Persze, jó nekem, hogy ennyire ráérek. Igen, ráérek, és igen, jó nekem, de nem azért, ami miatt ráérek.
A mákos guba viszont fincsi dolog. A levendula meg régi-új mánia; a kezdeti "jajjdejóillatú-provánszosszeretem" lelkesedés mellé beillant a jelképértéke is.
Szerencsétlenségemre az érintett allergiásnak látszik lenni tőle, legalábbis a levendulás samponom kiverte a biztosítékot nála, és befulladt.
Amúgy a levendulában az a jó, hogy a virága is finom, így nemcsak a citrusos frisseséget árasztó levendulás-aromás cukor használható fel sütikben, hanem magában, vagy ehető dekorként is megállja a helyét.
Hozzávalók (2 személyre)
- 4 darab, szeletelve szikkasztott kiskifli
- 6 dl víz
- 1 tasak vaníliás pudingpor (főzős)
- 4 ek levendulás cukor
- kb. 8 ek levendulás porcukorral elkevert mák (2/3-1/3 arányban a mák javára)
Elkészítés
1. a kifliszikkasztás. Ehhez nem kell több napos kifli, a friss kiflit reggel felszeletelve és a konyhapulton kiterítve "felejtve" fél 12 körül már garantáltan kopogósak lesznek a karikák.
2. a vaníliás pudingport a vízzel és a cukorral összefőzzük.
3. egy tálba, amiben 2 réteget fognak képezni a sorbarakott kiflikarikák, teszünk pár evőkanál krémet.
4. erre pakolunk egy sor kiflikarikát, majd leöntjük a még meleg krém felével. Rászórjuk a mákos cukor felét.
5. a maradék kiflit felpakoljuk, ismét krém, majd mák következik.
Ha szerencsénk van, a puding összefogja a karikákat annyira, hogy emeleteket tálalhatunk. Még így sem bonyolult...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése