Családi nap az oviban - Borfesztivál Szegeden

Igen-igen, ez a két, számomra igen fontos, s egyszersmind nagyszabású esemény közel egy időpontra esett. A családi nap a nagylányom miatt fontos - sütni-főzni (s erről locsi-fecsizni) szerető anyukája naná, hogy ki nem hagyná az ovisbüfé valami hazaival történő támogatását. Az elmúlt 9 hónapban a spontán, és előre kitervelt, szándékos, csoportosan elkövetett sütéseiben is benne voltam nyakig, furcsán is vette volna ki magát, ha ezt most "elnézést, de borfeszt van" indoklással negálom :)).

Viszont, mindig vannak kedvencek, akiket személyesen is meg szeretünk látogatni, mert, a boraikat bármikor máshol is meg tudjuk venni, de velük pár szót váltani mindig olyan... múltidéző. Mert bizony csodás ajándék a gyermek, de segítség nélkül sok-sok lemondással is jár - pl. fesztivált csak helyben tudunk látogatni, és csak a Manók ébrenléti idejében. És ha a borász is csak pár napot van itt, komplikált összefésülni, pláne a dolgos hétköznapokon. Egy szónak is száz a vége: S. Csabit nem tudtuk, csak a családi nap előtti késő délután megkeresni. Mennyiségi alkoholtól pár éve erősen elszokott, sokat éjszakázó anyukaként a Szekszárdi Cserszegi Fűszeres és a Rose együtt megadta az alaphangot, majd átkísértük borász barátunkat a Gedeon Pincészethez, ahol megkóstoltam éltem első Kövidinkáját (jó név, ugye? :))) - mindjárt Frizzante-ként, de azt hiszem, a Kövidinkát bármikor, csukott szemmel, álmomból is be fogom tudni életem végéig azonosítani. Nem rossz az, csak érdekes. Nno, kellő alaphangulatban hazaérkezés, fürdetés, Manók ágyba taposása, majd a másnapi sütemények alapozása, befejezése... Igen ám, de Apjuk szegény sofőrként jócskán lemaradt, így a vásárfiát meg is bontotta - én meg csatlakoztam, mégiscsak: az ökör iszik magában. Meg amúgy is: rossz passzban is voltam... Péntek 13., kettős fronthatás, meg a kutya füle (Szent Andiék Kutyafája meg még el is felejtődött :)).

Így kezdődött a péntek esti alkohollal sütéses ámokfutásom, ami egy sóspogi és egy répatorta formájában csúcsosodott ki, 3 óra alvással, végigbiciklizett másnappal, és a rossz passz oldódásával, mert a sütés-főzés mindig örömmel tölt el. Ha sikerül, tegyük gyorsan hozzá - mert Anyukámék a megmondhatói, hogy reptettem már meg méteres tortát az udvaron, mert nem "olyan" lett :))).

Répatorta leírása: itt!

Természetesen a 75 percnyi sütésidő alatt a répácskák mellett jutott idő a pogi bekeverésére is. Házisajtok (pritaminpaprikás és lilahagymás) még volt a hűtőben, házitúró is, és amúgy is, túrós pogit szerettem volna csinálni.

A pogik meg ilyenek lettek, ezekből én is ettem... A házitúró, komolyan... Olyan, mint a csillámpor... Pogirecept: itt!

Túrós ovipogácsa

Hozzávalók:

- 25 dkg túró

- 25 dkg reszelt sajt (vegyes kombinációban a legjobb!)

- 25 dkg margarin

- 35 dkg liszt

- 1 ek só

- 3 tk pesto

Összeállítása a klasszikus: a liszttel a túrót, majd a margarint (ha fagyos: ezt is le lehet reszelni, vagy késsel felszeletelni) elmorzsoljuk, hozzá a pesto és a sajt. Drága Timustól jött ötlettől vezérelve massza hűtőbe be, mert milyen jó lesz az ovisoknak a reggel frissen sütött pogi.

Egy ekkora adaghoz 2 nagy tepsi szokott kelleni, össze nem nőnek a pogik, vagy csíkok, vagy egyéb alakzatok, mert felfele nőnek, arra sem sokat, így, az élesztőt nélkülözve pláne. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, majd a derelyemetszővel egy lépésben az 1 cm körülire kinyújtott tésztát szaggatjuk, tepsibe be, sütőbe be, figyelés, kivevés, eldugás.

Én szeretem a tetejét megkenni tojássárgájával, megszórni magokkal, de ez fakultatív. Ha derelyemetszős a játék, metszés előtt az egész kence-fice lezavarható, és a magszórás is.

Répatorta

 

A répatorta pici (!nagy!) izommunkát és répába vetett hitet igényel, az alábbi hozzávalókon kívül:
- 45 dkg finom reszelőn lereszelt répa
- 45 dkg liszt
- 1 tk fahéj
- 1 tk szódabikarbóna
- 1 sütőpor
- 30 dkg cukor
- 1 tk só
- ~1,5 dl olaj

A szárazanyagokat összekeverjük, és a reszelés miatt elgémberedett ujjainkkal a répát és az olajat (kis adagokban) hozzákeverjük. Utálom a ~mennyiségeket, de az, hogy 1 dl, vagy 2 dl olaj kell bele, a répa nedvességtartalmától függ. A muffintésztától sűrűbb masszát kell kapnunk.

Ezt jól meg is csináltam délután, borfesztre indulás előtti sziesztaként. A tésztába belehajtogattam még egy nagy mentaágat is, bele nem mertem aprítani, mert a zöld szín egy édes sütiben mindig ellenérzéseket kelt a közönségben. Hűtőben csücsülve várta jobb sorát, az éjszakát, amikor 100 fokra előmelegített sütőben, egy 26 cm-es tortaformában mentaág nélkül immáron, először 60 percig, majd 150 fokon "megturbózva" további 15 percig sütöttem. Közben, rengeteg időm lévén, marcipánból narancssárga répákat, és azoknak kis zöld leveleit gyurmáztam. Én, és a Cserszegi Fűszeres. Félelmetes :) - még egy lóherére is futotta a torta közepére :).
Amikor megsült, még forrón rákanalaztam kb. 20 dkg sárgabaracklekvárt (rettenetesen fogy a kamrából, már várom, hogy érjen megint), majd az
- 1 tábla étbevonó
- 4 dkg margarin
- 5 cl tejszín
hármasból bevonót készítettem, zutty, rá a tortára. Másnap nem tetszett annyira, biztosan a természetes fény hiánya okozta, hogy csúnyácska lett. A répácskákat rápakolásztam, ilyen lett:

Gesztenye

Süssünk, süssünk valamit...


... persze, így a farsangi szezonban a fánk lenne a kézenfekvő, de amikor megláttam a sütnivaló gesztenyét a zöldségespulton, beugrott, hogy hopp, az idén nem is sütöttünk gesztenyét. Így hazahoztuk...

A gesztenyesütésről olyan gyerekkori emlékeim maradtak fenn, hogy az nehéz, meg macera, elvágod a kezed, pattog a sütőben, összeszurkál a héja pucolás közben, és kiszáradt, kemény vacak. Pedig fincsi sült gesztenyét csinálni nem nehéz, pár apró dologra kell csak odafigyelni...

De kezdjük ott, hogy a sütni való gesztenyének nem sok köze van a parkokban fellelhető vad gesztenyefák terméséhez. Vagyis ne álljunk neki a gyerkőc Kipp-Kopp bábuinak bősz elfogyasztásához - baromi kemény és persze mérgező is :).

Vásárlásban, válogatásban én nem vagyok nagy spíler - vagy szerencsém van, vagy sem. Ami fontos: ne legyen kiszáradva, mert az bizony minden áztatás ellenére kopogós lesz. Azt, hogy ki van-e száradva, onnan tudhatjuk meg, hogy a gesztenyeszemet kézbe véve "érezni kell", van-e súlya. Sajnos könnyen kiszárad, így igyekezzünk olyan helyről venni, ahol pörög az árukészlet. Ha kívülről fellelhetőek lyukak rajta, az az összes többi terméshez hasonlóan férgességre utal - csakhogy a gesztenye sötét, és egy sötét lyukat nehéz észrevenni rajta. Még egy fontos dolog lehet - itt (is) a méret a lényeg: minél nagyobb szemű a gesztenye, annál jobb.

A sült gesztenye elkészítése

Itt nem él az "Áztatás? Minek?!" - a gesztenyeszemeket be kell áztatni - hideg vízbe, hogy teljesen ellepje. 4 órán át lubickolhatnak, de nem lesz bajuk egy egész éjszakás fürdőzéstől sem.
Ez idő alatt megpuhulnak, zamatosabbak lesznek, és nincs farigcsálás a konyhapulton - egy éles kis késsel a szemek domborúbb felét X-et formálva könnyedén bevagdossuk úgy, hogy a héjat teljes egészében átvágjuk, de a gesztenye belsejét ne. Egy tepsibe - lehetőleg egy rétegben - elterítjük a gesztenyéket, kevés vizet aláöntünk (pár cent), és 200 fokra előmelegített sütőben minimum 25-30 percig sütjük. Ez lehet dupla ennyi idő is, és a tűpróba sem segít - "sajnos" kóstolgatni kell közben.
Még forrón zárható edénybe tesszük, így leszedhető marad a héja akár teljesen kihűlt állapotban is.

Vigyázat: kevés fogyasztandó belőle - hatalmas tápanyagértéke van, főként magas keményítőtartalma miatt. De hidegben ez kell nekünk :)

Kókuszkockák - 25 éve Mamától kapott recept

"Anya, ezek kókuszos építőkockák!" - mondta Dorci, miközben serényen forgatta a tejes szirupba mártott kakaós kockákat a kókuszreszelékbe. Mert persze, ha ő fizikálisan jelen van sütikészítés közben, ott a helye a konyhapult mellett. Nna, meg a Picúrnak is feltétlenül tornamutatványokat kell bemutatni a kisszéken állva, nehogy kimaradjon valamiből. Velük sütkérezve megkérdőjelezem olykor, hogy a legnagyobb művész a bohóc (Weöres Sándor: Vásár), mert eléggé szerteágazó koncentrációs készségre van szükség ahhoz, hogy ne essen le se tányér, se gyerek, étel is csak kevés, és ne egyenek meg olyat, amit nem kellene. És persze itt eredetileg az étel lenne a főszereplő, de ha a lányok beszabadulnak, plusz öröm, ha nem kerül só a piskótába, vagy cukor a pogácsába.

A kókuszos építőkockák - igen, mint a málnaszedésnél, itt is be kellett volna vezetnem, hogy csak fütyülve szabad segíteni, ha az lett volna a cél, hogy csak a tányérra kerülhessenek a kockák. De nem az volt, így a vacsi melletti helyeket a pocakokban hamarosan betömték az építőkockák.

Hozzávalók:
 
Tésztához:
- 250 gramm liszt
- 250 gramm kristálycukor
- 250 ml tej
- 50 gramm puha margarin
- fél zacskó sütőpor
- 4 dkg holland kakaópor
Krémhez:
- 250 ml tej
- 50 gramm margarin
- 100 g kristálycukor
+ kókuszreszelék


Elkészítés:

1. A sütőt 160 fokra előmelegitjük. A tészta alapanyagait alaposan összedolgozzuk (15 perc kézierő). 

2. Egy 20x30-as tepsit kivajazunk-kilisztezünk és belesimítjuk a masszát, majd az előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük. A tepsiben hagyjuk kihűlni.

3. A krémhez a tejet felforraljuk, levesszük a tűzről, beletesszük a margarint és a cukrot, elkeverjük, majd testhőmérsékletűre visszahűtjük.

4. Miután kisült és kihűlt a tészta, felkockázzuk. A kockákat a krémbe mártjuk egy pillanatra, majd a kókuszreszelékbe forgatjuk. A tej és a margarin miatt hűtőben tárolandó - fogyasztásig.