Padlizsános lasagne

Imádták. Mindannyian :)

A tésztatekerésnél teljes létszám, lánykák segítettek (hurrá, én is csak most barátkozom a ketyerével), mivelhogy saját tészta, nagy az öröm... Nekem a legjobban :).

A padlizsános ragu titok volt, márminthogy padlizsános, mert amúgy élből előítélet.

Tetejére mozzarella... Hmmm... Azt hiszem, elő kell kapnom a szobabicikli adapterét valahonnan, nem lesz ennek így jó vége...

Nodehát, recept ugye:

Hozzávalók (4-6 személyre):

- 2 kisebb padlizsán

- 4 sonkahagyma

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 ek olaj

- 20 dkg gépsonka

- 2 ek friss, vagy 2 tk szárított kakukkfű

- 1 ek friss, vagy 1 tk szárított bazsalikom

- csipet reszelt szerecsendió

- 20 dkg reszelt mozzarella

- 2 dl főzőtejszín

- 2 dl házi ketchup

- 3 tojásból gyúrt tészta

- reszelt mozzarella a tetejére

Elkészítés:

1. gyúrjunk 4 tojásból tésztát. Takarjuk le egy edénnyel, hagyjuk pihenni.

2. a padlizsánt hámozzuk meg, szeleteljük fel vékonyan. A sonkahagymákat pucoljuk meg, karikázzuk fel. A fokhagymát reszeljük le, vagy finoman aprítsuk fel, esetleg, ahogyan anno egyik nyári éttermi munkám során láttam: klopfolóval verjük agyon:).

Az olajon egy méretes serpenyőben pároljuk puhára őket. Közben sokszor kell vizet önteni alá.

3. ezalatt a gépsonkát reszeljük le nagylyukú reszelőn. Ha már puhult a padlizsán, tegyük a sonkát a raguhoz, ízesítsük sóval, kakukkfűvel, bazsalikommal, szerecsendióval. Tegyük hozzá a tejszínt és a 20 dkg reszelt mozzarellát is. Vegyük le a tűzről, hagyjuk hűlni kicsit.

4. a lasagne tésztát elkészítjük a tekerentyűvel - több lépésben, fokozatról-fokozatra, de nem a legvékonyabbra kinyújtjuk a lapokat. Egy pogácsányi tésztából lesz kb. egy lapnyi amőboid.

5. a sütőt előmelegítjük 200 fokra.

6. egy tűzálló tálat vajjal/olajjal tapadásmentesítünk. Pár ek ragut teszünk az első réteg tészta alá. Utána rétegezés: tészta-ragu-pár ek. házi ketchup, megint tészta-stb. A tetejére ragu maradjon, erre megy a reszelt mozzarella.

7. a 200 fokos sütőben a sajt kellemes barnulásáig sütjük. Pinot Noir. Mármint, az illik hozzá. Mint a padlizsánhoz általában :)

Ajvár - a vega tatár beafsteak

Magyarország a gasztrofesztiválok kisországa - ez a mondás. Így minden valamirevaló településnek van tarhonya-lecsó-töltött káposzta-rétes-stb. fesztiválja.

Szerb behatásoktól nem mentes kicsiny falunk sem kivétel ez alól: vagy egyrészről a falunapi polgármesterek főzőversenye, másrészről az ajvárfesztivál. Szégyen, vagy sem, mindeddig nem tudtam azt sem, hogy ez ehető, nemhogy kenyérre lehet kenni, hiába, no, én itt csak "gyüttment" vagyok. Kérdésemre, miből is, hogyan is: sült kápiából, meg padlizsánból. Kettes számú majomcsukafejes: megtudtam, hogy a kápia a paprikafajta neve. Vertem a fejem a falba, amikor beugrott, hogy vmi hasonló humbuk névvel illetett grillezni való paprikapalántát rám akartak a Mars téren tukmálni, és én nem hagytam, mondván, nincs helyem rá, és nagyokat nyeltem a rebarbara tő láttán, amit szintén ott kellett hagynom. Elfért volna a kápia is, de most már mindegy - a lényeg, hogy helyben sikerült a zöldségesnél lőni kápiát (a Bélánál, ki másnál  :)).

Azt hiszem, beleszerettem a kápiába. Most mentettem el magokat, jól csinálok majd palántákat. Teljesen szét vagyok amúgy meg csúszva, kemény jövő hetem lesz, és talán pár hetem van az édes itthonlétre csupán, és véget ér az 5éves a baba-nyaralás. Én meg úgy tervezgetem a jövő nyári kertemet most ősszel, mintha tuti biztos lennék abban, hogy majd tudom is csinálni... 

Ja, az ajvár - csakhogy a címadóról is essék pár szó - alapja egy nagyon jól elálló, sötét húsú, édes ízű paprika, amit gyerekkoromban is ettem tutira, mert semmivel össze nem vethető íze és illata van. A paradicsompaprikához (nem, nem a kaliforniai paprika) hasonló, de attól még édesebb, és nem olyan roppanós, nem olyan lédús. Megsütve még akkor sem keseredik, amikor fekete a héja (állítólag így a normális sütni).

Ajvár - betöltve

Gyors futás a kertben, lekapkodtam, amim még volt (jövőre fokhagyma is kell), és kidolgoztam egy saját ajvár-receptet (mivel őshonosat nem ettem, nem is tudom, milyennek kell lennie) - amit szerb ősanyáink tuti nem tettek bele, az a worchester, de az olyan jól simul mindenben, hogy nem tudtam kihagyni.

Hozzávalók:

- 1 kg padlizsán

- 1/2 kg kápia paprika

- 4 sonkahagyma

- 4 gerezd fokhagyma

- 1 dl paradicsomlé

- 1 ek balzsamecet

- 1/2 ek worchester

- 1/2 ek só

Elkészítés:

Fekete-piros tánc a sütőlapon

1. csumázzuk ki a paprikákat, és vágjuk félbe a padlizsánokat, majd sütőpapírral/sütőlappal kibélelt tepsiben süssük meg 160 fokon őket. Ez két lépcsős lesz, mert a padlizsánok hamarabb (25-30 perc alatt) megpuhulnak, míg a paprikáknak minimum kétszer ennyi időre van szükségük a süléshez (megjegyzés: azt hittem, a sült padlizsán illata felülmúlhatatlanul masszív... Nos, a sült kápia lazán kenterbe veri...)

2. a megsült cuccokat nagyon jól záródó tetővel rendelkező edényekbe szedjük, és amíg teljesen ki nem hűlnek, ne is nyissuk ki a dobozt,  így héjuktól könnyen meg lehet szabadítani majdan a zöldségeket.

3. közben: aprítsuk fel a sonkahagymát, fokhagymát, adjuk hozzá a sót, paradicsomlevet, a balzsamecetet és a worchestert. Botmixerrel pépesítsük.

4. a kihűlt padlizsánok magját és héját dobjuk el, a puha belsejét tegyük a hagymapéphez.

5. a kápia héja, ha minden jól ment, könnyen lehúzható, mint egy fólia. Ahol kicsit jobban megsült, ott nyilván nem adja magát könnyen - nekem az egész elég macera volt, mert még forrón fotóztam, és nem tettem azonnal edénybe a paprikákat. A paprikák húsát is dobjuk a hagymapéphez. Botmixer segítségével készítsünk homogén pépet, ízlés szerint ekkor még utóízesíthető borssal, chillivel.

Hűtőben kis üvegben 1-2 hétig eláll, ha csak tiszta kanállal/késsel nyúlkálunk bele. Le is lehet fagyasztani, én most a tiszta üvegekbe szedett ajvárt gőzben kidunsztoltam, kíváncsi vagyok, meddig áll el.

Mártogatósnak pálcás húsokhoz vagy minifasírtokhoz korrektnek mondanám. Pirítósra kenve pedig a tatár beafsteak vegetáriánus megfelelője. Húsmentesből nem is tudnék többet-jobbat kihozni. A Pinot Noir vagy éppen egy kellemes bordeaux-i cuveé ugyanúgy megállja a helyét mellette.

Rozsos pirítóssal, sült sajttal a tetején... Csak a szádban olvad...

Egy kis lilasüti - szilvandulás rácsos linzer

(Szilvandula = szilva + mandula + levendula)

Annyira jó, hogy van szilvalekvár! Pedig, amikor az üvegeket lejmoltam, harácsoltam, kukáztam, mindenki azt kérdezte, "ki eszi meg azt a sok lekvárt?". Én konkrétan bármikor, majdnem bármiben, csak úgy magában is, kanállal, de a család inkább sütiben fogyasztja.... Ez a linzerrecept pedig Horváth Rozi-alapokon álldogál, csak ott dió a szentírás, én meg jól mandulát tettem bele...

Hozzávalók:

- 500 g liszt

- 25 dkg margarin

- 20 dkg cukor

- 10 dkg darált mandula

- 1 tojás

- 2 ek tejföl

- 1 sütőpor

- fél citrom reszelt héja

- fél tk fahéj

- csipet só

- tölteléknek 30 dkg szilvalekvár

- kenéshez 1 tojássárgája

- szóráshoz levendulás cukor

Elkészítés:

1. a liszt 2/3 részét a margarinnal elmorzsoljuk. Hozzátesszük a cukrot, a sütőport, a fahéjat és a sót.

2.  a liszt közepébe mélyedést készítünk, beletesszük a tojást, citromhéjat, a reszelt mandulát és a tejfölt. Összedolgozzuk, közben lisztezzük. Az írt 500 g liszt irányadó - a tojástól, tejföltől függ, mennyit vesz fel a tészta. A lényeg, hogy lágy, de nem ragacsos anyagot kell kapnunk, amit fóliába tekerve a hűtőbe tegyünk be legalább fél órára.

3. ha a tészta megdermedt a hűtőben, melegítsük be a sütőt 180 fokra, és egy 25x35-ös tapadásmentes(ített) tepsibe nyújsuk bele a tészta 3/4 részét.

4. a maradék egy negyed részt nyújtsuk ki olyan vastagra, amilyen a tepsiben lévő (5-8 mm), és derelyemetszővel vágjunk ujjnyi vastag csíkokat. Nagyon lisztezett felületen dolgozzunk, mert ragadni fog, amint megmelegszik a tészta - a kezünktől, a beszűrődő napsugaraktól, vagy a konyhalámpa fényétől...

5. kenjük a lekvárt a tepsiben lévő tésztára - amint a képen is látszik, én lehet, többet teszek rá, mint kellene, de így a jó - ha nem porlik a tészta a szánkban, hanem krémesen omlik :).

6. a csíkokat oszlassuk el a süteményen - kb. 2x akkora legyen a hézag, mint a csík. Kenjük meg a tojássárgájával, és mehet az előmelegített sütőbe.

7. a tészta 20-25 perc alatt megsül - amikor aranybarna a tészta felülete, akkor jó. Még forrón gazdagon meghintjük levendulás cukorral. Ha kihűlt, teasüti-méretűre daraboljuk.

Falunapi sütistál a néptáncos standra

Worchesteres sajtfasírt chillis paradicsomszószban

Ez most nagyon gáz: megvan fejben a sztori, de nem találom a fotót... Hmmm... Fekete lyuk?

Mind1, nem panaszkodhatok, van mit írni régebbi dolgokról, és onnantól, hogy nem up-to-date a bejegyzés, végső soron a sorrend sem számít... :)

Előkotortam ezt a fasírtos fotót, csak, mert jók a színei. Valójában semmi extra, csak kíváncsi voltam, hogy milyen az alkoholmentes Bloody Mary hússal erősítve. A worchester a sajtos fasírtban van, a paradicsom meg a mártásban. A vodka meg az üvegben maradt - nem lehet mindig alkoholizálni, bár a chilli helyett/mellett ugyan elfért volna egy kis BOLS is :D.

Hozzávalók:

- 40 dkg darált hús
- 30 dkg reszelt sajt (házi jobb: mert nem olvad a forró olajban azonnal)

- 2 ek worchester

- 3 nagy bazsalikomlevél felaprítva

- 1 húsleveskocka 1 dl vízben feloldva

- 3 nagy rozskenyérszelet

- 1 tojás (elhagyható)

- panírmorzsa a forgatáshoz

- olaj a sütéshez

Szószhoz:

- 5 dl paradicsomlé

- 1 kis babérlevél

- 2 chilli

- só, őrölt bors ízlés szerint

Elkészítés:

1. a rozskenyérszeleteket a húslevesalapba beáztatjuk.

2. a húst a tojással, worchesterrel, bazsalikommal és a sajttal összekeverjük. A rozskenyeret széttrancsírozzuk és a masszához keverjük.

3. evőkanál segítségével kis adagnyi fasírthúsból golyókat/lapokat formázunk, panírmorzsába forgatjuk.

4. forró, bő olajban megsütjük, lecsöpögtetjük, majd tálalásig melegen tartjuk.

5. a szószhoz a paradicsomlevet a fűszerekkel összeforraljuk, és mártogatósként kínáljuk a fasírtokhoz.

(még mindig Santana... :) )

Piskótatekercs - E-mentes, klasszikus, lustaságos...

Azt hiszem, most megint post-hullám következik. Egyrészt, mert elértem a kritikus tömeget (írnivalóra gondoltam :))), másrészt, mert most nem tudok mást csinálni. Alhatnék is, de a 3. kávé lezárta ezt a kérdést :).

Kezdem egy gyors édességgel - készíteni és leírni sem tart sokáig. Szüretelő mulatság volt az ovikában, és sok tojásom volt (mert harácsoltam a tojásokat, várva a tésztagépre :)), viszont örökös időhiánnyal küszködök, kiegyeztem egy piskótatekerccsel. Kevés olyan recept van, aminél nem használok mérleget, talán ezért is szimpatikus a piskótakészítés nekem. Persze, oda kell figyelni rá, mert ha nagyon megsül, nem lehet tekerni, ha meg nyers marad, összeragad az összeesett tészta. De ezt leszámítva... primkó.

Hozzávalók egy nagy tepsihez (a Mamám mindig így készítette):

- 8 tojás

- 8 "csapott" ek cukor

- 8 "púpozott" ek liszt

- pici csipet só

- töltéshez  LEKVÁR (nem dzsem! :)) - a legtutibb a házi baracklekvár

- szóráshoz porcukor, vagy házi levendulás cukor

Elkészítés:

1. melegítsük be a sütőt 180 fokra. Légkeverésnél elég 160 fok is.

2. válasszuk szét a tojásokat, a fehérjéket magas edénybe, a sárgákat keverjük simára.

3. kanalazzuk a lisztet és a cukrot külön poharakba: a csapott ek. nem szó szerint értendő: egy evőkanálnyi cukrot csuklóból lazán mozdítsunk meg; a púpozott viszont szó szerint értendő: ami nem szóródik le a kanálról, maradhat.

4. a fehérjéket egy csipet sóval verjük kemény habbá magas fokozaton. (OMG! a Mama két összefogott villával verte a tojáshabot), majd öntsük hozzá a cukrot kis adagokban, és verjük még keményebb, fényes habbá.

5. vegyük vissza a habverő fokozatát (a Mama itt már csak fakanalazott :)), és lassan öntsük a kikevert sárgákat a fehérjehabhoz. Végezetül a liszt következik, lehet szitálni is, én önteni szoktam.

6. vajazott-lisztezett (vagy tapadásmentes) tepsibe simítjuk a masszát, és a forró sütőben tűpróbáig sütjük - ez nálam kb. azt jelenti, hogy világosbarna a tészta teteje, de még rugalmas tapintásra.

7. tiszta konyharuhára borítjuk, levágjuk körben a széleket (fél cm), és még melegen rákenjük a lekvárt - mindenhova jusson, nem szoktam centiket kihagyni sem alul, sem felül, inkább menjen kicsi a konyharuhára, mint hiányozzon a tekercsből :). Nyilván nem kell vastagon, mert a jó kajszilekvár folyik... Az egyik oldalon, ahol a tekerést kezdjük, a szélétől 2 cm-re bevágjuk a széllel párhuzamosan a piskótát, ráhajtjuk a tésztára, és a konyharuha segítségével szorosan feltekerjük. Gördítsük a rudat úgy a művelet végén, hogy a széle alulra kerüljön - így nem tekeredik szét.

8. Szórjuk meg a cukorral, majd hagyjuk pihenni 1-2 órát. Ekkor stabilan szelhető: rézsútosan,1.5 cm vastagra.

(mivel most Santana a kedvem, közben ez szólt: Michelle Branch - C. Santana: I'm Feeling You :)