Kacsazsír, fokhagyma, pulyka, Cirfandli...

... és persze só, az élet sója-borsa. Amúgy meg "Szeretek borral főzni, néha az ételbe is teszem"...

Most itt ülök, írok, pedig halomban a vasalnivaló, rotyog a cirfandlis pulyka, tök fokhagymaszagú vagyok, és hajat illene mosnom holnapra, mert holnap BÖDÖN III. És ez nagy szó. Mármint az, hogy BÖDÖN, és az, hogy III., és nekem az meg pláne, hogy először életemben árulni kimegyek bárhova, raádásul saját cuccot.

Volt egyszer egy "Deszki Falunapok 2013.", aholis a Faluházban kiállítottam a lekvárjaimat. Elsőként szerepeltem, sőt, elsőként képviseltem ezen a szép, kézműves kiállításon a gasztronómiai vonalat. Éppen kezdtem belesüppedni a "belőlemsohanemleszsemmi", meg "anyánakispocsékvagyok" mocsárba, amikor a kiállítás felrázott. Pozitív visszacsatolások, mosolygó arcok, rózsaszörp és levendulás keksz és rózsalekváros linzer. Valami elindult, amit a Faluház TELJES személyzetének és Vancsának nem fogok tudni sosem meghálálni.

lilasarok, Deszk, Faluház, 2013.

Októberben éreztem úgy, hogy lehet, ebben több is van, mint hobbi. Könyvelő, falugazdász, NAV, és egyszerre lettem (h)ős(iesen)termelő. Látogatás a BÖDÖN II.-n, majd Járásügy. Nézelődés, szkeptikus jelentkezés. Az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságnál egy valódi lekvár-jedivel beszélgettem, aki nálam is vadabb lekvárokat készít ÉVEK óta. Reménysugár, hogy jó lehet ez, majd várakozás a papírokra, közeleg a BÖDÖN III.

3 héttel ez után, egy hétten a BÖDÖN III. előtt újabb "nemvagyokjósemmire", "nemleszbelőlemsohasemmi" érzés, könnyek éjjel, gyereknyöszörgés a másik szobából, majd hétfő reggel. Telefon a Nárásügyhöz, az engedély úton, kergetem autóval a postást (nemvagyoknormális), bödönjelentkezés, címkegyártás, lekvárbefőzések és kandírozások 5 nap, 5 éjjel, amikor a csajszik nincsenek itthon, vagy alszanak. Pörgés ezerrel, esőt mondanak, nem fog menni, nincs asztalom, van asztalom, kösziMesi :), jajjszámlatömb, miazabélyegző, kösziGyuszi :), címkézni kell, nincsárlapom, kitelepüléskorhollesznekaddigalányok, Pannikáznak, kösziBea :)... közben persze mindenhol dobozok és üvegek a lakásban. De nem baj, még mindig jobb, mint pár hete, amikor a rózsaszirmok a dolgozószobában száradtak, a fűszerek a konyhapulton- és plafonon, a birsalmasajt a hálószobában, a ruhák a szárítón, melyik a kakukktojás?

Hogy az élet szép legyen, egy drágaédesfalubeli cipőtársamat holmi nettrollkodó rókák kicsinálják, mert savanyú a szőlő. Igen, a klasszikus "róka és a szőlő", ha nem érjük el, savanyú. Nem, ez nem magyar, kérem szépen, ez ókori, ez Pheadrus, mert fog a fehérje. Mármint a róka foga fehérje, könnyebb valamit kikezdeni egy médiaszelet alapján és irígy hátbatámadással lerombolni az álmait, mint szemtől pofába megbeszélni; 
"Azoknak szól tanulsága ezen kis mesémnek,
kik mindent lenéznek, mit elérni képtelenek"

Forr az agyam. Nem értem az embereket, nem értem az embereket, nem értem a szervező helyszínt. Segíteni kellene, telefonok, majd várakozás, tortázunk vagy sem... Gabika után szabadon, bármilyen döntés elfogadható, mert ezt a helyzetet nem lehet megérteni átélés nélkül. Melletted állunk, Mammy!!!

Mindez pár nap alatt. Új FB page, hogy ne terhelődjön a Gasztronauta ezentúl az ittleszek-ottleszek-ezemvanvegyétekmeg képekkel-posztokkal, sok fotó, utómunkák, like-ok, érdeklődések... Kattog az agyam, annyira, hogy a könyvesboltban bort kapok le a polcról, mai vasalás és kipihenendőség smafu, Cirfandli-ideológia szerint fő a kacsazsírban a pulykacombfilé-kocka Cirfandlival, de persze a pohárban is az van, holnapi elő-feszültségoldóként, mert "Szeretek borral főzni. Néha az ételbe is teszek"...

Rózsalekvár - az alap

Készítettem már fahéjas, konyakos, levendulás, vaníliás és kadarkás rózsalekvárt, de annyi mindennel meg lehet még vadítani, hogy inkább leírom az alapreceptet, és mindenki bátran kísérletezzen. Az alaplekvárral az a jó, hogy allergén fűszert, alkoholt nem tartalmaz, rózsafagyihoz, rózsakrémhez nagyon jó.

Hozzávalók:

- 1 kg hámozott, csumázott alma
- 40 dkg cukor
- 200 g rózsaszirom
- 5 dl víz
- 1-2 citrom leve (vagy 2 tasak citromsav)

Elkészítés:

1. a felkockázott almát 3 dl vízzel, a citromlével és a cukorral felfőzzük.

2. forrón hozzákeverjük a szirmokat, és botmixerrel (magában a főzőedényben) 1 percig pépesítjük.

3. hozzáöntjük a maradék 2 dl vizet, összeforraljuk, kis lángon 10 percig főzzük/sűrítjük, majd steril üvegekbe szedjük, és szárazdunsztba tesszük.

Szekszi - Rózsalekvár szekszárdi Kadarkával

Kadarka, az utolsó cseppig

Ízlésről jó társaságban nem nyitunk vitát. A szekszárdi Kadarka, mint fogalom, 30 éveim idusán számomra  nem is vita kérdése. Van benne valami érett nőiesség, ami hivatott a mindennapok i-jére feltenni a pontot. Csabi borát/borait nagyon szeretjük, bármikor, bárhol, magában vagy étellel pihentet.

Most rózsalekvár és levendulabármi-dömping van itthon; olyan szintű virágillat lengi át a lakást a napok/hetek óta tartó szörp- és lekvárbefőzések miatt, hogy levendulaboltnak is elmehetnénk lassan :). Az egyik adag lekvárfőzés közben akadt a kezembe egy pohár Kadarka valahonnan, és arra vetemedtem, hogy összekóstolás után kipróbáljam a szekszárdi rózsalekvár kreációt.

Bejövős. Enyhén boros, nagyon virágos, meglehetősen karakteres ízvilág.

Hozzávalók:

- 450 g rózsalekvár
- 60 cl Kadarka

Elkészítés:

1. a kimért, még összeforralás előtti lekvárhoz öntünk 60 cl Kadarkát (ha egy dl, az sem baj), 5 perc összeforralás után steril üvegekbe szedjük, és szárazdunsztba tesszük.

Rózsaszirup

Ehhez minimum rózsamegszállottnak kell lenni. Meginni a szirmok levét. Mert a Double Delight az a rózsa, aminek az illata megmásíthatatlanul rózsa...

Féltem nekifogni, mert viráglevet inni majdnem olyan, mint kiinni a vázát. De mégsem. Valami üde, valami nőies, vízben/szódában feloldva színt sem adó italt kapunk belőle, amit elfogyasztva az az érzés jár át minket, nőket, hogy megszépülünk tőle.

Akkor is, ha cukor is van benne :P.

Lehetne persze mézet is beletenni, de a mézet kiforralva a dunsztoláshoz éppen a méz értékeit főzzük el.

Hozzávalók:

- 120 g rózsaszirom
- 2 liter víz
- 35 dkg cukor
- 2 citrom leve, vagy 2 tk citromsav

Elkészítés:

1. a vizet felforraljuk, a szirmokat belekeverjük, a citromlevet/citromsavat hozzáadjuk (hogy a rózsavíz színe ne oxidálódjon el), szorosan lefedjük, és 24 órára eltesszük kihűlni.

2. másnap leszűrjük, kinyomkodjuk a szirmokat. Cukorral felfőzzük, és sterilizált üvegekbe szedve szárazdunsztba tesszük.

Citromos levendulafagyi

Nincs új a nap alatt. Nem lehet éppen Tiszát rekeszteni a levendulás fagyireceptekkel, de akad a neten elég. A legtutibb harmóniának mindenképpen a fehércsokis kombináció tűnik, dehát az a megtiszteltetés ért, hogy receptet kértek tőlem. Így nagy örömmel kigondoltam egy saját variációt, amit sok szeretettel ajánlok a Magyar Epilepsziával Élők Alapítványának :).

Lila és sárga a fehér és feketén

Hozzávalók:

- 150 g natúr joghurt
- 1 citrom reszelt héja
- 1 citrom leve és rostjai
- 2 dl levendulaszörp (lehet fahéjmentes is!)

Elkészítés:

1. reszeljük le a jól megmosott citromot, majd facsarjuk ki. Csak a magoktól szűrjük meg, a rostjai zamatosak a fagyiban.

2. a joghurtot a citromlével és a levendulaszörppel keverjük jól el, és öntsük a fagyigépbe. Mivel inkább sorbet jellege lesz, én mindenképpen ajánlom a fagyigépet. Ha ilyenünk nincs, kisebb poharakba töltsük, és állítsunk pálcát a poharakba, hogy megfagyva és kiborítva pálcás jégkrémet kapjunk.

Megjegyzés:

mivel ennél a fagyinál a levendula citrusosságát, és nem virágos töménységét szerettem volna kiemelni, szándékosan nem cukroztam meg. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy édesszájú ínyencek nem édesíthetik bátrabban a fagyit.