Fagyos visszatérés

Előre sejtettem, hogy nem lesz egyszerű. Mármint a visszatérés a virtuális konyhatündérek körébe. Pláne fotózni meg bloggolni. Merthogy az elmúlt bő félév sokminden volt, csak sétagalopp nem. Konkrétan lemondtam arról, hogy valaha lesz hangulatom kajákról írni...

Aztán most mégis. 2 hónapja stabilizálódunk, 2 hónapja itthon vagyunk, 2 hónapja visszazökkenek. 2 hónapja, amikor a Manók alszanak, hasítok ki a kertbe, mert hiányzott. Mert az az egyetlen, ami a RÉGI.

De most ömlik az eső, majd kisüt a nap, és megint esik egy kicsit, szóval minden latyakos, ragacsos, vizes agyagos, gazok kicibálva, rózsát kellene metszeni, de azok meg nem szaladnak el, viszont a receptek az agyamból igen. Merthogy likacsosodik az agyam, hiába, ha nem használják, nomeg a kor is, ugye...

(még mindig írok, halad ez)

Gondoltam, a nyár jó apropó a visszatérésre, merthogy fagyiszezon. És fagyizunk, a Picúr is, élvezettel, látni kell, ahogy tolja :). Tölcsérrel profibbak, mint kehellyel, de mindkét esetben fültől-fülig fagyis mindkét lányka, a szék, az asztal, a hajtincsek, és sorolhatnám... Minden gombóc után "kérek méééég!"

Persze nemcsak a fagyi recepteket felejtettem el tavaly óta, a tegnap esti csíkos kalács receptjét is innen kukáztam elő, pedig a sütés-főzés nem egy agysebészet, valljuk meg őszintén. Mosolyogva olvastam tavalyi fagyis bejegyzésemben, hogy " nincs fagyigépem, és az okostelefonhoz hasonlóan úgy vélem, megvagyok nélküle". Nos, van fagyigépem is, és okostelefonom is :). Az utóbbira mondjuk nagy felmentésem van: jól jött az, az otthontól távol, pár hónapja, virtuálisan kapcsolódni a kintiekhez. Azóta le sem teszem, azt hiszem, kezdünk összenőni.

A fagyigépen amúgy leakadtam: egy fagyasztható konténer + egy keverőlapáttal ellátott bajonettzáras tető, és csókolom. Jó-jó, mit vártam tőle, semmit sem vártam, bele sem gondoltam, hogyan működik.

Azóta minden héten megy 2-3 alkalommal. A zümmögésre már kirohannak a lányok a konyhába, és várják, hogy a mosatlan konténert megkapják előmosás céljából :).

Még kísérletezések vannak. Van, ami jobban sikerül, van, ami csak másodjára-harmadjára-...

3 nagy kedvenc van: a vanília, a csoki és az eper. A vanília a tavalyi recept egy-az-egyben, és igen: fagyigéppel überkirályabb. Csokival két út a kipróbált: a tojásos és a tejszínhabos. Ugyanez vonatkozik az eperre is - itt a tejszínes-joghurtos veri a tojásost. A citromnál én nem szeretem a madártej-utóízt, ennél a tejszínhabos-joghortos az etalon, kivéve, ha a szokásos bodzaszörpfőzés maradékát sajnálom kukába hajítani. Idén nem bodzás citromlekvár lett a citromos bodzából, hanem bodzás citromfagyi - ha a citromdarabokat nem tekintjük hibának, ez a próbálkozás is sikeresnek tekinthető, a darabosságon meg lehet a botmixerrel segíteni - jövőre, mert addig várni kell sajnos.

Egy megjegyzés a képek előtt: a fagyasztott fagyikat tálalás előtt 1-2 órával érdemes hűtőben tárolni, hogy fagyikanállal szépen adagolhatóak legyenek...

Szóval van most 5 receptem:

mentás csokifagyi

tejszínes eperfagyi

joghurtos citromfagyi

bodzás citromfagyi

whiskey-s kávés csokifagyi