Megérkezett. Talán döbbenetesen idétlenül hangzik, de nagyon vártam. Pedig van már két kislányom, de akkor is vártam, hogy a szomszédba, első gyermekként, megérkezzen a Kiskirálylány. Hogy barátnőm Anyuka legyen. Mert az jó. Anyukának lenni...
Az elmúlt 2-3 hétben a "telefonommal" aludtam, várva, mikor szólnak, hogy "Indul a mandula". Meg figyeltem este, mikor állnak be az autóval. Hogy hazajönnek-e. Szerintem egyszerűen rettenetes nagymama leszek, bár addig még van pár évem rákészülni arra, hogy ezt a típusú izgalmamat leplezzem. Nem mintha bármilyen érzelmemet tudnám leplezni, de legalább ezt az egyet addig igyekszem megtanulni. Mert szerintem simán az agyukra mentem barátnőméknek is a napi telefonokkal, sms-ekkel, hogy mi van már...
Node, tudta Rák kisasszony őnagysága, mikor kell érkezni. Még növesztette a haját (akkora haja van, de akkora!), formálta a körmeit, csinosítgatta magát - hogy Apa kis Hercegnője az első pillanatban térdre kényszerítse első szerelmét :).
Az idei sárgabaracklekvárból egy üveggel le sem zártam, betettem a hűtőbe, mert majd az kell a répatortára. Merthogy tudom, hogy azt szeretik, meg az extraszeletet, de ez utóbbit olyan profira, mint Újszentivánon, a kedvenc helyükön csinálják, meg sem próbálom. Maradok a répatortánál...
Meg virág is kellett. De ne allergizáljon. És lilás-rózsaszínes-fehéres legyen, mert ezt a színvilágot célozták be neki drága szülei. Jól tették, én is ezt szeretem. De a rózsa tőlem mégis túlzás. Hurrá, liziantusz a virágosnál, rózsás középpel. Tökéletes. Marcipánok szemben a cukiban. Stikában ugyan... Jó ez a falu összességében...
És vasárnap bejutottam hozzájuk. Örömmel vittem Anyukának (de furi leírni róla! :') ) a virslis kiflit a tortával. A tejcihez kell a szénhidrát, de túl rostos se legyen, tojással csínján, örültek neki.
A Baba pedig... Komolyan... Gyönyörű...
Tiszta szívemből kívánom a legnagyobb boldogságot a kis családnak....
Az elmúlt 2-3 hétben a "telefonommal" aludtam, várva, mikor szólnak, hogy "Indul a mandula". Meg figyeltem este, mikor állnak be az autóval. Hogy hazajönnek-e. Szerintem egyszerűen rettenetes nagymama leszek, bár addig még van pár évem rákészülni arra, hogy ezt a típusú izgalmamat leplezzem. Nem mintha bármilyen érzelmemet tudnám leplezni, de legalább ezt az egyet addig igyekszem megtanulni. Mert szerintem simán az agyukra mentem barátnőméknek is a napi telefonokkal, sms-ekkel, hogy mi van már...
Node, tudta Rák kisasszony őnagysága, mikor kell érkezni. Még növesztette a haját (akkora haja van, de akkora!), formálta a körmeit, csinosítgatta magát - hogy Apa kis Hercegnője az első pillanatban térdre kényszerítse első szerelmét :).
Az idei sárgabaracklekvárból egy üveggel le sem zártam, betettem a hűtőbe, mert majd az kell a répatortára. Merthogy tudom, hogy azt szeretik, meg az extraszeletet, de ez utóbbit olyan profira, mint Újszentivánon, a kedvenc helyükön csinálják, meg sem próbálom. Maradok a répatortánál...
Meg virág is kellett. De ne allergizáljon. És lilás-rózsaszínes-fehéres legyen, mert ezt a színvilágot célozták be neki drága szülei. Jól tették, én is ezt szeretem. De a rózsa tőlem mégis túlzás. Hurrá, liziantusz a virágosnál, rózsás középpel. Tökéletes. Marcipánok szemben a cukiban. Stikában ugyan... Jó ez a falu összességében...
És vasárnap bejutottam hozzájuk. Örömmel vittem Anyukának (de furi leírni róla! :') ) a virslis kiflit a tortával. A tejcihez kell a szénhidrát, de túl rostos se legyen, tojással csínján, örültek neki.
A Baba pedig... Komolyan... Gyönyörű...
Tiszta szívemből kívánom a legnagyobb boldogságot a kis családnak....
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése