babakocsit látva mosolyogva elővesznek egy kis méretű bevásárlótáskát, amikor beállok az érdi meggyeshez. Mire én "15 kg lesz, a ládák a kocsi csomagtartójában, segítene valaki idehozni?".

Szóval idén a meggy és a cseresznye háztól házhoz jött, és most, ebben a kajszibarát nyárban a kajszi is. Falunélés előnye, hogy a "Poftahifatal" előtti "hirdetőtáblán" felrajzszögezve az "árvácska", "naposcsibe", "hajdú mosógép", "házizsír", stb. cetlik között felleltem egy "sárgabarack+telszám" firkálmányt is. Gyors telefon, házhoz bicózás, halleluja.

Picúr egyből a létra tetején, Dorci meg szökkenve szemezgette a barackot a fáról. Merthogy szereti :). Hát igen, EZEK az én gyermekeim - nem túl szívbajosak. Egyből beloptuk a tanárbácsi (merthogy az) szívébe magunkat, így ő leszedte, és délidőben házhoz is hozta a barackot. Így szegény kajsziknak délben még a rigó dalolt, most meg "ég a tűz, a fazék víznótát fütyül". De így a jó, így a friss...

Piroskajszi - nem éppen a leglekvárabbnak való, de roppant édes és lédús

Most először megpucoltam a barackot. Két éve, amikor 32 kg barackot főztem be nagy pocakkal, nagyokat nyelve a szénhidrátdiétám miatti "nem-eszünk-érett-barackot" fogadalmam miatt, nem hámoztam. Mamám is így főzte, én sem szuttyogok vele. Igen, ő amúgy üstben főzte, az udvaron, és az üst alján barackmagok biztosították a lesülés ellen a lekvárt, és amúgy sztem héjastól is finom, de idén: próba-szerencse.

Nnna, (z)amatőrködésem ezen a ponton tetőzött. Három körös próbálkozás:

- 1., a legzurább: barack kettévág, éles késsel héjtól megfoszt. Ez a totális baromság teteje, mert a barack olyan érett volt, hogy kettészedve konkrétan lekvár volt a közepe, így nem ecsetelem, mekkora trancsírozás volt.

- 2., magostól pucol. Egy fokkal jobb, viszont pucolás után a késsel szétválasztás felejtős, mert a mag szinte magától sikítva menekül hámozás közben. Az ujjak barackkal való fedettsége az első körössel egyenértékű.

- 3., a nincs más hátra, mint előre: forró vizet a kopaszra. Roppant szkeptikusan "mekkora baromság" álltam hozzá, de nem volt vesztenivalóm, max még meg is égetem a kezem. Éééés (dobpergés!) - jó, műxik!

Kivetkőztetve

Pár fontos momentum, mert nem elsőre lett meg a felhasználóbarát módszer:

- tényleg forró (100 fokos) víz kell hozzá. A csapból kifolyó atommeleg kevés.

- nem pár pillanatra, hanem pár percre kell beletenni

(- érdemes egyszerre emiatt többet leönteni forró vízzel)

- a "héjtól önként megszabadulok" kellemes, és frissen szerzett tulajdonságát a barack pár percig megőrzi, ergo nem kell azbesztkesztyűben lerántani a héját, hűlhet is egy kicsit.

Utána mértem a gyümölcsöt, nettó tömeg felényi cukor bele, összeforgat, vár kicsit - ugyanis a hőhatás nélkül is végbemenő sejtroncsolódás tömény oldat hatására csökkenti a majdani főzési időt. Ami nem kevés. Én egy körben a Manók miatt nem is tudtam megcsinálni - először 2 óra, utána még egy. Egy óra főzés után kevergetős a buli, különben odakozmál. Folyós lesz, de nem baj, ha hűl, lesz szilárdabb is. Nagyon szkeptikusok tegyenek egy porcelán csészealjat a fagyasztóba, és arra csöppentve teszteljék a végleges sűrűséget.

Rá lehet segíteni mixerrel is, úgy talán kevesebb a főzési idő, viszont én hiszek nagyanyáink mixermentes tapasztalataiban, miszerint a lekvár akkor éri el kellő sűrűségét, mire a rostok úgy megadják magukat, mint drill a royal flush-nek.

Répatortába, friss kalácsba, palacsintába, zserbóba kötelezően ajánlott. Ja: és mivel a régiek szerint nincs minden évben rekordtermés (tavaly pl. konkrétan offos volt), inkább 2évente van sok kajszi, érdemes idén elrakni, sokat.

Lédús. De tényleg...

Gofri - Go free + vodka-málna

Mint említettem, tojás(fehérje)evészet van. Végre. Bár, kétségkívül fogyókúrás történet a fehérjét elhagyni annak magas tápértéke miatt, viszont most a lehetőségek tárháza vonult be a konyhámba. Éppen ezért, ezen a csúnya, szeles, strandolásra éppoly alkalmatlan délutánon gofrit sütöttem.

Valójában gazolnom kellene, de annyira nincs bikinis idő, hogy nem tudom a kellemesen parasztbarnító kertészkedéses hasznos oldalát látni a mai kint létemnek. Ezért irány a másik hobbisarok, a konyha :))

(zárójelben megjegyzem, hogy főzhetnék este is, de most az esték a tornázásé, és hogy is mondjam: 2 hónap kihagyás után eléggé lelkiismeret-furdaló módon fáj mindenem, aminek kellően izmosnak kellene lennie, de nem az)

A gofri egy jó dolog - strandélmény, nagyiemlék, stb. Mondjuk, így vodkás málnahabbal gyerekkoromban nem ettem, és a mamám nem gyümölcscentrifugán magtalanította a málnát a habhoz, sőt, nem 3-in-1 cserélhető betétes elektromos 3szögszendvics-sütőben készítette a gofrit, de az íze a lényeg. Legalább a málna saját... :)


Vodkás málnahab
 
Hozzávalók

- 2 ek málnadzsem
- 2 cl vodka
- 2 dl tejszín
- 1 ek vaníliás cukor
- 1 csomag habfixáló

Elkészítés

málna, hab

A málnát még tegnap pürésítettem, majd 1/4 rész cukor - 3/4 rész málnapüré arányban összefőztem, most nem lekvárt, hanem dzsemet készítettem, és 2 evőkanálnyit félretettem a mai málnahab reményében. A dzsemet 2 cl vodkával kikevertem, 2 dl tejszínt habfixálóval fixáltam, majd összehabverőztem a kettőt.

Megjegyzés: azt hiszem, a hullalát túlságosan megszoktam. Egy kezesbárány az állati tejszínhez képest, amit elfelejtettem, így habzsák ide, habzsák oda, nem tudtam rózsaszín habrózsákat nyomni a kis hercegnőim waffel-eire, mert folyós lett :(


Gofri (alias waffel)

Hozzávalók 
 
- 3 tojás
- 40 dkg liszt
- 1 sütőpor
- 12 dkg margarin
- 12 dkg cukor
- 4,5 dl tej
- 2 nagy evőkanál joghurt

Elkészítés

1. A lisztet, cukrot, sütőport összekeverjük. A margarint felolvasztjuk.

2. A margarint, a joghurtot és 3 dl tejet a liszthez öntünk, és simára keverjük.

3. A tojásokat szétválasztjuk; a sárgákat a lisztes masszához tesszük, és a maradék tejjel felöntve kikeverjük. A tojást már a masszához, nem a liszthez adva, nekem tojás-homogénebb szokott a végeredmény lenni. A fehérjét kemény habbá verjük.

4. A fehérjehabot óvatosan a masszához keverjük.

5. 4-5 perc alatt sül meg egy adag.

kockapalacsinta

Megjegyzések:
- az elektromos kütyüm teteje jobban süt,mint az alja, így csak 2 perccel a betöltést követően csuktam össze
- inkább 6 perc kell egy adaghoz, mint 4
- annak, aki ezt a gofri-betétet tervezte, ajánlanék egy konyhatündér-fórumot, ahol a felhasználók kifejtenék számára a "tapadásmentes" bevonattal szemben támasztott igényeiket. Én elmondtam sütés közben az enyémet, sztem nem voltam túl diplomatikus :).

Családi nap az oviban - Borfesztivál Szegeden

Igen-igen, ez a két, számomra igen fontos, s egyszersmind nagyszabású esemény közel egy időpontra esett. A családi nap a nagylányom miatt fontos - sütni-főzni (s erről locsi-fecsizni) szerető anyukája naná, hogy ki nem hagyná az ovisbüfé valami hazaival történő támogatását. Az elmúlt 9 hónapban a spontán, és előre kitervelt, szándékos, csoportosan elkövetett sütéseiben is benne voltam nyakig, furcsán is vette volna ki magát, ha ezt most "elnézést, de borfeszt van" indoklással negálom :)).

Viszont, mindig vannak kedvencek, akiket személyesen is meg szeretünk látogatni, mert, a boraikat bármikor máshol is meg tudjuk venni, de velük pár szót váltani mindig olyan... múltidéző. Mert bizony csodás ajándék a gyermek, de segítség nélkül sok-sok lemondással is jár - pl. fesztivált csak helyben tudunk látogatni, és csak a Manók ébrenléti idejében. És ha a borász is csak pár napot van itt, komplikált összefésülni, pláne a dolgos hétköznapokon. Egy szónak is száz a vége: S. Csabit nem tudtuk, csak a családi nap előtti késő délután megkeresni. Mennyiségi alkoholtól pár éve erősen elszokott, sokat éjszakázó anyukaként a Szekszárdi Cserszegi Fűszeres és a Rose együtt megadta az alaphangot, majd átkísértük borász barátunkat a Gedeon Pincészethez, ahol megkóstoltam éltem első Kövidinkáját (jó név, ugye? :))) - mindjárt Frizzante-ként, de azt hiszem, a Kövidinkát bármikor, csukott szemmel, álmomból is be fogom tudni életem végéig azonosítani. Nem rossz az, csak érdekes. Nno, kellő alaphangulatban hazaérkezés, fürdetés, Manók ágyba taposása, majd a másnapi sütemények alapozása, befejezése... Igen ám, de Apjuk szegény sofőrként jócskán lemaradt, így a vásárfiát meg is bontotta - én meg csatlakoztam, mégiscsak: az ökör iszik magában. Meg amúgy is: rossz passzban is voltam... Péntek 13., kettős fronthatás, meg a kutya füle (Szent Andiék Kutyafája meg még el is felejtődött :)).

Így kezdődött a péntek esti alkohollal sütéses ámokfutásom, ami egy sóspogi és egy répatorta formájában csúcsosodott ki, 3 óra alvással, végigbiciklizett másnappal, és a rossz passz oldódásával, mert a sütés-főzés mindig örömmel tölt el. Ha sikerül, tegyük gyorsan hozzá - mert Anyukámék a megmondhatói, hogy reptettem már meg méteres tortát az udvaron, mert nem "olyan" lett :))).

Répatorta leírása: itt!

Természetesen a 75 percnyi sütésidő alatt a répácskák mellett jutott idő a pogi bekeverésére is. Házisajtok (pritaminpaprikás és lilahagymás) még volt a hűtőben, házitúró is, és amúgy is, túrós pogit szerettem volna csinálni.

A pogik meg ilyenek lettek, ezekből én is ettem... A házitúró, komolyan... Olyan, mint a csillámpor... Pogirecept: itt!