Stracciatella-s almás csirke gnocchival

A stracciatella - a gnocchi nagy barátja. Nno, nem a fehér, semmilyen ízű krém apró fekete csokidarabkákkal. Merthogy 3 féle stracciatella van (a wiki szerint), amiket véletlenül sem érdemes összekeverni tálaláskor:

1. tojásleves parmezánnal és szerecsendió-alaphangú fűszerezéssel, de nem "rántott" levesben főzzük a tojást, hanem húsléalapban. Szép lehet... :)

2. vaníliafagyi csokireszelvényekkel (na jó, ennél bonyolultabb minden bizonnyal)

3. a sajt: hazailag leegyszerűsítve tejszínes mozzarella.

Ugyanis a gnocchit eredetileg a 3. kategóriás stracciatellához passzintanák csizmaország lakói, mi magyarok azonban nehogymá' ne tegyünk húst hozzá, az már hogy lenne vasárnapi ebéd?! :D

Jó, nem drasztikus a történet, csak csirkemell, és sok alma....

 

Hozzávalók:

- 50 dkg csirkemell 

- 2 sonkahagyma

- 4 ek olaj

- só, őrölt bors

- 4 alma

- 2 dl tejszín

- 20 dkg mozzarella

- csipet morzsolt menta

- 1 húsleveskocka (most: Maggi petrezselymes húsleveskocája, ami brutál sárgító - nem is értem...)

Elkészítés:

1. a húsokat csíkokra/apró kockákra daraboljuk. A hagymákat nagylyukú reszelőn lereszeljük. Az almákat meghámozzuk és nyolc darabba vágjuk.

2. a húst és a hagymát az olajon megpirítjuk - a húsnak kéreg kell, de a hagymára vigyázzunk, mert ha megég, keserű lesz. Felöntjük 2 dl vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, borsozzuk. A só majd csak az utóízesítéshez kell a végén...

3. egy jénai/jól záródó tetejű, nem leégős aljú egyéb edényben puhára főzzük a húst. A vizet pótolgatni kell közben.

4. közben lereszeljük a mozzarellát, és amikor a hús majdnem kész (ez a kedvenc kifejezésem: honnan a rákból tudjam, mikor van "majdnem kész" - ez kétállapotú dolog: kész vagy sem :) - no de, ha már omlik a hús, de még nem elég puha, kb. 10 perc kell a kész állapotig), öntsük bele a tejszínt és a reszelt sajtot fokozatosan adagoljuk hozzá, folyamatosan kevergetve. Az almaszeleteket is ekkor tegyük bele, vízzel pótoljuk, ha nagyon nem fed be mindent a szósz. Még az alma is ad hozzá, és úgy lesz a jó.

5. ha a hús megpuhult, utánsózunk, mentázunk.

Gnocchival tálaljuk. A Degenfeld Muscat Lunel-lel még úgy is hatalmasat szólt, hogy a nagy kapkodásban a szószba nem tettem a borból :).

TD-pohárkrém

Van az úgy, hogy kimarad egy-egy pohár finoman fixált tejszínhab a hűtőben egy tortakészítés után. És van az úgy, hogy jólesik egy kis nasi (pedig nem szabadna) a késő esti órákban, amíg készül a másnapi ebéd, vagy éppen felszámolás alatt van a raklapnyi vasalni való. Ilyenkor elzárom a laptopot magamtól, különben nem haladok sem előre, sem hátra, csak előkapom a fotómasinériát, egy-két klikk, és robot tovább... Utána meg olyan jó esik írni róla, HA addigra el nem felejtem a receptet...

Mivel a jó öreg sétáló Johnny a maga 18 évével elfogyogatott keserű magában (na jó, csináltam "Bailey's" is belőle :)), előkeveredett a Tullamore Dew egyik este. Roppant ízletes ír whiskey, de desszertnek azért durva :D.

Kreálmányom egy gyors pohárkrém lett, és az Ember a facebook-os "Tullamore Dew" bejegyzésemre rohant ki a konyhába, hogy "mi van?", de aztán...

1. második kanálnál: "MOST érzem, hogy van benne alkohol" (OK, ha én teszek valamibe, bármibe, akkor azon érződni szokott,  ez tény :)).
2. utolsó előtti kanálnál: "mennyi van még?" - amennyi a pohárban van... - ":((("

:)

Hozzávalók:

- 2 dl hullala laza habbá verve és fixálva
- 3 cl whiskey
- 3 cl feketekávé
- 3 cl méz
- sok kakaóból, kevés vaníliás cukorból és cseppnyi tejből összedobott csokiöntet

Elkészítés:

1. a kávét melegítsük fel annyira, hogy a méz majd jól elolvadjon benne.

2. a mézes kávét és a whikey-t keverjük össze, és a tejszínhabhoz forgassuk hozzá óvatosan, akár csíkozva is maradhat.

3. készítsük el a csokiöntetet: a forró tejben keverjük simára a kakaót és a vaníliás cukrot.

4. adagoljuk poharakba, és öntsük nyakon a csokival.

Moussaka

Imádom a görögöket. Tudom, a mostani gazdasági helyzetben nem sokan vagyunk így, de lehetne tanulni élni tőlük...

Előző-előtti életemben jártam ott, réges-régen, és egy laza taverna látogatós tengerparti estén vacsi gyanánt - "lőjjünk vmi helyi alapot" moussaka-t kértem. Nnnno, nem éppen vacsi-étel, nem egy laza rakottas, állati jó volt, de kész...

Ott tartózkodásunk alatt sajnos nem kapott még egy lehetőséget szegény, mondjuk ebéd alkalmával, DEEEEE: hoztam onnan haza egy szakácskönyvet (mi mást? pedig ennek... 10 éve...). Tradícionális görög receptek, angolul, imádom. Azon kevés papíralapú receptkönyveim egyike, amit szívesen forgatok...

Node, node, a férfias-rakottas, a moussaka. Roskadnak a padlizsántövek (utolsó mohikánok a kertemben, a répa és a paprikák mellett), padlizsánpástétom már van, így szabad kezet adtam magamnak.

Az igazi darált borjúval lenne... ha ilyen masszívabb hússal készítjük, elkészítési ideje hosszabb, bár a pulykával sem mértem az időt; ezt az időmérős történetet már régen feladtam, mivel úton-útfélen meg kell szakítanom a folyamataimat...

Hozzávalók 3-4 személyre:

- fél kg padlizsán

- negyed kg burgonya

- negyed kg darált hús
- 1 dl paradicsompüré
- 3 ek olaj

- 1 felaprított hagyma

- 1 kis babérlevél

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 csésze reszelt sajt

- olaj a sütéshez

- só, bors

Besamell

- 1/2 csésze vaj

- 1/2 csésze liszt

- 2 csésze hideg tej

- 1 tojás

- só, bors, szerecsendió

Elkészítés:

1. a megmosott padlizsánokat szeleteljük fel ujjnyi vastagságúra. A burgonyákat hámozzuk meg, és nagyon vékonyra szeljük fel.

2. süssük meg kis adagokban forró olajban a burgonyaszeleteket és a padlizsánokat. Jól lecsepegtetve tartsuk melegen külön tányérokban.

3. a hagymákat az olajon futassuk meg, tegyük hozzá a húst, sót, borsot, babérlevelet, és gyakran kevergetve pirítsuk le őket. Ha szárnyashússal dolgozunk, kész, ha nem(=marha, borjú, sertés), öntsük fel kevés vízzel, és fedő alatt 30 percig pároljuk.

4. készítsük el a besamellt: a vajon futtassuk meg a lisztet, zsemleszínűre barnítsuk meg. Vegyük le a tűzről, és fokozatosan öntsük hozzá a hideg tejet, egy habverővel kevergessük folyamatosan simára. Sózzuk, borsozzuk, tegyünk bele reszelt szerecsendiót. Tegyük vissza lassú tűzre, folyamatosan kevergessük. Egy tálban verjünk habosra egy egész tojást, és ha felforrt a mártás, vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá a tojást, a húst és a paradicsompürét.

5. egy 20x30-as tűzálló tálba rétegezzünk:

- első réteg: sült burgonyaszirmok

- második réteg: a mártásos hús fele

- harmadik réteg: sült padlizsánkarikák

- negyedik réteg: mártásos hús másik fele

- tetejére: reszelt sajt.

6. nem előmelegített sütőben, 175 fokra beállítva, 45 percig, a sajt és a mártás barnulásáig süssük össze.

Pinot Noir-val - a nem kevés animalitás miatt csakis, persze :) - csúszik.

Minestrone i gnocchi

Amíg ilyen szép indián nyarunk van, sok-sok hasznos kerti munkával, komoly harci feladat a leveskérdés megoldása. Mert levest kell enni - folyadék- és ásványianyag-pótlás rulez, és megeszik a Manók a zöldségeket benne válogatás nélkül. Nekem meg azért jó, mert tartalmas, és bizony az üres levestől meg a párizsitól - hogy egy földimet idézzem: "csak rídogálni lehet" :).

Házikedvencek: borsó, répa, sonkahagyma, pasztinák és zöldbab

Alap gyanánt megteszi bármilyen húsleves vagy csontlé, ami kimaradt a hétvégéről, hűtőben, fagyasztóban szűkebb időkre elmentve. Nagyon extrém esetben húsleveskockát is segítségül lehet hívni, a lényegen sokat nem változtat...

Node, nem is annyira a húsleves-alapú, olaszok kedvelt mindentbele-zöldégleveséről szerettem volna írni, hanem a galuskáról, amit beletoltam. Ami nem is annyira galuska, mint gnocchi (ahogy Picúr mondja: nyoki, és, hozzáteszem, nem is annyira rosszul, merthogy nyokki :)). Ez a főttkrumplis-barázdált galuskaős nem éppen levesbetétnek született vala anno, hanem könnyedebb paradicsomos-, tejszínes szószos lazább húsos vagy gombás ételek mellé köretnek. Barázdáltsága révén a mi imádott csavartcsőtésztánkhoz hasonlóan sok-sok szaftot magához tud venni, ami jó dolog!

 Elkészítése egyébiránt nem követel nagy szakértelmet, viszont a házi nudli- és csigatésztakészítést (nah, ki tudja, melyiket hogy kell? ) ötvözi magában, vagyis: türelemjáték. Merthogy a készre gyúrt tésztát:

1. nudlikká sodorjuk
2. méretre vágjuk

3. barázdáljuk: egy megfordított villa ágain finoman nyomva végiggörgetjük.

Ha magunk készítjük a gnocchit, megvan arra a lehetőség, hogy a liszt és a gríz mellé becsempésszünk némi zöldfűszert is a tésztába - ezúttal zellerzöldet és bazsalikomot adtam hozzá.

 

Hozzávalók:

- 50 dkg héjában megfőtt, majd áttört burgonya
- 20 dkg liszt
- 2 ek búzadara

- 1 ek vegyes-vágott friss zöldfűszer

- 1 tk só

Elkészítés:

1. villával vagy krumplinyomóval áttörjük a főtt burgonyát. A legjobb, ha teljesen kihűltek a burik, mielőtt hozzákezdünk, ha nem, akkor az összetört krumplit terítsük szét a munkalapon, hadd hűljön-gőzöljön kedvére.

2. keverjük el a fűszerekkel és a sóval, majd fokozatosan adjuk hozzá a lisztet, és a darát. Azért ennyit írtam, mert ez kb. elég szokott lenni. A lényeg, hogy ne ragadjon, de legyen rugalmasabb, mint a gombóctészta. Inkább többet szokott a burgonya felvenni, fajtája válogatja.

3. sodorjunk kisujjnyi vastag hurkákat, majd vágjuk 3 cm-es darabokra.

4. tegyünk fel egy nagy fazékban enyhén sós vizet forrni.

5. egy villát fordítsunk meg, és görgessük végig az ujjunkkal a nudlikat, hogy gnocchi-k legyenek. Gyűjtsük egy lisztezett deszkára őket.

6. kis adagokban főzzük meg: folyamatosan kevergetve főzzük a gnocchi-k felszíne jutását követően +1 percig.

7. szedjük a tálalótálba vagy egyenesen a levesbe, szószba, öblítés nélkül.

Centrifugált Kubu-cube

Azt hiszem, véget kell vetnem az önsajnálkozásnak, kifogásokat keresni, most éppen miért nem érek rá nekiülni írni egyet, vagy éppen folytatni a facebook-os bejegyzéseim ide töltögetését.... OK, itt van az ősz, lehangol ez mindenkit, hűvösek az éjszakák, kezdődik a suli/ovi, zárul a kertszezon, át kell programozni magát az embernek arra, hogy megint eltelt egy nyár... Pff...

Viszont hihetetlen módon megvan az első ovis-takonykór, minden csaj beteg, szóval két kislány itthon egész nap, tiszta nyár... Ami azzal egyenlő, hogy úgy érzem, nem vagyok jó semmire, mert a nettó szabadidőm napközben 1 teljes óra, ami kevés bármilyen munka elvégzésére - ma éppen a terasz-kerítés negyed részét sikerült lemázolnom, ami elfogadhatatlanul siralmas teljesítmény, és már a rózsák helyét kellene az utcán csinálnom, mert Zita drága kiszedte a töveket, és hogy lesz így nekem jövőre rózsalekvárom?! A Kisherceg rózsája nem eléggé illatos erre a célra, az Eden Rose pedig nem adott idén annyi virágot sem, hogy potpurit csináljak belőle... Tudom, ezek nem problémák, mert Afrikában meg éheznek, de az is bosszantó, hogy 3 hete várom, hogy tésztagépem legyen, és nem sikerül beszerezni, mert nincs időm menni/telefonálni utána. Bááááááááá...

De lássunk egy szép őszi post-ot: tök jó gyümik érnek még, fel lehet szedni a répát, csodásak a padlizsánjaim, és vörösre festettem a hajam. Jó, ez utóbbi nem számít, de az ősz hozta ki belőlem ezt is...

Ott kezdődik, hogy meglepetésként kaptam 3 láda őszibarackot. Nem éppen nemesített fajta, viszont könnyen leadta a héját, és a mag is emberi körülmények között kijött belőle - így jó sokat befőztem belőle (kényszeresség, tudom, de 1. szabály: ételt nem dobunk ki). De nem voltam elég gyors - a napi (=éjszakai) egy láda kevés volt, gyorsabban ért, már az ovisok is azt ették, így beledobtam az őskövület gyümicentrifugába. De a 100% őszilé színe olyan hogyismondjam... Nem túl étvágygerjesztő. Volt még szőlő is, meg a kertben SOK-SOK RÉPAAAA!

Ásó betol, répa kihúz, jól megmos, centrifugaaa! Kész a Kubu üdítőket hazavágó házi üccsi. Ahhoz, hogy szép is legyen, és ha sok van, ne romoljon meg, pici citromsavval (vagy citromlével) és cukorral érdemes felfőzni. Ha szőlőt is teszünk bele, jó, ha tudjuk, hogy érdemes a puffasztó hatás csökkentése érdekében fahéjat, szerecsendiót, vagy szegfűborsot tenni bele, esetleg ezek kombinációját...

Hozzávalók:
 

- 3 liter őszilé
- 1 liter répalé

- fél liter szőlőlé
- 1 dl cukor
- 1 tk citromsav

- 1 tk őrölt fahéj
- fél tk őrölt szerencsendió

Elkészítés:

1. A gyümölcs-zöldségleveket összeforraljuk. Fűszereket, cukrot, citromsavat beletesszük.

2. A tiszta üvegeket kifőzzünk, a tetőkkel együtt.

3.  Megvárjuk, hogy az üdítőlé elforrja a habját. Ekkor belemehet fél liter víz, és az újraforrástól számított 10-15 percig főzzük.

4. A steril üvegekbe szedjük, lezárjuk, szárazdunsztba tesszük.

Ahha, és mi lesz a centrifuga-hulladékkal?! Merthogy van egy másik szabály is: ami maradék, szinte biztos, hogy nem szemét...

Nos, ha ügyesek vagyunk (= tiszták az alapanyagok, pucolt a barack, a centrifuga-pürében  nincsenek magok), egy nagyon klassz répatorta alapot kapunk melléktermékként. Nem kell répát reszelni, hurrá! Hurrá! És van mazsola, és van dió, kész az őszi Kubu-kocka....

 

Hozzávalók:

- 45 dkg mag- és héjmentes reszelvénykeverék (alma, barack, körte, répa, stb. - szőlő a mag miatt nem jó sztem)

- 45 dkg liszt

- 20 dkg cukor

- 10 dkg sárgabarack-lekvár

- 1 sütőpor

- 1 tk só

- 1 tk fahéj

- 1 tk szódabikarbóna (elhagyható)
- tetejére aszalt gyümölcsök és/vagy magvak

Elkészítés:

1. melegítsük fel a sütőt 150 fokra.

2. a reszelvénykeveréket keverjük össze a cukorral és a lekvárral.

3. a lisztet keverjük össze a sütőporral, a szódabikarbónával és a fahéjjal.

4. a lisztes cuccot dolgozzuk össze a répás cuccal. Masszívabb fakanalat vagy dagasztóspirált igényel a művelet.

5. 20x30-as tepsibe simítsuk a masszát, a tetejére szórjunk diót-mazsolát-mogyorót-mandulát, ami jól esik, amit szeret a család, és nyomkodjuk enyhén a tésztába.

6. az előmelegített sütőben 45 percig süssük.