Mondhatnám, hogy mindenki szereti valahogyan, de ez nem így van - a káposztás tészta (is) nagy vízválasztó az ízlések és pofonok világában. Korábban, nagy káposztaszerelmetesként azt hittem, annyi lehet a különbség, hogy porcukorral vagy őrölt borssal eszi meg az ember fia-lánya...
Hozzávalók (2 személyre):
- 2 tojásból gyúrt tészta
- fél fej káposzta
- 2 ek olaj
- 4 ek cukor
- 1-2 ek só
- szóráshoz (levendulás) porcukor
és/vagy
- őrölt bors
Elkészítés:
1. a káposztát gyaluljuk le. Gyalu hiányában késsel daraboljuk fel úgy, hogy a torzsát a negyedrészre vágott káposztából nyessük ki, majd vékonyan szeljük fel a káposztát. Ehhez sniccerszerűen bitang éles késre lesz szükségünk, ha nem akarunk sokszor csúnyákat mondani. Cserébe, ha lecsúszik a kés a káposztáról, lesz mivel elvágni az ujjunkat. Nem is értem, miért nem kunyeráltam még el Anyum gyaluját...
Sózzuk be a káposztát, és jól nyomkodjuk meg. Hagyjuk fél óráig az ozmózist dolgozni, majd jó alaposan csavarjuk ki a sós léből a káposztát, a levet meg öntsük ki.
2. egy magas falú serpenyőben karamellizáljuk az olajon a cukrot, majd tegyük bele a kicsavart káposztát. Serceg, és szemmel láthatóan lesznek karamellmaszlagok és káposztacsíkok - ne adjuk fel, kevergessük kitartóan, ugyanis a káposzta még fog vizet kiengedni magából, és a sós vízben feloldódik a karamell annyira, hogy az jó legyen nekünk.
3. közben kifőzzük a tésztát, és lecsepegtetjük.
4. a káposzta akkor jó, ha fakanállal vagy villával szétkenhető erősebb ráhatásnál. Frissen őrölt borsot szórunk rá, és összekeverjük a tésztával.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint további borssal erősíthető, vagy porcukorral szórva lágyítható. Lepirítva újramelegítve sem rossz...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése