Kajszibarátság

Leg/vár

Ebben az évben - eleddig - minden betennivaló vagy háznál volt, vagy házhoz jött. Ez azért jó, mert nem kellett két gyerekkel végiggalancírozni a Mars téren, ahol a babakocsit látva mosolyogva elővesznek egy kis méretű bevásárlótáskát, amikor beállok az érdi meggyeshez. Mire én "15 kg lesz, a ládák a kocsi csomagtartójában, segítene valaki idehozni?".

Szóval idén a meggy és a cseresznye háztól házhoz jött, és most, ebben a kajszibarát nyárban a kajszi is. Falunélés előnye, hogy a "Poftahifatal" előtti "hirdetőtáblán" felrajzszögezve az "árvácska", "naposcsibe", "hajdú mosógép", "házizsír", stb. cetlik között felleltem egy "sárgabarack+telszám" firkálmányt is. Gyors telefon, házhoz bicózás, halleluja.

Picúr egyből a létra tetején, Dorci meg szökkenve szemezgette a barackot a fáról. Merthogy szereti :). Hát igen, EZEK az én gyermekeim - nem túl szívbajosak. Egyből beloptuk a tanárbácsi (merthogy az) szívébe magunkat, így ő leszedte, és délidőben házhoz is hozta a barackot. Így szegény kajsziknak délben még a rigó dalolt, most meg "ég a tűz, a fazék víznótát fütyül". De így a jó, így a friss...

Piroskajszi - nem éppen a leglekvárabbnak való, de roppant édes és lédús

Most először megpucoltam a barackot. Két éve, amikor 32 kg barackot főztem be nagy pocakkal, nagyokat nyelve a szénhidrátdiétám miatti "nem-eszünk-érett-barackot" fogadalmam miatt, nem hámoztam. Mamám is így főzte, én sem szuttyogok vele. Igen, ő amúgy üstben főzte, az udvaron, és az üst alján barackmagok biztosították a lesülés ellen a lekvárt, és amúgy sztem héjastól is finom, de idén: próba-szerencse.

Nnna, (z)amatőrködésem ezen a ponton tetőzött. Három körös próbálkozás:

- 1., a legzurább: barack kettévág, éles késsel héjtól megfoszt. Ez a totális baromság teteje, mert a barack olyan érett volt, hogy kettészedve konkrétan lekvár volt a közepe, így nem ecsetelem, mekkora trancsírozás volt.

- 2., magostól pucol. Egy fokkal jobb, viszont pucolás után a késsel szétválasztás felejtős, mert a mag szinte magától sikítva menekül hámozás közben. Az ujjak barackkal való fedettsége az első körössel egyenértékű.

- 3., a nincs más hátra, mint előre: forró vizet a kopaszra. Roppant szkeptikusan "mekkora baromság" álltam hozzá, de nem volt vesztenivalóm, max még meg is égetem a kezem. Éééés (dobpergés!) - jó, műxik!

Kivetkőztetve

Pár fontos momentum, mert nem elsőre lett meg a felhasználóbarát módszer:

- tényleg forró (100 fokos) víz kell hozzá. A csapból kifolyó atommeleg kevés.

- nem pár pillanatra, hanem pár percre kell beletenni

(- érdemes egyszerre emiatt többet leönteni forró vízzel)

- a "héjtól önként megszabadulok" kellemes, és frissen szerzett tulajdonságát a barack pár percig megőrzi, ergo nem kell azbesztkesztyűben lerántani a héját, hűlhet is egy kicsit.

Utána mértem a gyümölcsöt, nettó tömeg felényi cukor bele, összeforgat, vár kicsit - ugyanis a hőhatás nélkül is végbemenő sejtroncsolódás tömény oldat hatására csökkenti a majdani főzési időt. Ami nem kevés. Én egy körben a Manók miatt nem is tudtam megcsinálni - először 2 óra, utána még egy. Egy óra főzés után kevergetős a buli, különben odakozmál. Folyós lesz, de nem baj, ha hűl, lesz szilárdabb is. Nagyon szkeptikusok tegyenek egy porcelán csészealjat a fagyasztóba, és arra csöppentve teszteljék a végleges sűrűséget.

Rá lehet segíteni mixerrel is, úgy talán kevesebb a főzési idő, viszont én hiszek nagyanyáink mixermentes tapasztalataiban, miszerint a lekvár akkor éri el kellő sűrűségét, mire a rostok úgy megadják magukat, mint drill a royal flush-nek.

Répatortába, friss kalácsba, palacsintába, zserbóba kötelezően ajánlott. Ja: és mivel a régiek szerint nincs minden évben rekordtermés (tavaly pl. konkrétan offos volt), inkább 2évente van sok kajszi, érdemes idén elrakni, sokat.

Lédús. De tényleg...