Szárítóprogramon

A piszok meleget és a szellőket nagyon klasszul ki lehet használni a fűszerek téliesítésére. Már ha van a balkonládában, sziklakertben, ablakpárkányon friss példány...

A Maros-szögben sosem esik, akkor is ritkán. Ezt szeretik a mediterrán fűszerek, így adott volt, hogy talajtakaróként, porfogóként, zöld háttér biztosításaként nem muskátlikat ültettem, hanem kakukkfüvet, bazsalikomot, szurokfüvet, levendulát, stb. Ez nyáron roppant praktikus, mert csak kilépek a teraszra, és leollózom az éppen szükséges mennyiséget.

Igen, de jön a tél. Többségük évelő, de télen akkor sem olyan, vagy éppen lombhullat, vagy hó alatt van, vagy nem is tudom. Idén először bepróbálom az sk morzsolt/szárított fűszerekkel...


Ami nélkül a tejfölös-kolbászos krumplileves egyszerűen elképzelhetetlen: a babérlevél (még picike bokorka, de adja magát). A friss levél sokkal, de sokkal intenzívebb, mint ami már kiszáradt. Téliesítése roppant egyszerű: megmossuk, és lecsepegtetjük a leveleket. Hagyjunk pár levelet a szárak vége felé, ha jövőre is élve szeretnénk látni a növényt... 2 nap múlva üvegbe szedhetőek a levélkék...



A bazsalikom - mindenes. Már a paradicsomlevesbe is teszek a babérlevél mellé. Mindenbe jó, ami paradicsomos, de aprítva/morzsolva a pogácsákban is szépet mutat. Ezt eltenni kicsit macerásabb, mert nem babérszerű a levele. Szárastól szedjük-mossuk, majd felkötjük egy szellős helyre száradni. Ez pár nap, érezni fogjuk, mikor tudjuk összemorzsolni a leveleket. Zárható üvegbe tesszük a száraz levélforgácsokat, de ameddig nem muszáj, csak textilfélével fedjük be üveg- vagy fémtető helyett.

"Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó..." Ez az évelő, és a mi éghajlati körülményeink között bizonyítottan télálló félcserje hálás kis jószág. Nem forróságtűrő, hanem -imádó. Frissen nehezebben kezelhető - a levelek nehezebben válnak meg a szártól. Hajtásvégtől a tő felé haladva, két ujjunk közé szorosan fogva a szárat egy hirtelen mozdulattal lehet leszedni a leveleket, utána zúzni. Szintén mediterrános kajákba való. Szárítása egyszerű: vékony rétegben egy tiszta konyharuhára fektetjük a megmosott szárakat. Pár napig forgassuk/mozgassuk, majd a száraz levelek nagyon könnyen lejönnek az elfásodott szárakról.

A lila levendula. Imádom a színét, az illatát, sőt: az aromáját is édességekben. Leginkább molyűzőként használják, pici batyukba csomagolva, a ruhásszekrénybe akasztva. Pedig finom... Növényként utálja a pangó vizet, így ha a lakásban szeretnénk látni/érezni, a váza felejtős - iszony gyorsan büdös lesz a lakás tőle. Felakasztva, fejjel lefele lógatva, vagy fektetve a kakukkfűhöz hasonlóan, a virágok önkéntes potyogását kihasználva könnyen nagyobb mennyiségű virágra tehetünk szert. A szára eldobós. Tavasszal amúgy is erőteljes visszametszést igényel, amit azon a nyáron bőséges virághozammal hálál meg.

Borsmenta - zöld és friss, és Mojito. Ez, ami mindenkinek beugrik róla. Pedig teája nagyon jó frissítő, "szörpöt" lehet főzni belőle, fagyiban 10 pontos. Nagyon szép lila virágzata van, de ha a szüretnél csak a levelekre szeretnénk összpontosítani, akkor a bazsalikomos eljárás a követendő.

A másik paradicsomfűszer: az oregano, más néven: szurokfű. Erre a kijelentésre vonatkozóan olvastam ilyet is, olyat is. A lényeg: pizzába KELL ilyen, de a kakukkfű és a rozmaring mellett bármiben jól érzi magát. A kakukkfűhöz hasonló félcserje, így leveleit a kakukkfüves módszerrel kaparinthatjuk meg zölden és szárítva egyaránt.

Snidling - a körözött-fűszer. Persze, csak a kömény szomszédságában, de vajkrémben és baguette-ben is megőrzi friss-hagymás jellegét. Mivel egy pohárnyi cserépben is jól érzi magát, felesleges szárítani - inkább vigyük be télire, az ablakba. Szereti a vizet...