Almás holdacskák, fehér csokimázzal

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szakács tankönyv, benne egy tételsor, illetve, tizenpár menüsor. Egyes ételek leírása hiányzott, például az Almás holdacskáé is. Én meg buzgómócsing módjára kikerestem a neten egy receptet. Mivel nekem a Hold fehér, valójában a mázat írtam át rajta, meg az arányokon finomítottam, de az azon mániámból fakad, hogy a sima muffint is fele cukorral készítem el, de még a birsalmasajtot és a kajszilekvárt is...

A szakácssulinak vége, így most rengeteg időm lett (pedig nem is ám :)), és bűntudattal fűszerezve kezdem a kazalnyi ételfotót felreceptezni ide. Meg még a suliról is írni szeretnék, mert nagyon jó volt ám. De tényleg...

Hozzávalók:

- 40 dkg reszelt alma
- 25 dkg kristálycukor
- 2 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 1 tk fahéj
- 1 tk szegfűszeg
- 45 dkg liszt
- 1 tábla fehércsoki

Elkészítés:

1. az almát a cukorral, fűszerekkel összekeverjük, hozzáütjük a tojásokat is.

2. a lisztet a sütőporral összekeverjük, és az almás masszával simára keverjük.

3. 160 fokra előmelegítjük a sütőt, és egy 30x40 cm-s tepsibe simítjuk a tésztát. 15 perc alatt készre sütjük.

4. a fehércsokit megolvasztjuk, max egy kevés vajat téve hozzá, és a még forró tésztára simítjuk.

5. ha kihűlt, egy közepes pogácsaszaggatóval félhold alakokat szaggatunk belőle.

Fehércsokoládé-mousse, rózsalekvárral, málnasziruppal, merengéssel

Jelentem, még megvagyok, és szoktam főzni is. Még itthon is :). Sőt, most, a héten lezárul ez a szép és intenzív szakasza amatőrködésemnek... Szombaton gyakorlatilag is vizsgázik a csapat szakácskodásból - igen-igen jól indul az egész.  Mindenki közösségileg készülget, elosztunk, megosztunk, felosztunk mindent. Inkább egy játékos vetélkedőnek indul a holnapi két menüsoros főzőcske, mint tízkörömlerágott vizsgának. Összeszoktunk, nagyon, de nagyon fog hiányozni.
Még akkor is, ha jelenleg azt sem tudom, jó-e nekem, hogy ennek nekivágtam, van-e bármi értelme, van-e benne hovatovább, ésígytovább...

Node, egy sikeres elméleti vizsga nem jelenti azt, hogy ne készüljünk a gyakorlatira, így a családot helyenként sokkolva ki-kiragadok menüelemeket, amik itthonra valahogyan elkészülnek. A horror a rizs, amit nagyon nem tudok perfektre megcsinálni, de desszertekkel pl. nem szabadna, hogy gondom legyen. Ettől függetlenül most a csokoládé mousse-t átfazonírozva ültem neki írni. Mert tetszett, és mert fehércsokival akartam csajosat készíteni; rózsaszínes-kétszínűt.

Valójában persze a mousse-ba kellene tojássárgája is, de az Élelmiszerismeret vizsgaanyaga elrémíszett a tojáskrémektől olyannyira, hogy egy lendülettel vettem ki a fagyasztóból az összes tojásos fagyit és húztam le a WC-n egy nagy homloktörléssel, hogy de jó, hogy megúsztuk tavaly nyáron a házifagyizást fertőzések nélkül...

Rózsás mousse

Hozzávalók (6 adag):

- 100 g fehércsokoládé
- 2 dl hullala
- 3 ek rózsalekvár
- 5 dkg vaj (nem margarin, arról is csúnyákat olvastam :))
- 1/2 dl málnaszirup (málna+cukor+kevés víz összefőzve majd lepasszírozva)
- 6 db 2 dl-s eldobható műanyag pohár

Elkészítés:

1. a műanyag poharak alját vágjuk le, kb. a felénél. A peremes részre (pohár teteje) lesz szükségünk, ezeket egy tálcára peremmel lefelé tegyük le.

2. a vajat az összetört csokival gőz fölött felolvasztjuk. Ha nem hullalával, hanem valódi tejszínnel dolgozunk, akkor 2 nagy evőkanál cukrot is tegyünk a csokikrémbe, és olvadásig kavargassuk. Tartsuk melegen.

3. verjük habbá a tejszínt. Fixálni nem kell. A habba az olvasztott csokit óvatosan keverjük bele, habbá verni már nem kell.

4.  2 evőkanál segítségével a krém kb. felét osszuk el a fejreállított poharakba. Kiskanállal simítsuk le a krém tetejét.

5. a krém megmaradt részéhez keverjük hozzá a rózsalekvárt és a málnaszirupot, és ezt adagoljuk rá a fehér krémre. Kiskanállal simítsuk le a mousse tetejét, és tegyük hűtőbe 2-3 óra hosszára.

6. a mousse a pohárral átemelhető kistányérra, ott hústűvel válasszuk el a peremtől a krémet, és óvatosan emeljük le poharat róla. Extra málnasziruppal tálalhatjuk.

Orly bodza

Jelentem, itt vagyok. Mármint, a konyhában. Most éppen a sajátomban, mert néha ilyen is van :).
Ugyanis, elkezdődött valami váltásféle, ami megrekedt kicsit lelkesedésileg és időszerűségileg, de azért nagy lépés ez nekem. Szakácsiskola folyamatban, szakmai gyakorlat kipipálva, és a Hanságiban folytatódik a tankonyházás.

Rengeteget tanultam már eddig is, pedig a nemzetközi technológiákat el sem kezdtük a gyakorlatban. Rájöttem, hogy a matematika még mindig nem áll távol tőlem, hogy szeretek tanulni, és a főzést nem hiszem, hogy bármilyen körülmények között sikerül valaha megutáltatni velem. Tudom, hogy képes vagyok korán kelni, napfelkeltében repülő galambokat csodálva kutyát sétáltatni munka előtt, és kicsit kikapcsolva az itthoni dolgokat más területen is helyt állni. Megtapasztaltam, hogy az élet nem áll meg itthon nélkülem, csak döcög, a Gasztromanók pedig nem nyírják ki sem egymást, sem a Zembert, amikor távol vagyok.

Arra is rájöttem persze, hogy a családnak az iskolázásom és a vendéglátózásom egyszerre nem jön be, és türelmesen várnom kell, míg eljön az én időm. Vagyis dolgozni a szakmában nem fogok tudni, amíg kicsik a lánykáim...

Hamarosan vizsgáim lesznek, addig is, hogy tanulás közben ne legyenek konyha felé száguldó gondolataim és törekvéseim, kipróbáltam ma valamit, ami régóta birizgálja az agyamat.

Szégyen vagy sem, Orly masszát sosem készítettem, de szerencsére a tételeim között megtalálható, így TUDNOM kell olyat készíteni. Node, érik a bodza is, amit évek óta szeretnék bundázva megkóstolni. A sörrel - ami az Orly massza fontos összetevője - a kapcsolatom pár éve érintőleges csupán, amióta is rájöttem, lehet a sörön csavarni, és máris ízlik. Például a karamellmaláta nagy favorit, és most Sopronban meggymárkásították is, de nagy melegek kertimunkáinak megérdemelt jutalma a grapefruit-os Borsodi.

Ezek így együtt forrták, illetve sütötték ki magukat a citrusos frissesség jegyében borsodi-grapefruit-os Orly masszás bodzává, ami mellé tartár passzol a tétel (= Orly ponty tartárral) szerint. De a sima tartár túl snassz, így keveredett bele egy kis Fuxli Sebestyén Csabitól, illetve, pár csipet frissen aprított citromfű is.

Orly-virág

Hozzávalók:
Orly massza
- 1,5 dl Borsodi grapefruit-os sör
- 100 g liszt
- 9 g só
- 1 tojás
Dresszing
- 1 nagy ek 20%-os tejföl
- 1 nagy ek majonéz (a házi a legjobb)
- fél dl Fuxli
- csipet só
- csipet cukor
- nagy csipet aprított citromfű

- 3 nagyobb bodzavirágzat
- liszt a szóráshoz
- olaj a sütéshez

Elkészítés:

1. elkészítjük a dresszinget: a hozzávalókat alaposan elkeverjük és kihűtjük. Nem baj, ha kicsit hígnak tűnik, ez csak azt jelentheti, hogy több bor került bele, feltéve, ha a majonéz készítésénél elegendő sűrűségig vertük a masszát.

2. a bodzavirágzatokat féltenyérnyi darabokra szedjük. Mosni nem szoktam, mert akkor szétesik, és szerencsére már van saját bodzánk, ami pedig tuti nem piszkos :).

3. elkészítjük az Orly masszát: a tojássárgáját a sörrel, sóval és liszttel jól eldolgozzuk. Külön felverjük a tojásfehérjét, és óvatosan a masszához keverjük. Ha sűrűnek tűnik, kevés olajjal vagy további sörrel hígítható.

4. olajat forrósítunk. A bodzavirágzatokat lisztbe forgatjuk, a felesleget lerázzuk róluk, majd az Orly masszába forgatjuk, és azonnal az olajba tesszük. Aranyszínűre sütjük, csepegtetőrácsra tesszük, mert az Orly hajlamos megszívni magát olajjal.

Előételként, a Fuxlis tartárral kínálhatjuk az egész alapjául szolgáló bor kíséretében, kevés extra citromfű társaságában.

Ibolyalekvár

A lekvárfőzés ideje optimális esetben a nyár, vagy annak vége, így bizton kijelenthetem, hogy az ibolyalekvár nyitja a befőzést a naptárban.

Későn ébredők

Erről a kedves kis kék (nekem fehér+kék) virágról tudni kell, hogy mindössze másfél hétig virágzik, így nagyon oda kell figyelni, mikor is szüreteljük. Idén április vége felé kezdtek elfáradni a szirmok, de e hónap elején még országos tragédia szintjén záporozott a hó, így a legnagyobb jóindulattal sem várhattuk el, hogy a húsvéti tojásmintázás főszereplője legyen.

A viráglekvárokban az a nagy közös, hogy az alapja az alma, ami stabilan, az év bármely szakában beszerezhető. Más kérdés, hogy milyen fajta, és honnan származik. Az idared az ibolyalekvárhoz nagyon passzolt, és ár/érték arányban is megfelelő volt a tavasz közepe táján. Szerencsés, ha valakinek van saját elvermelt almája őszről; ez mindenek felett áll minden esetben.


Hozzávalók:

- 600 g alma
- 250 g cukor
- 1 citrom héja és leve
- 3 dl víz
- 100 g ibolyaszirom

Elkészítés:

1. a meghámozott, kimagozott almát felkockázzuk, lecukrozzuk, és rácsepegtetjük a citrom levét, hogy ne barnuljon meg.

2. ha levet eresztett, feltesszük főni 3 dl plusz vízzel, és péppé pároljuk. Közben megmossuk és lecsepegtetjük a szirmokat. Sajnos az ibolya nagyon közel van a földhöz, így óhatatlanul porosak lesznek a szirmok; öntsünk annyi vizet a szirmokra, hogy bőven ellepje, majd pár perc után nagy szitára borítsuk, és óvatosan nyomkodjuk ki.

3. még forrón hozzákeverjük a szirmokat, és botmixerrel max fél percig zúzzuk simára.

4. tegyük vissza a lekvárt főni, közben sterilizáljunk kis üvegeket. 10 percig forraljuk kis lángon össze a lekvárt, forrón töltsük üvegekbe, és tegyük szárazdunsztba.

Megjegyzés:

van az úgy, hogy éppen akkor nincs lehetőség lekvárfőzésre, amikor virágzik az ibolya. Ilyenkor (és más viráglekvároknál is) jószívvel ajánlom a nálam már bevált sziromfagyasztást, amikor is a megtisztított szirmokat fagyasztótasakba téve lefagyasztom ráérősebb időkre.

Köszisüti 2. - fügelekvár debütál

fügelék

Nagyobbik Gasztromanó karácsonyi sütis receptkönyvében (merthogy van neki olyanja :)) bukkantam rá arra a kivitelezhetőnek tűnő ötletre, hogy töltött keksz. Ott narancsos csokis kekszet készítettek, én meg fügelekvárosat. Egyrészt, mert kéznél volt, másrészt, mert házi. Mármint, a lekvár is, meg a füge is.

A házi azért kellett, mert pénteken megyünk kontrollra, és ilyenkor szeretek vinni valami sajátot (is). Gasztronómiai hálám üldözi az Angyalainkat :).

Hozzávalók:

- 200 g vaj
- 300 g liszt
- 2 tk sütőpor
- 125 g porcukor
- 1 tojás sárgája
- 1 egész tojás

- 30 g holland kakaópor
- 30 g cukrozott kakaópor (pl. nesquick)
tölteléknek: fügelekvár (de bármilyen nem folyós lekvár, vagy marcipánmassza is megfelel e célra)

Elkészítés:

1. A lisztet, kakaóporokat és a sütőport egy magas tálban összekeverjük.

2. A fagyos vajat késsel nagyobb darabokra vágjuk, és elmorzsoljuk a liszttel.

3. Hozzáütjük az egész tojást és a sárgáját, hozzámérjük a porcukrot, és jól összedolgozzuk. Kissé ragadós tésztát kapunk, de a magas vajtartalom miatt könnyű lesz vele dolgozni. Ha mégsem, fél órára, befóliázva tegyük hűtőbe.

4. Lisztezett felületen, lisztezett sodrófával 3 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. Előveszünk egy minimum 5 cm széles kiszúrót (kisebb tésztába nem igazán lehet tölteni). Ebből a mennyiségből egy tepsinyi töltött, és egy tepsinyi sima kekszet készítettem. A forma méretétől függetlenül elmondható tehát, egy tepsinyi kekszet sütőlapra sorakoztathatunk. Sok helyet nem kell kihagyni, arra kell vigyázni, hogy legyen a tepsiben elég hely a kezünknek.

5. Kiszúrunk ugyanennyi kekszet és a nyújtódeszkán hagyjuk, a sütőt 200 fokra előmelegítjük.

6. Két kiskanál segítségével a kekszek közepére tesszük a lekvárt, és minden lekváros kekszre ráteszünk óvatosan egy sima kekszet a nyújtódeszkáról; a széleket óvatosan lenyomkodjuk.

7. Előmelegített sütőben 8 percig sütjük. Sütés után tálcára szedjük őket, és még forrón porcukorral megszitáljuk.

8. A maradék tészta sima keksznek is tökéletes, de ugyanígy tölthető is.