mandula, vaj, tejszín, must, levendula - aszúborok barátai tuile-ba öntve |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tokaji nászút. Legkedvesebb barátainknak vásárfiaként egy palack 5 puttonyos aszút hoztunk, a Degenfeld birtok 1998-as szőlőfürtjeinek aszúsodott legjavát.
Most 2014. van, a palackozáshoz képest
is 13 év telt el – a Bortörvény szerint ugyanis minimum 3 évnek
el kell telnie a palackozásig.
A Degenfeld aszúborok íze beleégett
az agyamba. Szerencsés ember vagyok, hogy fel tudom idézni az illat
és ízfoszlányokat, így amikor kiderült, hogy egy ilyen
különlegességhez van lehetőségem desszertet készíteni, elemi
erővel tört fel bennem a borhoz főzni vágyás...
Egy nagyon tuti szakácskönyvet kaptam
szintén nagyon jó barátaimtól születésnapomra, a sikeresnek
mondható szakácsvizsgám után: Szakácsok Könyve. Nem túl
beszédes cím, a lényeg benne, hogy válogatott ízvarázslók
fejezetei találhatók benne. Az én kedvencem a könyvben Pierre
Hermé, a profiterol-császár, pedig cukrász, na az nem vagyok, és
a profiterol körüli mesterkéltnek mondható hókuszpókuszt sem
értem. Hermé-ben az fogott meg, hogy van rajtam kívül olyan
őrült, aki áradozik a rózsa ízéről, és a zöldfűszereket
beleteszi a cukrásztermékekbe. Éttermi desszerteket és kávéházi
édességeket sorakoztat fel a hozzá definiált fejezetben, így
először az életben könyvben kerestem, a hozzávalók és
elkészítési leírás alapján elképzelt ízek alapján az aszúhoz
a desszertet.
Megtaláltam. És tényleg ott volt. A
bor már nem annyira, „volt jobb”, de becsületére váljon, hogy
jobban kitartott a palackban, mint maga a palack, ami Maci dugóhúzása
során kettétört nyakkal adta meg magát borivási akaratunknak. A
halványborostyánból mélybe váltott, markáns savaktól
megfosztott bor még mindig magában vitte a Tokaji hegyvidék
mandulás-aszaltkajszis ízvilágát, kandírozott narancshéj és
nyári virágok nehéz illatával.
A saját dolog a receptben a hab;
levendulás-boros mustlekvárt főztem Ditke Virágkonyhájában, és
az eredetileg sima tejszínhab helyett ezt a lekvárt kevertem a
habhoz, ami jó döntésnek bizonyult; a narancs, a mandula, a
karamell, a szőlőlekvár és a levendula falatnyi csodát varázsolt
a desszertestányérokba.
Hozzávalók:
Tuile-hoz (20 nagy kekszhez):
- 1 narancs reszelt héja
- 100 g porcukor
- 4 tk narancslé
- 100 g szeletelt mandula
- 80 g tisztított vaj, megolvasztva
- 2 tojásfehérje
- 20 g finomliszt
Krémhez:
- 2 dl habtejszín
- (ha állati tejszín: + 1 csomag habfixáló)
- 100 g Levendulás Bormustralekvár
1. tisztítsuk meg a vajat. Igen, van
értelme: 100 g vajból 80 g zsír, a többire éppen nincsen
szükségük. Ehhez a felkockázott vajat lassú tűzön melegítsük,
ekkor a hab eltávolítása után a tej elválik a zsiradéktól,
így leönthetjük róla a tiszta, folyékony zsírt, az olvasztott
vajat. A tisztított vaj magasabb hőmérsékletet is elvisel, ezért
hirtelen sütéshez kiválóan alkalmas, mint például a tuile-hoz.
tuile-massza a sütőlapon |
3. másnap melegítsük elő a sütőt
150 fokra (gáz: kettes fokozat). Keverjük a lisztet a mandulás
masszába. Evőkanállal rakjunk tésztahalmokat egymástól jókora
távolságra tapadásmentes felületre; egy standard tepsibe 7-8
tuile fog elférni.
dermednek a formában |
5. a kisült tuile-kat AZONNAL
(lehetőleg szilikon) muffinformákba gyömöszöljük bele, vagy
gyümölcskosárformába, hogy kelyhet formázzanak. Ha kihülnek,
nem lesznek hajlíthatóak, és törni fognak. Ez sem baj, akkor
tuile-darabokkal kell kibélelni a muffinformát.
6. elkészítjük a habot: 2 dl
lehűtött tejszínt laza habbá verünk, majd kanalanként
hozzáKEVERJÜK, nem verjük a lekvárt. Ha növényi habbal
dolgozunk, nem lesz szükség habfixálóra, stabil, krémes habot
kapunk. Ha állatival, kell a fixálás, különben összeesik a
hab.
7. a habot csillagcsővel felszerelt habzsák segítségével a
tuile-kosarakba töltjük. Ízlés szerint reszelt narancshéjat vagy étcsokoládéforgácsot szórhatunk rájuk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése